Balázs Péter, az örök Témüller
A padlás című, máig levehetetlen musicalben láttam először a Vígszínházban, pár hónappal a darab ősbemutatója után még a szoci utolsó hónapjaiban. „Enyém a pálya” – énekelte fennhangon, s ismerve a közelmúlt budapesti házmester-világot, el is hittük neki, s még a gyomrunk is összeszorult egy pillanatra. De nem ez volt az első zenés darabja, ott volt már az első magyar rockopera születésénél is, A képzelt riportnál is a Vígben, ahogy a Királydombon, az István, a király ősbemutatójánál. Bár színész apja építészmérnöknek szánta, nem adhatta alább a komikusi pályánál, s mivel alkata a komikus figurákra predesztinálta, maximálisan élt is a felkínált lehetőségekkel. Bár a filmrendezők nem nagyon erőltették a szereplését, a televízió kárpótolta őt, egy ország kedvence lett a Szeszélyes évszakok és más könnyedebb műsorok jóvoltából. Később elment vidékre színházigazgatónak, s amikor egészsége megromlott, innen vonult nyugdíjba. Balázs Péter most 82 évesen nyugalmazott vidéki színházigazgatóként megtért a Vígszínház égi társulatába.
Szülei a saját bőrükön érezhették, nem is olyan könnyű a színészi pálya, tele van buktatókkal, s nem árt egy nagy adag szerencse is hozzá. A szüleinek ez hiányzott, csak nagynénje, Mednyánszky Ági lett ismert színésznő, bár neki sem volt könnyű a Fővárosi Operettszínházi legendái között, az ország inkább a Szabó családból ismerte meg. Apja ezért is inkább építészmérnöki pályára szánta, de a vér nem vált vízzé, ő a színművészetit választotta, s az sem vette el a kedvét, hogy pár évet vidéken, Veszprémben töltött, majd a pályáját szintén vidéken, Szolnokon zárta le.
De közte volt közel harminc év a Vígszínházban, s mekkora szerepek. Várkonyi Zoltán ugyanis tudta, egy született fiatal komikusra égetően szüksége van az elöregedő társulatában, így 1970-ben felhozta Pestre, ahol legendás előadások részese lehetett.
A hetvenes évek elején az egyik főszerepet, Manuelt játszotta-énekelte abban a bizonyos legendás Képzelt riport egy popfesztiválról című darabban, amely Déry Tibor kisregénye alapján született, s ez volt Presser Gábor belépője a színház világába. De ő volt a tevékeny Pisti is Örkény évekig asztalfiókban tartott Pisti a vérzivatarban című darabjában, amelyet még Várkonyi kezdett el rendezni, de már Marton László fejezett be. Tordy Géza, Garas Dezső, Szombathy Gyula és vendégként Gobbi Hilda társaságában. Ahogy két szerepet is eljátszhatott Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában, előbb Ádám, a fiatal szerelmes, majd Szinetár Miklós rendezésében Kern András mellett az írópár másik fele. Kár, hogy nem kapta meg Almády ziccerszerepét egy harmadik bemutatóban, bizonyára még többet megmutathatott volna komikusi képességeiből.
De ott fenn bizonyára eszébe jut majd valamelyik rendezőjének. 1983-ban ott volt a Városligetben az István, a király majdnem betiltott ősbemutatójában, amelyben Bese szerepét kapta, így ő szerepel abban a bizonyos tévéfelvételben is.
A filmesek viszont nem nagyon szerették, amikor beszélgettünk, panaszkodott is, hogy csak kisebb szerepek jutottak számára a filmvásznon, még szerencse, hogy csúcsformáját futotta a televízió és a rádió, így ezeknek köszönhetően egy ország megszerette. Mindenki emlékszik a Linda és az Angyalbőrben kétbalkezes nyomozójára, de megjelenik a Patikában és a Kisvárosban, s a szinkron is többször mozgósítja, ő Louis de Funès egyik állandó magyar hangja, ahogy a legkisebbek A nagy ho-ho-horgászból ismerhetik összetéveszthetetlen hangját.
Presserrel 1987 őszén találkozott újra, amikor az akkoriban legatyásodott Vígszínház szinte a semmiből mutatta be A padlást, amely minden idők legsikeresebb musicalje lett, s amely megállás nélkül azóta is műsoron van.
Az eredeti szereposztásból ma már csak Igó Évát láthatja a közönség, igaz, ő is átlépett Süni szerepéből Mamókáéba, s bizony, az eredeti bemutató szereposztásából ma már (egyre) többen az égi társulatban várják a jobbnál jobb szerepeket. Kaszás Attila, Tanay Bella, Rácz Géza, Selmeczi Roland és mától már Balázs Péter is.
Még a Vígben játszik, amikor megpróbálkozik a rendezéssel is. Dario Niccodemi Hajnalban, délben, este című kétszemélyes csacskaságát viszi színre Kaszás Attilával és Eszenyi Enikővel, majd pár évvel később megújrázza egykori sikerét Stohl Andrással és Kováts Adéllal.
1995-ben otthagyja a Vígszínházat, szabadúszó lesz, majd a szakma jelöltjével szemben 2007-ben megnyeri az igazgatói pályázatot Szolnokon, s bár folyamatos támadások kereszttüzében él, 2021-ig meg is tartja igazgatói állását. Klasszikus népszínházi repertoárt ígér, amelybe a klasszikus magyar és világirodalmi alkotások mellett belefér az operett, de a kortárs magyar színdarab is, sőt évekig a szolnoki társulat biztosítja az ország szilveszteri műsorát is. A tízes években járunk, amikor ahogy az ország, úgy a színházi élet is kettészakadt, nincs átjárás, s hiába teljesít magas színvonalon, a másik oldal számára teljesen elfogadhatatlan, amit csinál.
Egyre kevesebbet játszik, s egyre többet rendez. Régi nyár, Csókos asszony, János vitéz, A nagymama, Hegedűs a háztetőn, Hyppolit, a lakáj – s ehhez az örökzöldhöz kapcsolódik egyik ritka és fontos filmszerepe is, az ún. remake-változatban ő Tóbiás, a belső szolga.
Sokan nem szeretik ezeket az újrahangszerelt klasszikus filmfeldolgozásokat, pedig Koltai Róberttel, Pogány Judittal, Eperjes Károllyal, Szirtes Ágival apait-anyait beleadnak. 2013-ban megpályázza szeretett színháza, a Víg igazgatói posztját is (a másik jelölt Eszenyi Enikő), de az első fordulót a szakmai bizottság érvénytelennek nyilvánítja, majd másodszorra már nem indul, hagyja a posztot fiatalabb kolléganőjének. A Sors furcsa fintora, hogy pár évvel később Eszenyi is csúfosan és igaztalanul belebukik az igazgatói posztba és úgy távozik, hogy bár egyes rendezéseit ma is játsszák, ő maga nem kívánatos lesz egykori társulatában.
A tízes évek közepén a szepsi Egressy Béni Fesztivál szervezői őt hívják meg a fesztivál egyik évfolyama védnökének, s amíg az őt megelőző és követő védnökök megelégedtek azzal, hogy levélben vagy videóüzenetben (vagy úgyse) köszöntsék a fesztivál közönségét, ő eljött személyesen is a megnyitóra, s abban a szerencsében lehetett részem, hogy fiatal prímás kollégámmal együtt a házigazdái lehettünk, s jóféle házi birspálinka és hegedűszó társaságában hajnalig faggathattuk élményeiről. Csak a politikáról nem volt hajlandó beszélni.
Miután egészsége megromlik, 2021-ben úgy dönt, hogy kiszáll, s már nem pályázza meg újfent a szolnoki társulat vezetését. Ad még egy-két interjút, de hiába hívja egykori színháza A padlás és Játszd újra, Sam jubileumi előadásaira, már elzárkózik a felkínált lehetőségtől. Teljesen visszavonul, s azt a bizonyos pályát átadja a fiataloknak.
De amíg emlékszünk rá, Az enyém a pálya az ő hangján szól mindannyiunk számára, s gondolom, ezt az utódjai Témüller egykori kabátjában megbocsájtják nekünk.
