Felvidéki premieren jártunk: örök érvényű gondolatok a magyar kultúra napján, Komáromban – KÉPEKKEL
Míg Kölcsey Ferenc számára bő kétszáz évvel ezelőtt élete igazi próbatételét legnagyobb hatású versének, a Himnusznak a megírása jelentette, Boráros Imre, Kossuth-díjas, hazai színművészünk esetében élete legnagyobb kihívásának számított a Szókratész védőbeszéde című koncertszínházi produkció előadása, melyben méltó társa volt Varga Gábor, nemzetközi viszonylatban elismert, soproni jazz-zongorista, zeneszerző. Nem véletlen, hogy a Pataki András, Jászai Mari-díjas rendező által dramatizált és rendezett Platón-mű által tolmácsolt, örök érvényű üzenetek éppen nemzeti imánk születésnapján hangzottak el először a Felvidéken, a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József-kamaratermében.
A felvidéki bemutató elején Keszegh Béla, Komárom polgármestere köszöntötte a magyar kultúra napját közösen, rendhagyó módon ünnepelni kívánó közönséget. Egyebek mellett méltatta az igazságtalanul halálra ítélt Szókratész (Kr.e.470–Kr.e.399) jellemét, hiszen a személyisége, viselkedése, emberi méltósága maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, főként Platónban (Kr.e.427–347).
Sajnos, Pataki András, Jászai Mari-díjas rendező egyéb fontos elfoglaltságai miatt nem lehetett jelen a több vajdasági és magyarországi előadást követő, felvidéki premieren. A produkció kapcsán megjelent, mutatós brosúrában egyebek mellett kifejtette: „A mai kor némileg hasonlatos Szokratészéhez: olyan a világ, hogy gyakorta kelnek útra a méregpoharak. Nekünk közben fel kellene tennünk a kérdést, mire is vagyunk rendelve a Földre, mi az életünk értelme – nemcsak testben, hanem lélekben, szellemben is. Ha az ember felszámolja magát, a humánumot, az erkölcsöt, akkor nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Egyszer már el kellene érnie az emberiségnek, hogy fontos döntéseknél ne Barabást kiáltson!“.
Varga Gábor az egyórás produkció elején a közös munkájuk és a szokatlan koncertszínház műfaj kapcsán elmondta: Pataki András rendező úgy látta jónak, hogy három művészeti ág jelenjen meg a színpadon.
Különálló etűdök készültek, melyek nem kísérik a történetet, hanem reflektálnak az elhangzottakra. Megírt harmóniarendszerrel, improvizatív dallamvilággal rendelkeznek ezek az ötperces kis témák, melyek merítenek a klasszikus zenéből, jazzből, modern hangzásokból, mondhatnánk, kortárs zenék. Úgy születtek meg, hogy olvastam a darabot, s érzelmi lenyomatként elképzeltem, milyen lehet, ha engem megvádolnak, elítélnek, s meg kell halnom. Talán azt is tükrözik, hogy valahol mindannyian Szókratészek vagyunk, lehetünk, hiszen a sors adhat olyan utat, pillanatot, amikor úgy járhatunk, mint a görög filozófus, s harcolnunk kell a világgal. Ezért is hiszek az ő igazságában...“ – fejtette ki.
Hozzátette: az alkotó művészemberek valójában minden napot a kultúránk napjának tartanak. Szerencsésnek nevezte magát azért, hogy gyakran viszatérhet Komáromba, hiszen a Jókai Színházzal is vannak közös projektjei. Végül az érdeklődőket meghívta a Bartók Béla halálának 80. évfordulója alkalmából a színházban szeptember 26-án megrendezendő különleges koncertjükre, amely során a zenésztársaival majd ugyanazt a műsort mutatják be, amellyel az amerikai koncert-körútjuk során nagy sikert arattak a klasszikus zene new yorki „templomában“, a Carnegie Hallban.
Varga Gábor a bevezető után öt saját etűdjét játszotta el, miközben bebizonyosodott, hogy a megrázó erővel bíró zene valóban teljes mértékben egyenértékű a szöveggel, nem csak kiegészíti azt.
A Boráros Imre által elmondott négy prózai tétel pedig négy különböző állapotot mutatott be, s egymástól eltérő érzelmet sugallt. Az első állapot az volt, amikor Szókratész hamis vád alapján a bíróságon találta magát, s szembesült a szürreális helyzettel: koncepciós per kezdődött ellene.
„Ahová valaki egyszer odaállt, ott kell maradnia, és szembeszállnia a veszéllyel, és nem szabad a halállal vagy bármi mással jobban törődnie, mint a gyalázattal“ – visszhangzik fülemben a minden szempontból fajsúlyos előadás egyik ma is nagyon érvényes üzenete. Platón 2400 éves szövegéhez jól illeszkedtek Márai Sándor jövendölő sorai: „ Olyan világ jön,/ amikor mindenki gyanús, aki szép./ És aki tehetséges./ És akinek jelleme van…/ A szépség inzultus lesz./ A tehetség provokáció./ És a jellem merénylet!…/ Mert most ők jönnek…/ A rútak./ A tehetségtelenek./ A jellemtelenek./ És leöntik vitriollal a szépet./ Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget./ Szíven döfik azt, akinek jelleme van“.
Az ünnepnaphoz illő, közös Himnusz-éneklés előtt pedig egy igazságosabb, szebb, jobb világot kérő „békefohász“ is elhangzott. Végül megérdemelten zúgott a hálás hallgatóság állótapsa.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő, a Kisebbségi Kulturális Alap és Komárom város által támogatott előadást február 10-én Budapesten a Magyarság Házában, március 15-én pedig majd a pozsonyi közönségnek is bemutatja a Boráros Imre és Varga Gábor alkotta kiváló művészpáros, amelynek ezúton is köszönet a maradandó élményért!
