2022. december 26., 10:38

„Ezek nem tudják, hogy én királynő vagyok?” -– Domján Edit emlékére

Volt egyszer egy ízig-vérig SZÍNÉSZ/NŐ.  Így csupa nagybetűvel. Hét év Szegeden, tizenegy év Budapesten, 25 szerep, 9 film, s belépőjegy a halhatatlanságba. Már 20 éves korában nem titkolta, csak negyvenéves koráig akar élni. Senki nem hitt neki. Azt a bizonyos 40. születésnapot karácsony napján  egyedül töltötte egy lakótelepi lakás sokadik emeletén.  Imádott kutyáját már előzőleg elaltatta. Másnap hiába várták egy délutáni előadásra. Csak, amikor feltörték az ajtaját, akkor jöttek rá, hogy Domján Edit nem viccelt. Élt 40 évet, de a legendája máig él, s azok is ámulattal ejtik ki a nevét, akik legfeljebb csak a filmjeiből vagy megőrzött színházi előadások mára teljesen megfakult kópiájáról ismerhetik.

Domján Edit
Fotó: MTI/Keleti Éva

„Az emberiség legendákból él. Domján Edit is egy legenda. Vannak igaztalan, mértéktelen, manipulált legendák – és vannak szépek, igazak. Domján Edit az utóbbiak közé tartozik. A hangja, a kacagása, a szépsége, a tehetsége igaz volt – és ezért lett a legendája is igaz”. – írja róla Gyurkovics Tibor, akinek első drámájában, az Estére meghalsz címűben főszerepet játszott a Madách Színházban. Tehetsége annyira átütő volt, hogy 1949-ben első nekifutásra felvették a színművészetire. Olyan osztálytársai voltak, mint Avar István, Szabó Gyula, Csala Zsuzsa vagy Kaló Flórián, akivel gyorsan egymásra találnak, s mielőtt mindketten leszerződnek Szegedre, gyorsan össze is házasodnak.

Akkoriban még kötelező volt a vidéki pályakezdés, s Szegednek akkoriban nagyon jó híre volt. Szeretettel fogadják őket, mindketten főszerepek egész sorát játsszák el, Rosina, az első még beugrás, majd jön Stázi a Csárdáskirálynőben, s egyszerre csak róla beszélt az egész város. De nem terveznek hosszú távra, szeretnének mielőbb visszajönni a fővárosba, hisz csak itt van film és rádió, s itt vannak a szülők is.

A Szép Juhásznét még maga a szerző, Huszka Jenő is megnézi, majd A királynő hintaja főszerepe elhozza a budapesti sikert is. A színházi szakma már jegyzi a nevét. S megjön a várva várt meghívó is a Madách Színházba, ahová már előzőleg felszerződött Ádám Ottó, szegedi rendezője. De egyedül nem megy, s ugye jön 1956, a szegedi eseményekben Kaló Flórián is angazsálja magát, s a hatalom jobbnak látja, ha továbbra is mindketten Szegeden maradnak. 

1959 nyarán szakszervezeti beutalóval először életükben a Balatonon nyaralnak, s itt látja meg őket Herskó János, aki készülő munkásfilmjéhez keres ifjú házaspárokat. Itt dől el a sorsuk, Herskó ugyanis szerződteti őket, s az akkoriban tucatszámra készülő sablonos szocreál munkásfilm helyett egy költészettel bőven átitatott lakótelepi történetet tesz le a nézők elé. A film mind a szakmánál, mind a közönségnél átütő siker – benne rajtuk kívül egykori osztálytársaik, Szabó Gyula, Avar István, ahogy Garas Dezső, Vetró Margit, Törőcsik Mari és Krencsey Marianne is brillírozik. A film sikere meghozza a budapesti szerződéseket is, ő a rövid életű, Nagymező utcai Petőfi Színházba, férje a József Attilába kerül.

A Petőfi az új zenés törekvések színháza, ahol Szinetár Miklós az igazgató. Előbb még csak Polly szerepébe vendégként hívj száz előadásra. Szegeden mindenki röhög – a Koldusopera százszor? A siker akkora, hogy a szerepet kettőzni kell, a másik Polly egy 18 éves, akkor érettségizett lány, a későbbi legjobb barátnő, Almási Éva (Kaló Flórián évekkel Domján Edit halála után Egyedül címmel monodrámát ír, amelyben Almási Éva játssza el a szerepét)  lesz.

Alig három évad jut számára a Petőfiben, s két legendás Molnár-siker. Volt szegedi rendezője viszi színre zenés változatban Az üvegcipőt. Tudjuk, Molnár Ferenc szerepdarabokat írt, s mintha a kissé együgyű, cserfes, bolondos, imádni való lány szerepét neki írta volna. Már első kimenetelekor hatalmas vastapsot kap, s a közönség alig akarja leengedni a színpadról. A csodában olyan partnerei vannak, mint Agárdy Gábor, Lorán Lenke, Holl István, Gyenes Magda és Miklósy György. A következő évadban Agárdy kérésére a színház előveszi a Liliomot is, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, Agárdy nagyot bukik benne, de az előadást mégis megmenti a Julikát utánozhatatlan bájjal hozó Domján, aki később a Madách Kamarában Az ibolya címszerepét is eljátssza majd.

Látszólag minden rendben, fürdik a sikerben, s csak nagyon kevesen veszik észre, hogy baj van.  Müller Péter írja róla: „Egyre inkább érezte, hogy nem idevaló. Mint egy más égtájról érkezett költözőmadár, tévedésből leszállt közénk, idegen korban és dermesztően hűvös éghajlat alá. Egy darabig itt maradt. Keresett, próbálkozott. Talán még áltatta is magát, hogy itt ismerősökre lelhet – de nem talált senkit”.

Szinetárt elviszi a Magyar Televízió (milyen jól tette!), ő pedig egy évadra elszerződik az akkor mély válságát élő Nemzetibe, amelynek Blaha Lujza téri épületére akkoriban mondhatták ki a végítéletet. Egy év – három szerep, köztük két magyar ősbemutató. Illés Endre és Vas István kevésbé sikeres Rendetlen búbánat című darabja mellett neki írja az első színdarabját Életem, Zsóka címmel a pályakezdő Szakonyi Károly.

A darabot az Ódry Színpadon mutatják be a címszerepet adó Domján Edit mellett Kállai Ferenccel és Sinkovits Imrével. De ekkor már hívja a Madách Színház is, egy újabb ősbemutatóban, Kamondy László Vád és varázslat című darabjában a partnere a volt kedves osztálytárs, Avar István, valamint Váradi Hédi. A vendégjátékból egy év után szerződés lesz egy legendás társulatban. Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László, Gábor Miklós és sokan mások. Belépője egy francia vígjáték, A bolond lány címszerepe, amelyet pár évvel előtte Marcel Achard Annie Girardot számára írt. Domján mellett Márkus László, valamint hősszerelmesként (?) Garas Dezső. A siker akkora, hogy a nézők szétverik a Madách Kamarát, s évekig lehetetlen jegyet kapni rá. Domján 447 alkalommal játssza el Jozefát, a bolond lányt, idővel Schütz Ila és Szilvássy Annamária is beugrik pár előadásba helyette. A szerzőnek annyira tetszik az előadás, hogy többször is ellátogat Budapestre megnézni az ő pesti Jozefáját. Ez az az időszak, amikor sokszor havi 30-31 előadást játszik, az anyaszínháza mellett a Körszínházban Cressida Kozák András Troilusa mellett, s egy mesejátékban, a Gáli József jegyezte A tűz balladájában ő eleveníti meg a Tüzet. Érdekes, hogy halála évében a darab tévéváltozatában Venczel Vera kapja majd ezt a szerepet. A közönség imádja, a kritika jóval kevésbé. Modoros, a hangja elviselhetetlen – írják róla. Az életből menekülő ember inkább már csak a szerepeire koncentrál, ott az utolsó percig nem ismer tréfát. A tíz év alatt kilenc filmben kap szerepet, de igazi főszerepe csak a mára  méltatlanul elfeledett Új Gilgamesben adódik, ahol Darvas Ivánnal remekelnek két halálos rákbeteg ember szerepében. A többi filmben többnyire csak mellékszerepei adódnak, de kárpótlásul sokat foglalkoztatja a tévé és a rádió is. Időközben elválik a férjétől, majd jön egy rövid, a számára méltatlanul véget ért románc Szécsi Pállal. Két összeillő ember – énekli a később az életének szintén önkezével véget vető, nála jóval fiatalabb énekes. S ha már az utánozhatatlan hangjánál, gyöngyöző kacajánál tartunk, két dalt is felénekel, a Köszönet mindenért és a Fátyolos a szemed című számokat, amik beleégették magukat a tudatunkba. S van egy közös daluk is, a Bús szívből énekelni, amelyben prózában üzen: „A gyűlölet sivatagában oázis a közöny”. Egyszer a Princ névre hallgató kutyáját sétáltatta, amikor egy járókelő ráförmedt: „Inkább gyereket szülne!” „Ezek nem tudják, hogy én királynő vagyok?” – mesélte később a történetet Mensáros Lászlónak. Vészesen közeledett a 40. születésnap, de valahogy senki sem vette komolyan a fenyegetését. Ő már előzőleg mindenkinek elküldte a szokásos karácsonyi ajándékait, hisz imádott ajándékozni. Bár Almási Éva december 25-én többször is meglátogatta, de se az ajtót nem nyitotta ki, se a telefont. Másnap délutáni előadása lett volna…

90 éve született, s immár 50 éve halott. „Hiányzott belőle az emancipált nők maszkulinitása” – állapította meg róla Müller Péter, s ha belegondolunk, alig pár hozzá hasonló színésznő van a magyar színháztörténetben, akik, ha nem is olyan tragikusan fejezték be, mint ő, de idővel elfogyott belőlük a csodaadás képessége, s magukra hagyták őket.

A legenda mellett maradt utána egy díj, amelyet tehetséges vidéki színésznők kaphatnak meg. A díjat többek között a tájainkról elszármazott Dósa Zsuzsa is átvehette. „Én magamnak játszom. Szeretek játszani, ez az életem, én csak játszom, játszom… » – mondta egy interjújában. Szerencsére varázslatos hangját, gyöngyöző kacaját, utánozhatatlan nőiségét máig megőrizték a szalagok.

Köszönet mindenért!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.