Élménydús délelőtt Süsü sárkánnyal és a Mikulással a Komáromi Jókai Színházban – KÉPEKKEL
Thália komáromi szentélyében az idén folytatódott a szép hagyomány: Mikulás-nap táján újabb meseprodukcióval kedveskedtek a gyerkőcöknek, akik az előadás előtt és annak szünetében kézműveskedhettek az előcsarnokban, s fotózkodhattak is az őket csomagokkal megajándékozó nagyszakállúval. December 7-én Csukás István és Bergendy István Süsü, a sárkány című, felújított zenés mesejátékát, Pille Tamás m.v. rendezésében élvezhette a családok apraja-nagyja.
A kicsik és az „örökifjak” már kilenc órától érkeztek az ünnepi díszbe öltöztetett Komáromi Jókai Színházba. Amíg Süsüre és a mesebeli társaira várakoztak, a kézműveskedésre előkészített asztalnál színezgethettek, s díszeket is készíthettek az idei otthoni karácsonyfájukra. Aztán izgatott várakozással ültek be a zsúfolásig megtelt nézőtérre, hogy végre megismerjék a jóságos egyfejű sárkány történetét.
Hamarosan megtudták, hogy bár Süsü (Fabó Tibor, Jászai Mari-díjas) a termete és rokonsága miatt veszélyes gonosztevő is lehetett volna, ám inkább mindenkinek segíteni akart. Miután meggyógyította a háromfejű apja ellenségét, az Apasárkány (Bernáth Tamás) kitagadta őt a sárkánycsaládból.
Ezért vándorútra kelt, s eljutott az emberek birodalmába, ahol azonban mindenki félt tőle. Sőt, a Király (Bernáth Tamás) vérdíjat tűzött ki a fejére. Eközben Süsü megismerkedett a családjából szintén kitagadott Kóbor Királyfival (Béhr Márton), s e találkozás mindkettejük számára sorsfordítónak bizonyult. Az utóbbi végül elnyerte a királyi koronát és a Királylány (Hostomský Fanni) kezét, a jámbor barátját pedig kinevezte udvari Fő-fősárkánynak...
Nos, a nézők élvezték a fülbemászó dalokkal és táncbetétekkel is színesített kétfelvonásost, amelyben további közkedvelt színészek, valamint kisebb-nagyobb, mutatós bábok is helyet kaptak. Önfeledten szurkoltak a két párbajozó barátnak, a meseprodukciót már régebbről ismerő szüleik pedig Süsüvel együtt halkan mormolták: „Ó, ha rózsabimbó lehetnék...Rámszállnának szépen a lepkék...!”.
Illemtanból pedig ilyen mondatokkal, az egyfejűvel együtt jelesre vizsgázhattak volna: „Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovad!...Szép vagy, mint a rózsaszál, Ó, te kedves királylány!”. Remélhetőleg a nagy igazságot is örökre az emlékezetükbe vésték, hogy az ilyen-olyan másság nem zárhatja ki a különböző élőlények, emberek közti barátságot...
Miután a közönség megérdemelt vastapsban részesítette a szereplőket, már-már mindenki indult volna kifelé, ám a színen két manója társaságában felbukkant a Mikulás. Az aprótalpúakat pár kedves mondattal arra sarkallta, hogy a kijáratoknál, a segítőtársaitól mindnyájan vegyenek át egy-egy csomagot.
Mindnyájan örömmel tettek eleget ennek a kérésnek, s így nemcsak feledhetetlen művészi élménnyel gazdagodtak, hanem a csomagjaikból előkerült torkosságokat majszolgatva térhettek haza.
Persze, köztük olyanok is akadt, akik az előcsarnokban felállított karácsonyfánál helyet foglalt apó kedvességét egy-egy saját készítésű rajzzal vagy más apróságokkal viszonozták. Közben azt az ígéretét is kicsikarták, hogy ha jók lesznek, jövőre visszatér hozzájuk...
