És akkor a hatodik napon Szakonyi Károly megteremté az Adáshibát
1970. május 23-ika a huszadik századi magyar színház egyik legjelesebb ünnepnapja. Ezen az estén mutatja be a Pesti Színház Várkonyi Zoltán rendezésében az Adáshiba című keserű komédiáját. Történik napjainkban, sajnos – írja a darab fejlécére a szerző, aki eredetileg nem is ezt a címet szánta a Vígszínház felkérésére írott darabjának. Nem ez volt az első darabja, több novelláskötet is volt már mögötte, de a nevét ekkor kapta fel a szakma, s ennél nagyobb magyar sikert világszínpadon csak Molnár Ferenc és Lengyel Menyhért darabjai értek el. Szakonyi Károly ma ünnepli 90. születésnapját, s még mindig dolgozik.
Ó, vidd csak szépen a sálat is! – ez volt az eredeti címe az Adáshibának, csak Várkonyi Zoltán túl hosszúnak tartotta a darabból címnek kiemelt mondatot. Amikor a nagymarosi alkotóházban nyolc nap alatt elkészül a darabbal, már ismert és szerencsés írónak számít. Szerencsésnek, mert időben találkozott a színházzal, s a Nemzeti Színház fődramaturgjának, Benedek Árpádnak köszönhetően ott lehet színpad- és színészközelben.
Volt viszont helyette rézkarcügynök, csomagoló, raktáros, anyagbeszerző, kocsikísérő, telepvezető, anyagmozgató, betegellenőr, segédmunkás és még sokáig folytathatnánk. Ahogy a feleségei névsorát is. Nem egy megállapodott ember, csak egyetlen dologban biztos, író akar lenni. 1958-ban jelenik meg első novellája a Népszabadságban Kuzmics fusizik címmel, s három évvel később Középütt vannak a felhők címmel a Magvető Kiadó kiadja első prózakötetét is.
De ekkoriban már ott sertepertél a Blaha Lujza téren, a Nemzeti Színház környékén, ahol Abody Bélával gyakornokként ismerkednek a színház világával. S 1964-ben Vadász Ilona rendezésében a Nemzeti akkori Kamaraszínházában, az Ódry Színpadon bemutatják első drámáját, amely ugyanúgy színészdarab, mint sok más későbbi drámája is. Értsd ezalatt, Szakonyi eleve kiválasztott színészekre-színészeknek írja a darabjait.
Az Életem, Zsóka címszerepében a vidékről akkoriban felszerződött Domján Editben gondolkodott, mellette a két, akkor már jelentős színésznek számító Sinkovits Imrére és Kállai Ferencre szabja a darab további szerepeit.
Az előadás már majdnem a bemutatása előtt végleg elbukik, Szakonyi ugyanis a mindenkori hatalommal megalkuvó értelmiségi tragédiáját írja meg, s elköveti azt a bárdolatlanságot, hogy egyik hősét, – aki folyamatos megalkuvásainak köszönhetően meredeken emelkedik a hivatali ranglétrán, de idővel rájön, már képtelen tükörbe nézni –, önkéntes halálba küldi.
Major Tamás és a színház vezetői könyörögnek a szerzőnek, hagyja életben pártfunkcionárius hősét, de Szakonyi hajthatatlan. A darabot végül mégiscsak bemutatják.
Ugyanezek az erkölcsi kérdések, az értelmiség és az írástudók felelőssége foglalkoztatják négy évvel később, már a Madách Színházban bemutatott darabjában, az Ördöghegyben is, amelyben Pécsi Sándor és Almási Éva remekel Lengyel György rendezésében. Szakonyi ekkor már hivatalosan is dramaturgoskodik, s évtizedekig ülteti át különböző budapesti és vidéki színpadokra a magyar- s világirodalom remekeit.
Az átiratában kerül színpadra többek között Dosztojevszkij több műve (Bűn és bűnhődés, A félkegyelmű), ahogy Móricz Rokonok-ja, Karinthy Tanár úr kérem-je, de Gogol Holt lelkek című fanyar komédiája is. Dosztojevszkij életéről Örvény címmel kétszemélyes darabot is ír, ahogy az emigrációban élő Kossuth öregkori fellángolását is színpadra álmodja (Turini nyár), kivételes lehetőséget biztosítva Bánffy Györgynek Kossuth szerepében.
Drámaírói szempontból nagyon szerencsés korban alkot(hat), hisz a hatvanas-nyolcvanas évek a tévéjátékok és a hangjátékok aranykora,
már 1968-ban két tévéjáték készül az írásaiból, de bizonyára sokan emlékeznek még a Francia tanya (Makay Margit s a tragikusan fiatalon elhunyt Kiss István remeklésével), Az idegenek című tévéfilmjeire, különösen Málnay Leventével harmonikus az együttműködése, aki nem egy alkalommal színházban is megrendezi a darabjait. De ő jegyzi a Dániel és az Öregberény című népszerű televíziós sorozatok forgatókönyveinek egyes részeit is, ahogy számos hangjátéka is készül, amelyek egy részét később átírja színpadra is.
A Madách Színház mutatta be a hetvenes évek végén Lengyel György rendezésében A hatodik napon című darabját, amelynek egyik főszerepét Bessenyei Ferencnek írta. A darab, ahogy drámáinak többsége nem hemzseg a cselekménytől, Szakonyi hősei cselekvés(képtelenség)ének belső mozgatórúgóira fókuszál, ebben a darabjában egy széthullóban lévő család születésnapi találkozója ürügyén mutatja fel hősei/antihősei személyes tragédiáját.
„Személyes, bensőséges élmények vezéreltek annak kimondására, hogy a szeretet gesztusai mennyire félrecsúszhatnak legnagyobb igyekezeteink ellenére is. Negyven év sok idő a mai gyors ütemű életben, sok minden változott, ám az emberi kapcsolatok minősége legkevésbé. Éppen ezért a történet a mai publikumnak is ismerős. Ugyanakkor a darab jelenhez csiszolása még közvetlenebbül szólítja meg majd a mai nézőket.” – nyilatkozza darabjáról a szerző, amelyben Bessenyei mellett Almási Évát, Bálint Andrást, Horesnyi Lászlót és Psota Irént láthatta a nagyérdemű.
A kifejezetten az egyes színészekre írt szerepekben olyanok lubickolnak, mint Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Raksányi Gellért, Pataky Jenő, Zolnay Zsuzsa, Horkai János vagy Máthé Erzsi, akik korábbi darabjait is sikerre vitték. Máthé Erzsi, Sinkovits és Zolnay mellett Őze Lajos brillírozik A hongkongi paróka című társadalmi parabolájában is. Utólag végignézve az előadást, nem értem, hogyan került át ez a darab a tiltott kategóriából a támogatott kategóriába. De Szakonyinak ez is sikerült.
„Hát, mi is így nézzük otthon a tévét” – mondta az Adáshiba egyik előadásának szünetében Kádár János pártfőtitkár, aki a feleségével együtt szintén megtekintette az előadást. Mai fiatalok már nehezen tudják elképzelni azt a kort, amikor a tévé még újdonságnak számított, s nem is volt minden háztartásban. Egy-egy jó krimi vagy például a holdra szállás kedvéért szomszédok jönnek össze, s közösen nézik a tévét. Így él s létezik a Bódog család is, akik tévénézés s a folyamatos családi perpatvaraik közepette még azt sem veszik észre, hogy az albérlőjük nem más, mint maga Emberfi, vagyis Krisztosz, alias Jézus.
S hiába a csodák (borrá válik a szifonban a szóda, a tolókocsiban érkezett szomszéd újra tud járni), s hiába a váratlanul megteremtett adáshiba, Bódogék mindebből semmit sem vesznek észre.
Szakonyi mégsem ítélkezik, ahogy írja: „Nem ítélkeztem felettük, ahogy alakjaim felett máskor sem, soha, ha csípős volt is karakterük rajza, nem volt szeretettelen. Az író ne bíráskodjék, csak ábrázoljon.” Várkonyi ezúttal is kockáztatott, s ezúttal is nyert. Az Adáshiba Páger Antallal, Bulla Elmával, Béres Ilonával, Kozák Lászlóval, Halász Judittal, Ernyey Bélával, Nagy Gáborral és Krisztosz szerepében Tahi Tóth Lászlóval sokáig teltházas siker, s azóta alig van olyan év, hogy magyar színház ne venné elő, de szerte Nyugat-Európában, sőt még Törökországban is játszották. „Tehetek én róla, hogy nem figyelnek rám” – mondja rezignáltan Emberfi, s egyedül a legkisebb fiú, Imrus az, aki végtelen csalódottságában lelép, s otthagyja a kizárólag saját kispolgári, (mindent)túlélési érdekeivel foglalkozó családját. S a külföldi siker jól mutatja, nincs ez másképp elgépiesedett, folyamatosan kiüresedő világunkban annak látszólag szerencsésebb égtájain sem.
S még egy kritikusi vélemény a bemutatóról:
– írja a Magyar Hírlap kritikusa. A darabnak Ruszt József rendezésében tévéjáték változata is készült, az idős házaspár szerepében Pataky Jenővel és Tolnay Klárival. S ne feledjük el a darab felvidéki bemutatóját sem, amelyre természetesen Kassán, a Beke Sándor vezette Thália Színpadon kerül sor. Beke együtt lélegzett a kortárs magyar színházzal, s 1976-ban az Elveszett paradicsom és a Tóték nagy sikerű előadásai után megrendezi Szakonyi darabját is. Emberfi szerepében Csendes Lászlót láthatjuk, az idős házaspárt a minap elhunyt Gyurkovics Mihály és Szabó Rózsi alakítja.
„Az ember azért ír, hogy önmagát megteremtse” – mondja mintegy arspoeticai összegzésül Szakonyi Károly, s egyszer majd nyugodtan teheti le a tollat, hisz elérte, amit akart. De addig is Isten éltesse!
