Columbo hadnagy A padláson
„Legközelebb majd magammal hozom a feleségemet is” – ezzel a mondattal távozik A padlásról Columbo, a ballonkabátos detektív a kassai Thália Színház új bemutatóján. A diákközönség túlnyomó többsége – amely láthatólag nagyon élvezte az előadást e sorok szerzőjével együtt –, nem veszi a poént. Ők már Columbot sem ismerik.
A nyolcvanas évek második felében született Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter musicalje, A padlás, amely a Vígszínház akkori nagyon rossz anyagi helyzetéből próbált erényt kovácsolni.
A szerzőknek előbb megmutatták a díszlettárat, ez van, ebből tessék gazdálkodni, vadiúj díszletekre nincs pénz. De mindannyian tudjuk, mi is van egy padláson, a sok fölösleges kacat, amelyet filléres emlékként őrzünk, hátha egyszer… Pedig tudjuk, az a hátha egyszer sosem jön el. A hetvenes-nyolcvanas években egyre több ember fantáziáját mozgatta meg a földönkívüli intelligenciák esetleges létezése is, 1977-ben az akkori ENSZ-főtitkár, Kurt Waldheim több tucat nyelven küldött üzenetet a világűrbe, de az amerikai filmek (az E.T. a földönkívüli, a Csillagember) is ezt a témát dolgozzák fel. Várjuk a földönkívülieket, mi pedig elvágyódunk. Legalább a padlásra (ahogy Presser hősei is), ahol van egy mindentudó robot (ma inkább laptop és okostelefon), egy hintakakas és sok más fölösleges lom, s néha fellátogat a padlásra az élet egyetlen biztos pontja, akire mindig lehet számítani, Mamóka is. De akármennyire tűnik is rejtett-rejtőzködő helynek a padlás, gyorsan kiderül, a nyugalom itt sem tökéletes, a külvilág fentről és lentről is alaposan felbolygatja Süni és a Rádiós alakulgató közös életét.
A mesemusicalnek hirdetett bemutató is alaposan felbolygatta a Vígszínház életét, annyira, hogy 1988 óta a mai napig műsoron van a darab, azóta már az egykori Süniből (Igó Éva) Mamóka lett, s a Lámpás szerepét ma már Dino Benjámin játssza, akinek maga az őslámpás, Rudolf Péter (jelenleg igazgató) tanította be a szerepet. Az első előadás Révésze Hegedűs D. Géza, Hercege pedig Méhes László volt, s mindketten maguk is rendezték már a darabot (előbbi Egerben, utóbbi Komáromban), s ne feledjük (de hát hogy is feledhetnénk), annak az előadásnak a Rádiósa Kaszás Attila volt, akinek a kedvéért azt a bizonyos hegedűfutamot is beírták a szerzők az előadásba.
Ahogy ezekből a sorokból kiderült, a Padlás nemcsak a „Vígben” hódította meg a nagyérdeműt, azóta szinte az összes magyar nyelvű színházban bemutatták már. Sőt pár hete Nyitrán szlovákul is megszólalt az előadás. A szlovák változatot Peter Kováč és Ján Štrasser készítette, az előadást Matúš Bachynec álmodta színpadra, s találkozunk a musicalben Oszlik Péterrel, Culka Ottóval és Dékány Nikolettel is. 35 év telt el az ősbemutató óta, s a szerzők gondoltak egy merészet, új darabot írtak, a Pinokkiót, amelynek a bemutatója a napokban volt szintén a Vígszínházban, s amelynek címszerepét a királyhelmeci Dino Benjamin játssza, de találkozhatunk Kern Andrással, Halász Judittal és Hegyi Barbarával is. A lényeges különbség a két darab között a tartalmi eltérések mellett csak annyi, hogy a megunhatatlan szilvás gombóc helyét a szintén megunhatatlan palacsinta veszi át. Ebből is egyértelmű, hogy a két történet rólunk, az egyre elviselhetetlenebb valóság elől a látszólagos mesékbe menekülő emberről szól.
Ahogy Komáromban, úgy Kassán is másodszor került színpadra A padlás, az évszámokat nézve: 1992, 2009, 2018 és 2023. Kassán 14 éve, a színház 40. születésnapján. 14 év az ember életében már viszonylag nagy idő, mégis találkozunk a mostani előadásban pár régi szereplővel, így Mamókát most is Kövesdi Szabó Mária játssza, igaz immár vendégként, ahogy az élhetetlen Herceg szerepe is megmaradt Madarász Máténak, míg Illés Oszkár Témüllerből avanzsált Üteggé. Mivel így már nem akadt hadra fogható férfi Témüller a színházban, a szerepet nőiesítették, a robotnak csak a hangját (Forgács Miklós, a dramaturg vállalta magára a szerepet) halljuk, ahogy a papagájnak is (Dudás Péter, a rendező szólaltatja meg). S történt még egy lényeges változtatás, a Detektívet keresztezték Columbo hadnaggyal, ami az előadás egyik legnagyobb találmánya a felnőtt nézők szempontjából.
A kassai Thália idei négy bemutatója közül a most következő három (Máli néni, Az ember tragédiája, Varsói melódia) nem ígér felhőtlen szórakozást, így ebben az évadban is tervezni kellett egy olyan bemutatót, amely bevonzza a csak szórakozni vágyókat, s a diákokat se viseli meg tartósan. Az általam látott diákbérletes előadáson még a csilláron is lógtak, ami feltétlenül jó jel, s az még inkább, hogy az idei könnyedebb darab nem is annyira könnyed, mint amennyire első pillantásra látszik. A színház vezetése – ahogy évek óta már sikeresen – az ún. kevésbé fajsúlyos előadást Dudás Péterre bízza, aki becsülettel teljesíti is mindazt, amit vállalt. Nincs könnyű dolga a parányi kassai színpadon, ezért mind a díszlettervező (Dudás Bálint), mind a koreográfus (Hajdu Anita) munkája ugyancsak behatárolt, így még a varázskönyvvel sem igazán tudnak mit kezdeni, ahogy az eredeti előadás csúcsjelenetének számító rendőrségi akció is kimarad.
Ahogy kimaradhatna az előadás elején a teljesen fölösleges Szentgyörgyi Albert-idézet is, amely csak arról árulkodik, a rendező nem bízik maximálisan sem a szerzőkben, sem önmagában. Pedig a remek színészi játék most is jótáll az előadásért. Vannak ziccerszerepek, amelyeket egész egyszerűen nem lehet elrontani, így Rubóczki Márkó zsörtölődő Lámpása, Illés Oszkár Ütege, Kövesdi Szabó Mária Mamókája, vagy Szabadi Emőke Témüller Rozáliája eleve garancia a sikerre. A Rádióst ezúttal egy kassai konzervatorista, Hajdu Mihály játssza – Tóbisz Titusztól örökölte a szerepet –, akinek talán a legnagyobb gondja az, hogy elterelje a nézők figyelmét szlovák akcentusáról, valamint elfogadhatóvá tegye magát a tőle sokkal dögösebb figurát hozó Dégner Lillával, akit megcsókolnia legalább annyira lehetetlen feladatnak tűnt, mint pár évszázaddal előtte a Hercegnek a Csipkerózsikának nevezett leányzót.
A szellemek közül Rubóczki mellett a színpadra (pár éves kihagyás után) visszatérő Rab Henrietta volt igazán elemében, Madarász Máté Hercege talán válthatott volna már másik szerepre, a Meglökőt alakító Peter Knižka pedig igazi néma szerep, nem sok fel(ki)tűnési lehetőséggel. Nálam a pálmát a Mamókát ezúttal is vibráló erővel felmutató Kövesdi Szabó Mária (akinek meg se kottyant a 14 év) és a teljesen új oldalát megmutató Bocsárszky Attila vitte el Columbo-Detektív szerepében, akire a jelmezeket tervező Őry Katalin természetesen ballonkabátot adott, amelynek begyűjtését szerencsére nem a feleségére bízta. Bocsárszky köszönte, nagyon jól érezte magát nemcsak a kabátban, de a szerepben is.
A kassai A Padlás mind a kamaszok, mind az éltesebbek (9-99 éves korig) érdeklődésére joggal számíthat. Még akkor is, ha Columbo feleségével vélhetően az 50. előadáson sem igen fogunk találkozni.
