Básti Lajos – egy zseniális színész írói és felvidéki kötődései
Vajon van-e, ki e nevet nem ismeri – kellene kezdenem ezt a portrét, de félek, a mai olvasók többségének lassan már semmit se mond e különös csengésű név. Különös, ugyanis, nem egy tucatnévről van szó, sőt Bástiak igazából csak Gömör eldugott vidékéről, a Medvesalján élnek, vagy innen származtak el, de Básti Lajos esetében felvett névről van szó. S még egy felvidéki kötődés: édesanyja, Fuchs Emma Vágújhelyen született.
Básti, vagyis akkoriban még Berger Lajos a Balaton partján, Keszthelyen született, már kamaszkorában remekül szavalt és fogalmazott, de mégsem készült színésznek. A tőle egy évvel idősebb Mányai Lajos (későbbi kitűnő karakterszínész) beszéli rá, próbálja meg a színművészetit. Ady Harc a Nagyúrral című versét mondja ízes zalai tájszólással a különleges hangszínű fiatalember, s Ódry Árpád fel is veszi az akadémiára.
Bár eredetileg nőgyógyásznak készült, valószínűleg egy percre sem bánja meg döntését, s az ügyeletes szépfiú szerepkörtől eljut a drámai hősök interpretálásáig, számtalan tévé- és játékfilmben szerepel,
öblös, pátosszal teli hangját félszavakból meg lehet ismerni,
s bár ezzel pályája első felében sokszor él s („vissza”)él, utolsó évtizedeinek nagy szerepeiben már tökéletesen tudja, mikor, mennyi elég. Nehéz ember, mint minden olyan ember, aki maximalitással végzi a hivatását, így egy idő után eltiltják a tanítástól, sőt egy fél évre még a filmforgatástól is. Nincs magyar színész, aki ennyiszer játszotta volna el Ádámot, amely szerepnek külön tanulmánykötetet szentel, s Higgins professzor bőrébe se bújtak többet még magyar színpadon.
Vágújhely álmos kisváros volt (ma is az) az Osztrák-Magyar Monarchiában Trencséntől 20 km-re délnyugatra a Vág jobb partján. 1910-ben 5879 lakosából 3808 szlovák, 1146 német és 856 magyar anyanyelvű, ebből 3507 római katolikus, 1553 izraelita, 787 evangélikus és 24 református vallású volt. Tíz évvel később már Csehszlovákiában 5961 lakosából 4857-en vallották magukat cseh/szlováknak és már csak 90-en magyarnak.
A XIX. század második felében és az ún. boldog békeévek utolsó éveiben számos jelesünk született a városkában, akiknek nevét mára már megette az idő vasfoga.
Ki emlékszik ugyan már a Horn fivérekre, Edére és Antalra, egyikük neves közgazdász, s mellesleg mindketten kacérkodtak az újságírással, Muzsnayné Csizmadia Gabriella ifjúsági íróra vagy Bak Ignác Vilmos teológus-publicistára? De valószínűleg nem sokat mond már a ma emberének Neubauer Pál neve, akit pedig nemcsak a szlovenszkói magyar irodalom tartott számon, hanem a német irodalom is annak idején, s Vágújhelyen született Szántó György, az első világháborúban mindkét szemére megvakult író, akinek később nagy sikerű regényeit felesége gépelte le. Innen származott el a művészi hajlamokkal bőven megáldott Basilides család is, akik közül a legnagyobb népszerűségre Basilides Zoltán, a Madách Színház jeles karakterszínésze tett szert, főleg miután a Tenkes kapitánya című örökzöldben eljátszotta Bruckenbacker kapitányt.
S innen származott el Fuchs Emma is, aki Keszthelyen nőül ment Berger Rezső rövidáru-kereskedőhöz. A házasság csak egy ideig működőképes, az asszony szülésnél szerzett betegsége, majd későbbi májrákja elviselhetetlenné tette a pár együttélését, az apa egyik nap nyomtalanul eltűnik a család életéből, s csak jóval később derül ki, meg sem áll az idegenlégióig.
A harmincas évek első felében még a társadalom nagyobb részét nem zavarja a zsidó származás, Berger Lajos magas, szőke fiatalember, csodás orgánummal megáldva. Remekül illik a kor semmiről sem szóló, de nagyszerűen elandalító love storyjaiba, ahol az amorózói szerepkörben verhetetlen Jávor Pál mellett hellyel-közzel új fiúk is megjelen(het)nek.
Így kerül kameraközelbe a tanára, Hettyey Aranka által csak „zsidó rőfösgyereknek” csúfolt Berger is, aki a Szent Péter esernyője első hangosfilm-változatában játszhatja el Wibra Gyuri figuráját (1959-ben a kassai Bán Frigyes rendezésében ugyanezt a szerepet makjd Karol Machata kapja). Ekkor már a Beregi névre hallgat, de mivel ez a név ebben a szakmában foglalt (a kor sztárszínésze Beregi Oszkár évtizedekkel később sajnálkozva írja már Bástinak, hogy ha akkor nem vonatja vissza, nem ment volna olyan gyorsan feledésbe a Beregi név), s állítólag a film rendezője, Cziffra Géza adja neki a Básti nevet, amelyet eleinte még Básthyként használt.
Még hat filmben játszik az ún. első zsidótörvény életbelépéséig (ma is megnézhető különböző videómegosztókon a Méltóságos kisasszony, A 120-as tempó, az Azúrexpressz vagy Az aranyember első hangosfilmváltozata), s ezekben nagy megbízhatósággal szállítja az ügyeletes szépfiúkat, s ezek gyorsan megtalálják a színházakban is. Szeleczky Zita, Muráti Lili, Tolnay Klári, Mezei Mária a filmbeli- és színházi partnerei, játszik a Belvárosiban, a Magyar Színházban, s a Vígben (itt például ő az első partnere Karády Katalinnak), de két bemutatón Fedák Sárival is, akinek köszönheti, hogy ha csak pár hétig is, de még színpadon maradhat. A 31 színházi premier közül talán az egyik legfontosabb Shaw Szent Johannájában Dunois szerepe a pozsonyi Bulla Elma oldalán. Vele játszik az Édes Anna Lakatos László-féle színpadi átiratában is.
Ezeket a szavakat állítólag egyik utolsó bemutatóján, a meghajlásnál súgja a fülébe partnere, Törzs Jenő, s fején találta a szöget. Négy életre-halálra szóló év következik, játék színház helyett a puszta túlélésért. Barátai, amíg lehet, segítik, s mivel színpadra nem léphet, másik hobbija, az írás lép előtérbe. A Kompasz Könyvkiadónak megszerkeszti a Szerelmes antológiát, közel 75 szerzőt bevonva, majd saját kiadásában megjelenik első, önéletrajzi elemekkel átitatott kötete, a Sziréna, amely 21 írást tartalmazott. Benne angliai úti élményeivel. 1939-ben, már a háború küszöbén ugyanis Franciaországon át eljut Londonba, s amíg Párizsban nem jut szerephez, Londonban Korda Sándor a készülő Manon Lescaut filmjében rábízza a Vicomte szerepét.
De közben leoltják a villanyt, London elsötétül, Básti pedig az intelmek ellenére hazajön.
Sőt elkészül első hanglemeze is, rajta Ady, Babits és Verhaeren belga költő verseivel. Utóbbi Kosztolányi fordításában. Ekkor színpadra már nem léphet, de be/meg/hívja kötelékébe a Magyar Királyi 701/12. Kisegítő Munkás Század, amellyel eljut egészen a keleti frontig. A századnak olyan kiváló tagjai vannak, mint Rodolfó, Alfonzó vagy a vívó olimpiai bajnok Petschauer Attila (neki majd Szabó István állít emléket A napfény íze c. filmjében). Szentkirályszabadja, Délvidék, Lemberg, Sátoraljaújhely – csak néhány helyszín a nagy menetelésből. Sokszor hallatja öblös hangját, a tisztek is szeretnek szórakozni.
A szenesember szerepében „búcsúzik” a háborútól, s 1945 áprilisában már várja egy elborult elméjű katonatiszt szerepe Steinbeck Lement a hold c. darabjában a Várkonyi Zoltán alapította Művész Színházban.
Ekkor valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy az elkövetkező alig három évtized legtöbbet játszó színésze lesz, több mint száz színházi bemutató, 28 játékfilm, számtalan tévéfilm, megszámlálhatatlan rádiós felvétel, hanglemezek, amelyekből a legtöbb emberhez talán a Toldi felvétele jutott el. S mindezek mellett jutott ideje Szigligeten a borászkodásra és a családra is. Első felesége Ferrari Violetta volt, akitől pár évi házasság után elvált, második feleségével, a szintén tanítvány Zolnay Zsuzsával viszont élete végéig harmonikus házasságban élt. Sőt, lánya, a szintén Kossuth-díjas Juli a Básti nevet is továbbvitte/viszi a szakmában. Pedig voltak évek kamaszkorában, amikor akkora súllyal nehezedett rá a név, hogy egy időre eldobta.
Egy legendás Nemzeti legendás csapatnak volt az oszlopos tagja két év vígszínházi kitérővel. 17 éven át játszott Az ember tragédiájában, többnyire Ádám volt, néha Lucifer is Bitskey Tibor mellett, de egy tévés kísérlet során egyszerre mindkettő. De Szinetár Miklós is meghívta a drámai költemény tévéfelvételébe. Ádámmal kapcsolatos élményeit, gondolatait 1962-ben papírra is veti a Mire gondolsz Ádám? című rendhagyó, vallomásos kötetében. Ahogy a Bánk bánban is hosszú évekig játszotta a címszerepet, majd élete utolsó bemutatójában Petur bánt. Ahogy nem maradhatott ki harmadik veretes drámánkból, a Csongor és Tündéből sem.
Szívügye mégis a kortárs magyar drámák voltak, sok-sok vadonatúj magyar dráma sikeres színrevitelében volt feledhetetlen érdeme, említsük csak Németh László drámáit (A két Bolyai, Szörnyeteg, VII. Gergely) vagy az akkor pályakezdő erdélyi Páskándi Géza Vendégség c. darabját, amelyet Várkonyi Zoltán rendezett a Pesti Színházban, s amelyben zseniális párost alkottak a bejei születésű Darvas Ivánnal. Az előadásról írja Egri Viktor az Irodalmi Szemlében:
Évek óta nem láttam ilyen megrendítően emberinek és tragikusan nagynak, hangját nem zengeti, nem búgatja, nem orgonál vele, csodálatos melegséggel árad a szívhez és szellemhez; szónoki fogás nélkül, mint a megelevenedett és megtestesült igazság maga”.
Négy kedves S betűs szerzője volt (Szophoklész, Shakespeare, Schiller és Shaw), akikről szintén tervezett könyvet, de állandóan túlzsúfolt élete miatt sem ez, sem második novelláskötete nem készül el (ez utóbbinak igazából csak az elöljáró szövegét írja meg).
Egyedül az északi útjáról papírra vetett útinaplója lát nyomdafestéket a Film, Színház, Muzsika hasábjain.
Visszatérve a 4 S-betűs szerzőhöz, 1958-ban Kazimír Károly akkor induló Körszínház című vállalkozásában egy rendhagyó öltönyös változatban eljátssza Oidipusz királyt (ugyanekkor az Antigonéban a címszereplő Zolnay Zsuzsa, a felesége), Schillernél előbb Ferdinánd az Ármány és szerelemben, majd Somlay Artúr öngyilkossága után átveszi a Kancellár szerepét. Ne feledjük, Lady Milford Bajor Gizi utolsó legendás alakítása.
Shakespeare-nél Lear király, a fokozatosan megőrülő király szerepéhez orvosi előtanulmányokat végez, s ez az előadás a Blaha Lujza téri Nemzeti utolsó előadása.
Shaw-nak viszont legnagyobb közönségsikerét köszönheti, előbb a Nemzeti Pagmalionjában Higgins, a bogaras professzor Mészáros Ági oldalán, majd az Operettszínházban ugyanaz a szerep várja immár eldalolva a My Fair Lady-ben Galambos Erzsi/Lehoczky Zsuzsa oldalán. Igazi boldogság, hogy még mindketten itt vannak közöttünk. Kipróbálja a színművészetin a rendezést is, a Felvidékhez sok szállal kötődő Barta Lajos Szerelem című darabját viszi színre az idős szerző jelenlétében.
Amíg a Nemzetiben elsősorban a klasszikus hősöket mutathatja meg, a filmvásznon megjelenik a páratlan humora is. Bár megtalálják komoly szerepek és klasszikus figurák is (Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Rideghváry), ahogy két Palotai Boris-filmben (Ünnepi vacsora, Nappali sötétség) is főszerepet játszik, de szívet melengető humora már az 1954-es, Latabár Kálmán jutalomjátékának készült Fel a fejjel c. filmben is megmutatkozott.
De intellektuális humorát igazából majd Keleti Márton aknázza ki, akinek sok filmjében szerepel, így a Butaságom története és a Történelmi magánügyek című opusokban
(mindkettő forgatókönyvét Gyárfás Miklós jegyezte), s ahogy a Butaságom történetében, később a Zsurzs Éva rendezte Othello Gyulaházán c. vígjátékban is van mersze tükröt tartani a „színészsztár” elé, hisz mindkettőben valahol önmagát alakítja. Már súlyos betegen Zsurzs Évánál játssza utolsó szerepét is, Torma Gedeon iskolaigazgatót az Abigélben, amelynek bemutatóját már nem érte meg. Hirtelen, gyorsan ment el, családja az utolsó pillanatig eltitkolta előle a betegségét.
– írja Szellem című novellájában. Bár nem az értékek világa ez, reméljük mégis, hogy az egyik legzseniálisabb, legszebb hangú, legműveltebb magyar színész emléke nem száll el végleg, s itt marad még nagyon sokáig köztünk.
