Címzett ismeretlen - barátság, bosszú a történelem árnyékában
A történet a zsidó származású amerikai Max Eisenstein és a német Martin Schulse barátságát meséli el levelezés formájában. A szoros baráti szövetségbe alattomosan kúszik be a történelem. A húsz levél a háború és a történelem borzalmába sodorja a nézőt, egy megmérgezett barátság és egy bosszú történetébe.
"Ez egy barátság története, és úgy tűnik, hogy akkor a legszorosabb, amikor a legjobban egymásnak feszül a két barát. Van ennek egy idilli, egy kezdeti lírai változata, és aztán megjárják a bugyrokat, és úgy tűnik, hogy pont attól ilyen éles, és ettől ilyen érdekes ez a történet, hogy végig azokat az igényeket, amiket az ember az igazán nagy barátságban táplál a másik iránt, azt nem adják föl" - mondta a bemutató után portálunknak nyilatkozva Harsányi Sulyom László rendező.
Egy nemzet sok év megaláztatás után végre felemelheti a fejét. Tömegek sorakoznak föl a Vezér mögött az új eszme zászlaja alatt. Jóérzésű hazafi nem vonhatja ki magát az eseményekből - vallja az Amerikából hosszú idő után egy Új Németországba hazatérő Martin.
A Martin Schulsét alakító Rancsó Dezső szerint az a legszörnyűbb, hogy az emberek meg tudják magyarázni a szörnyűséget is. "Ahogy Martint beszippantja a rendszer, másképpen kezdi látni azt a liberális múltat, amivel ő is rendelkezik. Sajnos, az emberek megmagyarázzák maguknak, hogy ez miért történik. Meg tudják magyarázni maguknak, hogy igenis, a cél érdekében történnek ezek az attrocitások".
Martin megtagadja, elárulja, pusztulni hagyja zsidó barátait. Max eközben Amerikából először hitetlenkedve, később elborzadva és aggódva figyeli a németországi eseményeket.
Maxot a Jászai Mari-díjas színházigazgató, Tóth Tibor alakítja. "Max annyira naiv, hogy nem hiszi el, ennek hatalmas világégés lehet a vége. Én az emberből próbáltam meg kiindulni, meg a leveleknek a szövegeiből, abból, hogy a szövegek milyen viszonyt diktálnak a két ember között. Aztán van egy törés, amikor kegyetlen döntésre határozza el magát".
Merthogy a két barát olyan időkben él, amikor szavakkal, levelekkel ölni lehet - és nem csak a szó átvitt értelmében...
A stúdióelőadás – színházban kissé szokatlan, művészi installáció-szerű – mozgó díszlete jelképesen funkcionál a darabban.
A rendező egy olyan játékos elemet akart, ami a művet egy oratórikus állapot helyett egy színházi játékos állapot felé viszi. "Ez tulajdonképpen egy képzőművészeti installáció, és nem szoktunk ilyet színdarabokban használni. De miután ez egy nagyon különleges darab, mondhatni nem is darab, hanem egy különös dramaturgiai dolog, úgy tűnik, hogy a bátorságunkat eredmény kísérte, mert nagyon működik" - mondta Harsányi Sulyom László.
Kressmann Taylor folytatásos levélregénye először 1938-ban látott napvilágot az amerikai Story Magazin közlésében, egy évvel a második világháború kitörése előtt. A művet 18 nyelvre fordították le, 11 színpadi adaptáció született belőle.
