„Mosoly mindenki lelkére” – Ipolyságon járt a Lábita Bábszínház
Az érdeklődők március 16-án az Ipolysági Városi Könyvtár szervezésében vehettek részt egy nagyszerű családi programon, aminek keretén belül a megjelenteket Meseországba kalauzolta el a székely mesemondó és lábbábos, Csernik Szende.
A családias hangulatú mesedélelőtt a könyvtár emeletén található gyermekirodalmi részlegen zajlott. Itt varázsolódtak bele, gyermekek és felnőttek egyaránt Csernik Szende egyszemélyes színházának, a Lábita Színháznak a meséibe. Azokba a történetekbe, amelyekről így vall a mesében, annak teremtő erejében és az élő szóban hívő előadó: „A meséket a Jóistentől kapom, így tovább is adom őket. Úgy hiszem, hogy a meséket az őseink lehelték fel az égbe, s onnan az Istenke küldi nekem vissza őket. A mese fészket rakott bennem, s én azért mesélek, hogy mások lelkében is fészket rakjon. Mert a mese-szó a nép összetartó íze, lelke. A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek.”
A Lábita Színház éppen a Meselélek című előadásával látogatott el az Ipoly mentére, hogy – miként azt Csernik Szende kérdésünkre elmondta – a nagyszülők és az unokák fontos kapcsolatát ringassák el a mesebölcsőben, mindezt a közönséggel közösen: „A régi meséket is újra öltöztetjük, újra ízesítjük a jelenben, a jelenlétünkkel.”
Az előadó szerint a mese azért is élő, mert igyekszik bevonni a közönséget, alakulása mindig a hangulattól függ, mindig azoktól, akiknek mondja, hiszen együtt teremtik meg. S hogy hogyan lett az egyszemélyes bábszínházból félig-meddig „lábszínház”? „A mesélés számomra összeforr a lábita bábozással. Egyszer csak úgy gondoltam, meg kell eleveníteni a szereplőket, s mivel a kezeim már foglaltak voltak, bábok kerültek a lábamra, s egy szép nagy terebélyes szoknyácska. A szoknyám lett a háttér, amin házikó és fácska is van, s az alól bújtak ki a székely szereplők” – fogalmazta meg Csernik Szende, akivel az ipolyságiak legközelebb május 8-án találkozhatnak.
