Dráfi Mátyás végre Kossuth-díjas

Szinte elakad a lélegzetem, az ábécé sorrendben odaítélt idei Kossuth-díjasok közül az első négy közül három felvidéki. A Gútáról elszármazott Adamis Anna, a gömöri Dráfi Mátyás és a Hontfüzesgyarmatról 93 éve induló Duba Gyula. S a nagy sóhaj: mindhárman már évtizedekkel előbb megérdemelték volna. Hisz mindhárman évtizedek óta legendává avanzsáltak már. Ki az, aki nem ismeri Adamis Anna nemzedékek életét meghatározó dalszövegeit? Ki az, aki nem ismeri Duba Gyula paraszti életformát elsirató regényeit és szociografikus munkáit?

S ki az, aki nem ismeri Dráfi Mátyást, aki még túl a nyolcvanon is játszik színházban, filmen, s alig van olyan fontos rendezvény, ahol ne csendülne fel öblös, összetéveszthetetlen hangja, hogy figyelmeztessen, s erőt adjon a mindenkori folytatáshoz.

Tavaly novemberben ünnepelte a 80. születésnapját.  A hivatalos okirataiban az áll, Galántán született, de fogantatása Gömörhöz, Egyházasbásthoz köti, ahol édesapja kántortanítóként működött, amíg őt is el nem vitték a frontra. A Sors különös fintora, hogy aznap halt meg, amikor a fia megszületett. Így őt már mostohaapja, a pozsonyiak mindenes-kultúrosa, Lőrincz János neveli fel saját lányával, a későbbi neves képzőművésszel, Lőrincz Zsuzsával együtt.

Innen eltéríthetetlenül egyenes út vezet a színpadra.

A még gyerekcipőben járó komáromi Magyar Területi Színház (MATESZ) kapva kap utána, jó kiállású, búgóhangú hősszerelmesekre minden időben égető szükség van.

Azonnal főszerepeket kap, s hiába várja tárt karokkal a pozsonyi főiskola, igazgatója csak egy év késéssel engedi el. A hatvanas évek elején vagyunk, a sötét ötvenes évek után aranykorát éli a kultúra, s a MATESZ is nyit a világ felé. A pozsonyi főiskolán Thirring Violával, Vavreczky Galán Gézával, Beke Sándorral ismerkednek a színpadi mesterség fortélyaival, szabadidejében járja az országot az Ifjú Szivekkel, s amikor visszatérnek Komáromba, úgy döntenek, ők is megváltják a világot. Ne csodálkozzunk rajtuk, huszonévesek, s rendkívül tehetségesek. S az elhatározást tényleg tettek, vagyis legendás előadások követik.

Dráfi Mátyást a nagy 1968-as felfordulás során az igazgatói poszt is megtalálja, de hiába álmodik egy új felvidéki szellemi központról, elképzelése bukásra van ítélve.

Sőt még a saját társulata is széthullik, Beke Sándor pár vállalkozókedvű társával (Csendes László, a Lengyel és a Várady házaspár) elköltözik Kassára (ahol legalább villamos jár), de az általuk megálmodott új színház helyett csak a komáromi kihelyezett színpada jöhet létre. Ennyit engedélyez a „visszanormalizálódó” szocia-

lista hatalom, s a többszörösen csalódott Dráfi inkább lemond. Kárpótlásul eljátszhatja a világ- és a magyar irodalom nagy szerepeit (volt Szellemfi, Kreon, Ádám, az Úr, Ludas Matyi, Švejk, Madách, Kolhaas Mihály, IV. Béla, Magellán, Tiborc, Teleki László), sok-sok Shakespeare hőst (Othello, Coriolanus), ahogy ő a főszínész Ébert Tibor Esterházy Jánosról szóló darabjának ősbemutatójában is, amelyért Kisvárdán is elismerik.

De Dráfi mindenevő. Ő Kubanek, a hentes Zerkovitz Csókos asszonyában, Rettegi Fridolin A szabin nők elrablásában, Leonida Papagatto a Kaviár és lencsében, Témüller A padlásban, Miska a Csárdáskirálynőben, Tevje, a tejesember a Hegedűs a háztetőn című musicalben, amelyet jutalomjátékként kap a színházától. Amellyel hol jó viszonyban van, hol pedig kevésbé jóban. A nyolcvanas években fel is mond, s elmegy amatőr társulatokhoz dolgozni, a kétezres évek elején pedig, amikor az immár Jókai Színház tájoló színházból átalakul kőszínházzá, létrehozza a Teátrum Színházi Társulást, ahol immár mindenes szerepkört vállal.

Rendez, játszik, szervez, s újdonsült társulatával, anyaszínházával ellentétben, járja a Felvidék településeit.

Pozsonytól Gömöralmágyon át Királyhelmecig. A sokszor nagyzenekaros előadások (Mágnás Miska, Gül Baba,Luxemburg grófja, Bánk bán – opera, Olivér, Háry János) mellett egy-egy költészeti est (Dráfi több hanghordozót is kiadott, így két lemezen válogat a szlovákiai magyar költészet gyöngyszemeiből), szlovák–magyar irodalmi felvágott, s kortárs magyar darabok  ősbemutatója (Csáky Pál, Gyüre Lajos, Görgey Gábor) is belefér.

De nem mond nemet egy-egy vendégszereplésre sem. Győr mellett elfogadja Eszenyi Enikő vígszínházbeli meghívását, ahol Kaszás Attilával játszhat együtt a West Side Storyban, Kövesdi Szabó Máriával egy könnyed spanyol darabban a kassai Tháliában, ahogy a Magyar Lovas Színházban eljátssza az agg János vitézt Derzsi György rendezésében. S az elmúlt években anyaszínháza is több darabban (Sári bíró, A vén bakancsos meg fia, a huszár, A beszélő köntös) foglalkoztatta.

Ellentétben a magyar filmesekkel, megtalálják a szlovák filmek is, több kultikus szlovák játékfilmben (Az ezeréves méh, Tájkép, Átjáró a Dunán, A víz íze, Barackliget) játszik fontos szerepet,

ahol nem egyszer a magyar tudását is igénybe veszik. Ahogy idejében megkapja az egyik legmagasabb szlovák művészeti kitüntetést, az érdemes művész címet is. Magyarországon mindezekre sokáig kell várnia. De ha megkésve is, megjönnek a filmszerepek (Zanox – Kockázatok és mellékhatások, Magyar Passió), s ha több évtizedes késéssel, de megérkezett a Kossuth-díj is.

Mellékhatások és kockázatok nélkül nyugodtan leírhatjuk, Dráfi Mátyás egyszemélyes intézmény a Felvidéken,

aki sokszor, ha láthatatlanul és észrevehetetlenül is, de ott van minden felvidéki magyar ember életében. Azok is ismerik, akik talán a nevét se hallották. Most végre a Kossuth-díjat is átvehette, ami legkevésbé sem jelenti azt, hogy immár leteheti a lantot. Sőt… Reméljük, hogy még sok-sok szerepben láthatjuk. Akár színpadon, akár filmben, akár csak egy szép vers erejéig.

Megjelent a Magyar7 13. számában.