Benkő Géza emlékét idéző, hazai magyar dráma ősbemutatójával zárult a Komáromi Jókai Színház 69. évada
Abszurdnak tűnhet a következő kijelentés: a Komáromi Jókai Színháznak részben jót tett a járványhelyzet, amelyben a kevés szereplős, esetenként koprodukcióban készült stúdiódaraboknak „jutott a főszerep“. A 69. évadban negyedikként sorra került, Mindennapi tenyerünket című nyomoreszk június 29-i bemutatója a darab szerzőjének, Tóth Attilának méltó főhajtása volt a néhai legjobb barátja, Benkő Géza emléke előtt. Az esemény résztvevői láthatták először a Benkő Géza Stúdiószínpad új logóját is, mely Eszes Attila képzőművész munkája.
A Komáromi Jókai Színház 69. évadnyitóján elhangzott: a társulat elsősorban olyan előadásokat fog bemutatni a Benkő Géza Stúdiószínpadon, amelyek nem csak kortársak, de kapcsolódnak Komáromhoz, a Felvidékhez és a külhoni magyarsághoz.
Nos, tartalmasan szórakoztató, fajsúlyos mondanivalójának továbbgondolására késztető volt Schwechtje Mihály Az örökség című színműve, amelyet az ipolysági Rédli Károly rendezett, továbbá Jordi Galceran Burundanga című, Matusek Attila által rendezett vígjátéka, amelyben a pozsonyi színművészeti egyetem magyar hallgatói remekeltek, valamint Hajdú Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című produkciója is, melyet Forgács Péter rendező vitt színpadra.
A szintén nagyszerű, utóbbi előadás hazai magyar civil szervezetek koprodukciójában jött létre, bizonyítva, hogy a színház jelenlegi vezetősége a kezdetektől fogva helyet szeretne adni az itteni magyar alternatív színházi kezdeményezéseknek.
A jubileumi évad előzöngéjeként, mintegy „habként a tortán“ június 29-én, a Dialóg nonprofit szervezet és a Komáromi Jókai Színház koprodukciójaként láthattuk a színtársulat korábbi tagja, Tóth Attila által írt Mindennapi tenyerünket című nyomoreszket. A két felvonásos előadás nemcsak a 69. évad utolsó bemutatója, hanem a 2017. november 19-én mindössze 48 évesen váratlanul elhunyt színművész, Benkő Géza pályájához, emlékéhez méltó tisztelgés is volt.
A svédországi Uppsalában élő Tóth Attila írói vénáját már középiskolásként, e cikk szerzője által, a Magyar Ifjúsági Szövetség (MISZ) égisze alatt évekig szervezett Pegazus Találkozókon megcsillogtatta. A Mindennapi tenyerünket című nyomoreszkjével pedig már a hazai magyar drámaírók kurtán kígyózó sorát erősíti. Sajnos, a bemutatón személyesen nem lehetett jelen, ám korábban így vallott az első színpadi művéről:
„Vannak az életben történetek csodálatos barátságokról, sikerekről, szeretnivaló ripacsokról, akiknek minden összejött az életben. Nos, ez a történet nagyon nem ilyen. Ki ne hallott volna „Titus és Filemon”-ról? Na ugye, hogy senki. Pedig eredetileg róluk mintázták a „Szerénység” szobrát, de az olyannyira nem hasonlított, hogy azonnal az enyészeté lett.
A dráma ősbemutatójának rendezője, Telihay Péter otthon érezheti magát a Jókai Színházban, két évtizeddel ezelőtt a társulat főrendezőjeként is szembesülhetett a szlovákiai magyar színházi közösség nyomorúságos hétköznapjaival, s az elmúlt években több hazai magyar drámát állított színpadra.
De hogy neki kell futni, meg kell próbálni mégis, újra és újra. Arról, hogy a sikerért néha a legbensőbb titkainkat is kiadjuk és hogy a sikerért a legmélyebb szövetségek: a szerelem és barátság is olykor árulás tárgya lesz. Arról, hogy nincs szemérmesebb állatfajta egy színésznél. És galádabb és féltékenyebb és sebezhetőbb és okosabb és butább is kevés. Színdarab arról, hogy a színházban a bűn és a bűnhődés is munkaeszköz. Ahogyan az ártatlanság is az. És a gyermeki álmok és fantázia is. És a humor is. A Mindennapi tenyerünket…egy színházi szellem tündöklése. Szertelen, érzéki, szomorú és vicces. Tóth Attila méltó főhajtása legjobb barátja, Benkő Géza előtt” – nyilatkozta a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával létrehozott előadás kapcsán, amely a jubileumi évadban, Benkő Géza halálának 5. évfordulója apropóján is bekerül a színház stúdióbérletébe.
A produkcióban játszó, zselízi születésű, Magyarországon élő Gubík Ági színművész, továbbá a Hetényről származó, Rancsó Dezső, a Pesti Magyar Színház társulati tagja és Nádasdi Péter, a kassai Thália Színház művésze lubickolt a saját szerepében. Feledhetetlen alakításukkal hosszasan zúgó tapsvihart váltottak ki. Az előadás jelmeztervezője Szőke Anita, dramaturgja pedig Varga Emese, a KJSZ művészeti vezetője volt.
Az ősbemutató után Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház Jászai Mari- és Deszka-díjas színművész-igazgatója gratulált a látott előadás alkotóinak, szereplőinek, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Benkő Géza a pályája csúcsán távozott a földi létből, Tóth Attila alias Tati pedig már szakított a színészpályával. Egyúttal a jelen levő Keszegh Bélának, Komárom polgármesterének megköszönte, hogy a városi önkormányzat támogatásával megszépült – virágba borult a színház környezete. Hangsúlyozta: a parkosítás pompás ajándék a jubileumra készülődő színház művészeinek és közönségének. Varga Emese pedig kifejezte a reményét, hogy a szerző további művekkel gazdagítja majd a drámairodalmunkat.
Az esemény kapcsán a Benkő Géza Stúdiószínpad bejárata felett elhelyezett új logót, Eszes Attila képzőművész munkáját is leleplezték. A színtársulat évadzáró ülését július elsején tartják.
