Életrajzok omnibusza
Evva Lajos az 1870-es évek elején elsősorban portrékat követ el, rég elfeledett nagyságokat támaszt fel, így Lavotta Jánost, Mányoki Ádámot, Kupeczky Jánost, Balassi Bálintot, Amadé Lászlót, Ilosvai Pétert, Kelemen Lászlót, vagy a rimaszombati legendás ötvösművészt, Szentpéteri Józsefet. Húsz karcolata készül el, amely Életrajzok omnibusza címmel el is jut a kéziratig, de sose jelenik meg. „E közlemények az időben feltűnést keltettek” – írja id. Ábrány Kornél a Reformban megjelent sorozatról. De ekkoriban már fordít is, ő fordítja először magyarra a francia Eugene Scribe darabjait, ahogy Schwarz Mária Zsófia A nemes leánya című háromkötetes regényét is németből. A fordítást később igazgató korában sem hagyja abba, van, ahol az egész művet, s van, ahol csak a verseket fordítja. Többnyire németből vagy franciából, hisz a Népszínháznak szerződése van a francia operettekre, mely szerint minden új francia operettre előbemutatói joga van. 53 művön hagyja ott a „magyar kézjegyét”, így ő fordítja le Offenbach Orpheusz a pokolban című operettjét, ahogy Suppe Boccaccio, Hervé Lili és Johann Strauss A denevér című operettjét is.
A Népszínház 1875. október 15-én tartja első előadását a mai Blaha Lujza téren felhúzott épületben (1908 után 1965-ös lebontásáig ez az épület fogadja be a Nemzeti Színházat), s egy héttel később Tóth Kálmán Az ördög párnája című bohózatában lép először a Népszínház színpadára először Blaha Lujza, aki itt ér el majd pályája csúcsára, s nem kis része lesz Budapest megmagyarosításában, s az addig igazából német város a Millennium idejére teljesen elmagyarosodik.
De ehhez kellett Rákosi Jenő (a sors pikantériája, hogy Rákosi maga is német származású volt), majd utódja, a színházat 16 évig kiváló érzékkel irányító Evva Lajos.
Rákosi két hároméves ciklusban irányítja a színházat, amelynek Blahánén kívül olyan tagjai vannak, mint Tamássy József, Pálmay Ilka (akinek regényes életéről Krúdy regényt is ír A primadonna címmel), Hegyi Aranka, Lukácsy Sándor, Vidor Pál (aki a Népszínház utolsó igazgatójaként főbe lövi magát) és sokan mások.
Evva nagyon ügyel arra, hogy a színház repertoárján nagyjából egyenlő arányban szerepeljenek a népszínművek és az operettek. Igazgatásának 16 éve alatt, vagyis 1881 és 1897 között 5 396 előadást tart, 397 darabot tűz műsorra, ebből 60 volt eredeti népszínmű, köztük az ipolyszalkai születésű Csepreghy Ferenc Piros bugyelláris és Sárga csikó című darabjai, de Tóth Ede Falu rossza és Szigeti József népszínművei is.
De otthon van az angol és francia operettek világában is, egy-egy újdonságot azonnal lefordíttat és bemutat. Nem egynek a fordítását ő maga végzi, de több bemutatónak a zenéjét is ő szerzi. Sőt, Balázs Sándorral közösen maga is elkövet egy népszínművet, de A kőrösi lány pár előadás után végleg eltűnik a süllyesztőben. Ekkor írja önkritikusan: „Nagyszerűen behoztam embereim a színre, de az istennek se tudom őket többet onnan kivinnem”. Egyébként itt jegyezzük meg, hogy egyik zeneszerzője a Losoncon született Serly Lajos (ma énekkar viseli a nevét a városban) volt. Bemutató közül 19 több mint száz előadást megért.
A Népszínház egyébként szerződést kötött a Nemzetivel a műfajokat illetően, így a komolyabb műfajokat átengedte az ország első számú társulatának. A szerződésben többek között ez áll:
Evva Lajos és Blaha Lujza viszonya korántsem volt felhőtlen, volt, amikor Evva nem teljesítette Blaha (és mások) túlzottnak vélt anyagi követeléseit, s ilyenkor hosszabb mosolyszünet vagy elszerződés veszélye is fennállt, de volt, amikor Blaha Lujza Feleky Miklóssal közösen Evva ellenében megpályázta az igazgatói posztot, de sikertelenül. Blaha emlékirataiban így emlékszik vissza a Rákosi Jenő után kinevezett Evva Lajosra: „Az új direktornak eleinte nehezen ment a dolog. Sok baja volt velünk és nekünk is sok bajunk volt vele. Bizony nehezen szoktuk meg egymást. Ő nem ismerte még a színészember természetét, nem tudta még, hogy bennünk szép szóval tűzbe lehet ugratni, barátságtalansággal világgá lehet űzni. Sok, igen sok baja volt tehát ő néki, de mi amúgy szép módjával oda vittük a dolgot, hogy észre se vette, amikor rémítően megváltozott és ő is azt akarta éppen, amit mi. Amikor aztán így megváltozott, mi is oly hévvel, tűzzel teljesítettük kötelességünket, hogy szinte gyönyörűség volt nézni. No bizony, neki is öröme telt bennünk. Mi hamar kiismertük őt és átgyúrtuk úgy, hogy neki ne fájjon, de hasznát vegye”.
1896-ban a színház Verő György 1 000 év című alkalmi játékával ünnepli a Millenniumot. A darab több mint százszor megy, ahogy a színház évek óta nyereséges, ezért is lepődik meg mindenki, hogy a Népszínházi Bizottmány az újabb hároméves ciklusra nem őt, hanem ellenlábasát, az íróként is meglehetősen középszerű, s mára teljesen feledett Porzsolt Kálmánt bízza meg az igazgatással. Evva nehezen engedi el a gyeplőt, de még marad a színház világában. Búcsúja után egy nappal már egy új színház, az Izabella téren felépült Magyar Színház igazgatója lesz (ez az épület ma Pesti Magyar Színházként működik, de a Nemzeti 1965-ös lebontása után 2002-ig a Nemzeti Színház épületeként szolgált), de megcsömörlik a színháztól, képtelen feldolgozni a bukást, majd azt, hogy utódja az általa csúcsra járatott Népszínházat rövid időn belül csődbe viszi. Átadja a helyét Rákosi Szidi fiának, Beöthy Lászlónak, aki itt kezdi el szédületes színházi karrierjét. Bár egy időre még bérbe veszi a Vigadó épületét, amelyet „kiemelt a zavarából”, majd visszavonul egy kis vidéki, Pest megyei településre Pencre, ahol hitelszövetkezetet és hangyaszövetkezetet alapít, kúriát vásárol. villát épít és szőlőt vásárol magának. De nem sokáig élvezi a vidéki magányt, a sok-sok stressz megviseli az egészségét, s 1912 októberében meghal. Temetésén volt színésze, Szirmai Imre mond gyászbeszédet. Az Esti Újság így búcsúzik tőle:
Jegyezzük meg, hogy a végtelenül kicsinyes, s a Népszínházat romlásba döntő Porzsolt még a nevét sem említi meg a Blaha Lujza halála után kiadott, s általa szerkesztett emlékalbumban, Penc viszont nem felejtette el, Jakus Lajos helytörténész monográfiát írt róla 1999-ben, amelyben bő helyet kapott az a bizonyos Rákosi-féle „a szent család” is, amely számos értéket adott a magyar kultúrának. A rá következő évben pedig emléktáblát is kapott a községben.
Rákosi Viktor nevét és írói tevékenységét (Elnémult harangok) ma is sokan ismerik, ahogy a fentebb említett Rákosi Szidi, s annak fia Beöthy László munkásságát is. Így ezúttal maradjunk inkább az Evva családnál, Evva Lajos negyedik gyermeke, Sári maga is kacérkodott az irodalommal, s Balásházy Péter néven több önálló kötete (elbeszélések, regények) is megjelent. Ahogy az apagyi ágról származó Evvák is számos jelest adtak a magyar kultúrának.
Az 1905-ben született Evva Ernő A sötét sugár címmel regényt írt a jövő háborújáról, de Nyugalom a viharban címmel verseskötete (A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján) is megjelent. 1944-ben valahol az orosz fronton halt hősi halált, műveit 1945 után betiltották. Két festő, Evva István és Borúth Andor (Tátraszéplakon nyugszik) is az Evva család hírnevét dicsőíti, ahogy neje, Evva Ottilia révén Borúth Elemér költő, lapszerkesztő is.
S ne feledkezzünk meg ragyolczi Csoma József heraldikusról és genealógusról sem, aki a szakmájában a legjobbak közé tartozott a maga idejében. Róla dédunokája, Evva Margit írt több tanulmányt.
