„Én egész életemben csak játszani akartam” – Rimaszombatban járt Oszvald Marika
Már rég megtehetné, hogy csak az unokájával foglalkozik, még mindig nem állt le a magyar operett nagyasszonya, a Kossuth-díjas Oszvald Marika, aki bár anyaszínházától már jóval kevesebb lehetőséget kap, egyáltalán nincs ideje a pihenésre, Rimaszombatba is kissé megkésve, egy másik fellépésről érkezett. De nem azért, hogy kipihenje magát, Batyiban ugyanis komoly és értő beszélgetőtársra talált Bohó Markusz személyében, s ahogy teltházas közönsége elvárta tőle, dalra is fakadt, sőt táncra is perdült. „Azannyát, még a bugyiját is megmutatta” – sóhajt fel mellettem egy jó ötvenes férfi, de bizonyára nem volt ezzel egyedül. Oszvald Marika felejthetetlen emlékekkel ajándékozta meg lelkes közönségét a gömöri fővárosban.
A tavaly még alig csak húszéves Bohó Markusz, a rimaszombati Magánkonzervatórium jelenleg végzős színinövendéke gondolt egy nagyot, s meghívta Rimaszombatba Molnár Piroskát, a Nemzet színészét, akiről kiderítette, hogy édesapja Rimaszombatban született.
Az akkoriban 80. születésnapját ünneplő színésznő, mivel még sosem járt Gömörben, elfogadta a meghívást, s a beszélgetőest fényesen sikerült, Markusz azóta már látogatóban is járt nála Budapesten, s mint elárulta, decemberben ismét készül hozzá egy baráti csevejre. Ő árulta el azt is neki, hogy a Nemzet színészei között akad még valaki, akinek van rimaszombati származása, mégpedig Szacsvay László, akinek viszont az édesanyja született Gömörben.
Nem maradhatott ki így ő se a sorból, míg harmadik vendégéül kedvenc műfajának, az operettnek a koronázatlan királynőjét, Oszvald Marikát választotta, aki viszont nem gömöri, s még nem is járt soha Rimaszombatban. „Imádom az operett műfaját, a szakdolgozatomat is az operettről írom, így törvényszerű volt, hogy meghívjam a műfaj egyik legnagyobb magyarországi sztárját, az általam annyira imádott Oszvald Marikát, akiről az est előtt és után négyszemközt is tudtam szót váltani a műfajról, amit majd be is építek a mot készülő szakdolgozatomba” – árulja el Bohó Markusz, aki az est meghirdetése után nagyon félt attól, hogy sikerül-e teltházat biztosítani egy beszélgetőestre, hisz mint elmondja, mindent önerőből és saját pénzből valósít meg. Nos, jelentem, sikerült, de még nem is akárhogyan, a másfél órába az életpálya mellett a művésznő életfilozófiája, családja és a vásárlási szokásai is szóba kerültek, s még jutott energiája arra is, hogy a repertoárját is megcsillogtassa.
Oszvald Marika hamisítatlan színészcsaládból származik, édesapja, Oszvald Gyula operaénekes, míg édesanyja, Halasi Marika szubrett volt, aki igen fiatalon meghalt, így már a budapesti közönség alig ismerhette. Alig négyéves, amikor már színpadon állt, bár az akkori nagy hírű debreceni primadonna, Neményi Lili figyelmeztette a színház vezetőségét, vigyázni kell vele, mert a kislány örökmozgó, s nem biztos, hogy betartja az adott szerep játékkorlátait.
De mivel gyorsan kellett egy megbetegedett kisfiú helyett beugornia, nem maradt más lehetőség. Azóta gyakorlatilag le se jött a színpadról, bár a szülei kérésére közgazdasági technikumban folytatta a középiskolai tanulmányait (ennek jó hasznát is vette, mert amikor a müncheni bolhapiacon egy fülbevalóra alkudott, amit az árus egy márkáért kínált eladásra, míg neki sikerült is lealkudnia két márkára), s a főiskolára is csak másodszorra került be, az első operett-musical osztályba, amely akkor még csak hároméves volt, s a magyarországi musicalek egyik legavatottabb szakértője, az általa annyira imádott Vámos László indított.
Olyan osztálytársai voltak, mint a későbbi Férje, Hídvégi Miklós vagy Benkóczy Zoltán, s a később könnyűzenei énekesként karriert befutó Csongrádi Kata és Poór Péter. Marika nem lett hirtelen sztár, ezt a fogalmat nem is szívelték akkoriban, hanem folyamatosan került be az Fővárosi Operettszínház vérkeringésébe. Az akkor ott játszó nagyok szeretettel fogadták őket, hisz még olyan világ volt, amikor a fiatalok rajongtak a nagy öregekért, s azokat meg már nem zavarták a fiatalok, sőt egykori önmagukat látták bennük.
Nem dobták be azonnal a mélyvízbe, fokozatosan kapta a kisebb, majd nagyobb szerepeket, eredetileg harmadik vagy negyedik szereposztásban játszott el egy-egy szubrettszerepet, de olyan kolléganők társaságában, mint Lehoczy Zsuzsa, Felföldi Anikó vagy a szintén Gömörből indult Kovács Zsuzsa, az operett nagy hátránya az volt, hogy amíg a prózai nagyok, mint Gábor Miklóst, Básti Lajost, Darvas Ivánt, Psota Irént vagy Bessenyei Ferencet örömmel látták egy-egy főszerepre az Operettszínházba, addig ez fordítva nem nagyon működött, így egy az operettből nehéz volt kitörni a prózai szerepek, de a film felé is. „De azért játszott egy filmben, Gazdag Gyula Bástyasétány hetvennégy című mozijában, mégpedig az édesapjáaval” – jegyzi meg a házigazda, mire Oszvald Marika szinte felsikoltva jegyzi meg: „Hihetetlen, ez a gyerek mindent tud rólam.”
Azt is, hogy ezzel a filmmel sem volt szerencséje, hisz ahogy a Tanút, a rendszer ezt is tíz évre betiltotta (Őze Lajos legőszintébb pechjére), s mire levetíthették nyilvánosan, addigra már Honthy Hanna sem élt, akinek egy picurka dalbetét jutott a filmben. Nos, Oszvald Marikát beskatulyázták a szubrett szerepkörbe, s bizony, a Mágnás Miska Marcsáját még ötven felett is eljátszotta Verebes István rendezésében, majd szinte minden átmenet nélkül átlépett a nagymama szerepébe.
Amíg a legtöbb színész retteg attól, hogy beskatulyázzák, addig Oszvald Marika elégedetten jegyzi meg, az lett volna a baj, ha nem skatulyáznak be. A filmek ugyan kimaradtak az életéből, megtalálta viszont kedvenc meséjének, A kis hableány címszerepének a szinkronhangja, s pár éve egy új szinkronban is szerették volna rábízni, de szomorú sóhajjal jegyzi meg, az idők során az ember hangja is megváltozik, s ilyen szempontból nem mindig az előnyére. Sose kért szerepet, s mindig megpróbálta a legtöbbet kihozni egy-egy megkapott szerepből, de azért némi félsz volt benne is, hogy kiöregedve a szubrett szerepkörből, megtalálják-e még a neki való vidámabb és végre prózai szerepek.
Egy kurzuson vett részt a színművészetin, ahol egy fiatal rendező, Fehér Balázs Benő felvetette, nem lenne- e kedve eljátszani Arkagyina szerepét Csehov Sirályában. Nagyon meglepte az ajánlat, de volt kedve, s úgy érzi, nem vallott szégyent. Ahogy Veszprémben eljátszhatta Bulla Elma egykori sikerszerepét a Hárman a padon című kamaradarabban Bálint András és a minap elhunyt Szilágyi Tibor oldalán. De most is tele van tervekkel, ebben az idényben játszik majd Debrecenben, ahol annak idején először lépett a világot jelentő deszkákra, míg a budai Karinthy Színházban kifejezetten az ő személyére írtak egy zenés darabot.
Bohó Markusz nemcsak a pályájáról, hanem a családjáról, életfilozófiájáról és a vásárlási szokásairól is kérdezte, így kiderült, hogy van egy csodálatos lánya s egy Vince nevű 4,5 éves unokája, akivel egyre több időt tölt együtt, de nem eleget, hisz bár az anyaszínháza nem teríti be szerepekkel, de azért ma is telítettek a hónapjai. „Valamikor nem ismertük a sztárság fogalmát, mindenki tette a dolgát, s volt is munka bőven. Ma egy rendkívül egoista világot élünk, amelyben mindenki csak önmagával törődik, s ebből a világból kihalóban van a szeretet, amely nélkül viszont lehetetlen élni” – foglalja össze a hitvallását Oszvald Marika, aki édesapját idézve foglalja össze a bőséges életpályáját: „Marikám, istenáldotta tehetség vagy, de nem tehetsz róla.” A rimaszombati remek hangulatú találkozó azt bizonyította, hogy Oszvald Marika maximálisan élt ezzel az istenáldotta tehetséggel, s amikor október 11-én este kiszállt a gépkocsijából Rimaszombatban, a Jóisten ismét kacsintott egyet mindannyiunk nagy-nagy örömére.
