„A csodát nem várni kell, hanem a csodát meg kell cselekedni!”

Zsebik Ildikó 2019. január 23., 19:24

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. A Királyhelmeci Csemadok Hajdók Géza Alapszervezete ebből az alkalomból hívta meg Kulcsár-Székely Attila erdélyi színművészt, a miskolci Csodamalom Bábszínház művészét a Wass Albert írásaiból összeállított előadói estjének bemutatására Mustármag címmel. Az előadás Csurulya Csongor rendezésében a városi hivatal nagytermében volt látható.

Kezdődik az előadás Fotó: Zsebik Ildikó

Wass Albert a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja; a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben mások a legnagyobbak között emlegetik.  Persze egy bonyolult korban élt bonyolult ember bonyolult életének és életművének kérdéseit nem könnyű vizsgálni. Különösen, ha saját bonyolult korunktól várjuk el a feladat elvégzését, amely kor maga is tele van ellentmondásokkal. 

Az egyértelmű: Wass népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza. 2003 márciusában – posztumusz – alternatív Kossuth-díjjal tüntették ki. 2007-ben Koltay Gábor filmet forgatott az  életéről Rékasi Károly főszereplésével, Adjátok vissza a hegyeimet címmel, miközben egyik szobrát ledöntötték, a másikat vörös festékkel leöntötték.

Képgalériánk:
A töprengő Wass Fotó: Zsebik Ildikó

Kulcsár-Székely Attila, erdélyi színművész  Mustármag című előadásában nem elsősorban a regényíró, hanem inkább a lírai költő mutatkozik meg. Félreismerik Wass Albert munkásságát, inkább a politikai-közéleti oldalát látják és láttatják, a regényírót, és kevésbé foglalkoznak az életmű lírai vonatkozásaival–állítja a színművész ,–ezért a produkció annak a tévhitnek az eloszlatását szeretné elérni, mely szerint Wass Albert egy szélsőséges értelemben vett nacionalista. Az irodalmi est ötlete egy, a szórványba tett látogatás alkalmával született meg az előadó fejében,  célközönsége is főként a szórványban élő magyarság. Tartalmilag a száműzött ember problémáját dolgozza fel, a szeretetben való közös együttélésre, az őszinte megbocsátásra, a magyarság sorsára, az Isten által teremtett világra – benne a természet csodáira –, a helyes gondolkozásra, a keresztény értékrendre, az éltető reményre és az élő Isten kimondhatatlan szeretetére hívva fel a figyelmet. Kulcsár-Székely az előadást az író verseiből, regényeiből, publicisztikáiból állította össze, s  a Kormorán zenéje, illetve Derzsi Dénkó Dalol a honvágy című szerzeménye színesítette. A műsor végén a művész a közönség között a következő, kézzel írott Wass-idézetet osztotta szét:

„Ha az igazságról beszélsz, vigyázz! Ne a magad egyéni érdekét, vagy egy csoport érdekét nevezd igazságnak! Érdek annyi van, ahány ember a földön. De igazság csak egy van. A gyertyaláng és a reflektorfény csak méreteiben különböznek egymástól, lényükben azonosak.”

Kulcsár-Székely Attila élekemelő  Wass Albert estje méltó volt a január 22-ei ünnephez, egyaránt szólt a szívekhez és a lelkekhez, és az is örvendetes, hogy viszonylag szép számú közönség is megtisztelte azt jelenlétével. A vastapssal jutalmazott  élményért a Csemadok alapszervezetének  elnöke, Takács István mondott köszönetet mindannyiunk nevében. Az összejövetel végül a Himnusz és a Székely himnusz hangjaival zárult.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS