Cs. Tóth Erzsébet: boldog színésznő voltam
Cs. Tóth Erzsébet 1971-ben a kassai Tháliában kezdte színészi pályafutását. Tizenkilenc kassai év után átment a Komáromi Jókai Színházhoz, majd 1998-ban visszatért a keleti végekre, nyugdíjaztatásáig a kassai Thália tagja volt. Színészi pályájára visszaemlékezve azt mondja, nem volt túl göröngyös.
„Elmondhatom magamról, hogy boldog színésznő voltam. Ahhoz, hogy legyenek hullámhegyek és hullámvölgyek, ahhoz mindent végig kell járni. A legkisebb szerepektől a legnagyobbig, a nagy erőpróbát igénylőktől a kevésbé próbára tevőkig mindent el kell játszani. Én 71-ben kezdtem a Tháliában, abban az időszakban, amikor eufóriában volt kelet vidéke, Kassa attól, hogy lett egy magyar színháza. Nagyon-nagyon szerették az együttest is, nagyon szép darabokat játszottunk, nagyon jó előadások születtek annak idején. Azt megélni, és így tanulni az alapokat számomra nagyon jó és könnyű volt. Nem éreztem nehéznek. Aztán amikor átkerültünk Komáromba, itt is egy olyan időszakot éltem meg, amikor végre a Magyar Területi Színháznak lett önálló épülete. Az is egy boldog időszak volt. Aztán jött 89, a szabadon választható darabok időszaka, és én ezeknek mindnek részese lehettem” – idézte fel Cs. Tóth Erzsébet.
A színésznő széltében-hosszában ismeri a felvidéki magyar vidéket, településeket, hisz a két szlovákiai magyar színházzal megjárta szinte mindet. Mint mondta, mindkét felvidéki színházunkat a sajátjának érzi. „A munka mindenhol munka egy színész számára, ugyanúgy vannak bármelyik színházban a próbák, az előadások. Minden kezdet Kassához kötött, az valahogy a szívem csücske. Komáromban nagyon tetszett a profizmus. Az a fajta profizmus, amit jó értelemben hagytak ránk az öregek” – fűzte hozzá.
Cs. Tóth Erzsébet nem először kapott díjat a Szlovák Irodalmi Alaptól. 1993-ban a Szecsuáni jó emberben és az Apácákban – ő volt a főnővér – nyújtott teljesítményéért kapott alakítás-díjat ettől az intézménytől.
„Sosem gondoltam volna, hogy eljutok odáig, hogy 63 éves koromban életműdíjat kapok majd. Először meglepődtem, utána az jutott eszembe: Jézus, már olyan öreg vagyok, hogy életműdíjat adnak? De nem erről van szó. Arról van szó, hogy mi, felvidéki magyar színészek nagyon hamar öregszünk” – jegyezte meg.
Legutóbbi szerepét, Spiró Csirkefejének vénasszonyát Komáromban alakította, hihetetlenül széles, érzékeny és bonyolult színészi eszköztárát felvonultatva. Az életműdíjra is a komáromi teátrum igazgatója terjesztette fel.
„Zsó mostanában leginkább nyugdíjas. Nem unatkozik, de bízik abban, hívják majd szerepelni, sokszor áll még a világot jelentő deszkákon” – mondta Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója.
„Boldog ember vagyok, boldog nyugdíjas. Elégedett vagyok azzal, amit elértem, és boldog vagyok, hogy más is így látta” – hangsúlyozta Cs. Tóth Erzsébet. „Most jó itthon lenni, jó válogatni a könyveim között, csomó elmaradásom van, amit be kell hozni olvasás terén” – tette hozzá.
