Czajlik József szenvedélyes szerelmei
„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit” – akár Karinthy Frigyes örökbecsű helyzetjellemzése is motiválhatta Czajlik Józsefet, a kassai Thália Színház igazgatóját, akinek idénybeli három rendezése a férfi-nő viszonyt járta körül. Kezdte Dunaújvárosban egy szenvedélyes vígjátékkal, folytatta Komáromban egy kétszemélyes lírai játékkal, s egy jókedvű musical-revüvel zárta saját színházában. A három előadás közös pontja a szerelem és Czajlik mellett a három előadás látványtervezője, Őry Katalin volt.
Szóval a szerelem, amely végigkíséri az életünket. Legyen az csírájában elfojtott, futó kaland, plátói, beteljesületlen vagy egy életre szóló. A három előadás a szerelem számtalan változatát mutatja meg, s mivel a halál mellett az egyetlen téma, amely mindannyiunkat érint, viszonylag könnyűnek tűnik róla beszélni. Czajlik József három különböző kort, három teljesen más műfajt választott a szerelem örök érvényűségének bemutatására. Kezdte egy békebeli időkben írt klasszikus színdarabbal, folytatta egy szovjet kétszemélyessel, és befejezte egy számtalan variációt felmutató négyszemélyes musicallel.
„A Vígszínház egyik legforróbb és legszebb estéje volt a mai” – írta Kosztolányi Dezső 1916-ban, az első világégés kellős közepén a Szerelem ősbemutatójáról.
A darab három nővér (Nelli, Lujza, Böske) szerelmi története, nem véletlenül hasonlították akkor, s azóta is sokan Csehov Három nővéréhez. Barta Lajos darabjában egy költő, egy katona s egy adótiszt vetekedik a három Szalay lány kezéért. Barta Lajos – aki a Tanácsköztársaság bukása után Szlovenszkón talált magának menedéket – igen gazdag életművéből méltán emelkedik ki ez a fájdalmasan gyönyörű, groteszk, mély emberismerettel és máig érvényes humorral átitatott színdarab, amelyet gyakran vesznek elő színházaink. A dunaújvárosi társulat a szabadkaiakkal közösen hozta létre az előadást, egyik főszereplője marosvásárhelyi, a rendezője kassai volt.
Czajlik József lapunknak elárulta, a jövő évad első kassai bemutatója koprodukcióban valósul meg a dunaújvárosiakkal, Füst Milán Máli nénijét a direktor rendezi, a címszerepben Kerekes Évát láthatjuk majd.
A Máli néni mellett Dudás Péter rendezi A padlás című zenés játékot, míg Rédli Károly Az ember tragédiáját viszi színre.
Barta Lajost egy szovjet szerző, Leonyid Zorin kétszemélyes játéka, a Varsói melódia követte, amely tulajdonképpen Lakatos Rák Viktória és Lucskay Róbert jutalomjátéka. A közvetlenül a második világháború után Moszkvában játszódó történet egy orosz borász fiú s egy ének szakon tanuló varsói lány különös, beteljesületlen szerelmi története, amely a folyamatosan ránk záródó történelmi téboly miatt nem teljesedhet ki. Mielőtt összeköthetnék az életüket, jön a rendelet, hogy külföldi állampolgárokkal tilos házasságot kötni, így a lengyel lány hazamegy, s látszólag mindketten külön utakon folytatják tovább az életüket.
De a szívnek parancsolni nem lehet, s amikor tíz évvel később a már ismert borszakértő egy szakmai küldöttséggel Varsóban jár, felhívja az akkor már ünnepelt énekesnőt. Mindketten máshoz kötötték az életüket, de gyorsan kiderül, a nagy szerelem egy életre elkíséri őket. Újabb tíz év telik el, már mindketten szabadok, de a nagy szerelem végleg elment mellettük.
A budapesti bemutatón a hatvanas évek végén Törőcsik Mari színházi kiugrása volt az előadás, amely most a szabadúszó Rák Viktóriának s a hosszú évek után Londonból hazatért Lucskay Róbertnek ad kiugrási lehetőséget, amellyel mindketten maximálisan élnek is.
A mostanában zenés, „aligszöveghez” szoktatott néző ezúttal alapos leckét kap a verbális színházból, de az általam látott füleki előadáson (is) kiderült, a nézőnek igenis szüksége van az ilyenfajta csendes, lassan hömpölygő „megmerítkezésekre”.
Mindezek után talán nem is „váratlan”, hogy Czajlik harmadik rendezésében egy musicalhez nyúlt. Bár, ahogy elárulta, eredetileg nem ő rendezte volna Jimmy Roberts és Joe DiPietro kétezres évek elején írt négyszemélyes musicaljét, amelyben a szerzők a férfi-nő kapcsolat számos lehetséges változatát járják körül a kamaszkori szerelemtől az utolsó fellángolásig.
A musical 2004-ben Fábri Péter magyarosításában került a budapesti Madách Színház színpadára Te édes, de jó vagy, légy más! címmel Ács János rendezésében.
Az Off-Broadway musical Kassán az Ájlávjú címet kapta. Az alkotók igyekeztek előnyt kovácsolni szűkös anyagi lehetőségeikből, fényesen bizonyítva, hogy akár a vízből is lehet finomat készíteni, csak sok-sok ötlet kell hozzá.
S ezek az ötletek ugyancsak jelen vannak Czajlik József rendezésében. Őry Katalin díszlete a középen elhelyezett, vetített illusztrációs grafikákra épít. A díszlet pontosan annyi, amennyit az átlagnézői befogadóképesség elvisel. Ugyanez mondható el Kántor Katalin takarékos, színészbarát koreográfiáiról is, ahogy a zenei kíséret is minimális, egy hegedű (Fazekas Bence), s egy zongora (Horňák Marek/Marík Erzsébet). Mégis mindenki a maximumot teljesíti, talán csak a dramaturg (Forgács Miklós) munkájára neheztelhetünk némileg.
Az első rész kissé vontatottnak tűnik (ez igaz a Varsói melódia előadásra is), de a második, amely javarészt már az utolsó fellángolásokat ecseteli, tűpontosan „ül”, amíg az első részben vannak olyan pillanatok, amelyek itt-ott távolinak tűnnek tőlünk, bár a darab szellemesen utal a szingliségre, vagy arra, a ma már mifelénk is egyre ismertebb jelenségre, amikor a fiatalok biztonságosabbnak érzik az életüket a szüleik társaságában leélni, s vagy kitolják a családalapítás idejét, vagy egész egyszerűen lemondanak róla.
Czajlik – ahogy a másik két előadásban is – maximálisan megbízik a színészeiben, s ugyancsak jól teszi.
Dégner Lilla, Varga Lívia, Rubóczki Márkó és Madarász Máté lubickolnak a sok-sok egyénített figurában, amihez szintén sok segítséget kapnak Őry Katalintól, aki parádézik a jelmezek felmutatásában.
„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.” – Czajlik József idei három rendezése ennek a lehetetlen és megváltoztathatatlan helyzetnek számtalan megoldását rakja elénk. Sok-sok szenvedéllyel, ihletett csenddel, de zenével is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 25. számában.
