Az utolsó utcai lámpán túl
František Langert, A Külváros című színmű 1965-ben elhunyt íróját az 1948-as kommunista hatalomátvétel után olyan eredményesen kitörölték az irodalomkönyvekből és a köztudatból, hogy a bársonyos forradalom után újra fel kellett fedezni Csehországban. Martin Huba négy évvel ezelőtt rendezte meg először a darabot Prágában, a Divadlo na Vinohradech színházban, melynek a szerző előbb dramaturgja, 1938-ig pedig igazgatója volt.
Egy fiatalemberről szól a darab, aki bűnt követ el, amit nem fedeznek fel, és a bűntudat addig marja, amíg új szerelme az életét adja, hogy megszabadítsa a bűn érzésétől.
A Külváros Martin Huba tizedik rendezése a Komáromi Jókai Színházban. Spiró György: Az imposztor (2003), Dosztojevszkij: Karamazov testvérek (2007), Csehov: Három nővér (2009), Csehov: Cseresznyéskert (2011), Shakespeare: III. Richárd (2013), Bulgakov: Álszentek összeesküvése (2015), Shakespeare: Rómeó és Júlia (2017), Dosztojevszkij: A félkegyelmű (2017), Miroslav Krleža:
A Glembay ház (2019) követték előtte egymást szépen, sorban. A mesternek bizonyára dolga volt még ezzel a drámával, amikor másodszor is elővette.
František Langer csaknem száz évvel ezelőtt írt darabjának fő témája, hogy lehet-e lelkiismeret nélkül élni. És mennyire csonka, kényelmetlen, elviselhetetlen az ilyen élet. A történet szerint az 1920-as évek Prágájának külvárosában egy késő nyári estén leszáll a vonatról egy fiatalember, Franci (Béhr Márton), és az apró szemű esőben, mezei ösvényen egy bérházba siet, amely az utolsó utcai lámpán túl áll. Ott lakott albérletben két másik cimborájával, mielőtt börtönbe került egy balhé miatt, amelyben csak falazott barátainak, Tonynak (Szabó Viktor) és Barborkának (Tóth Tibor Jászai Mari-díjas), ám valaki beköpte őket, a haverok olajra léptek, ő egy évre a jičíni fogházba került. Pedig jó állása volt, táncolt egy mulatóban, ahova rendes emberek jártak.
A bérházban található lakásban, amelynek szomszédságában most is idegesítően kopogott egy cipész (Nagy László), már más lakott. Anna (Kiss Szilvia), aki a perifériára csúszva egyedül él, és nem marad más kiút számára, hogy megéljen, mint a testét árulni. Fellobban közöttük a szerelem, de a helyzet nem olyan egyszerű, hogy ez a szerelem mindent megoldjon.
A lány hiába érzi úgy, hogy meglelte a lelki társát, a körülmények arra kényszerítik, folytassa régi életét, hiszen a lakbért minden hónapban ki kell fizetni valamiből.
Egy nap hazáig kíséri Annát egy építész (Olasz István). Édes kettesüket Franci zavarja meg, aki szeretné kidobni, majd a sétapálcájával leüti. Az építész meghal. Anna nem engedi kihívni a rendőrséget, Franci egy építkezésre viszi a holttestet, és azt jelenti a hirtelen feltűnő járőrnek (Bernáth Tamás), hogy ott talált rá, bizonyára elesett a rönkökben, úgy halt meg.
És ez indítja el a lelkében dúló folyamatokat. Nem tud szabadulni a bűn érzésétől. Attól, hogy gyilkolt, pedig csak szerencsétlen baleset történt. Mégis űzi, hajtja a bűnhődés utáni vágy. Hiába lesznek egyre ismertebb táncosok Annával a bárban, – ahol az igazgató (Fabó Tibor Jászai Mari-díjas) más szolgáltatást is kér a lánytól, és ahol egy fiatalember (Szebellai Dániel) is felfigyel a többre vágyó Annára, akitől megkapja, amit követel – és hiába látogatja meg az építész özvegyét (Holocsy Katalin), aki szolgálólányával (Holocsy Krisztina) szörnyű titkokat, mély sebeket rejteget, a férfi mindenképpen meg akar szabadulni a bűn érzésétől…
Martin Huba Ján Verdal segítségével készítette a Külváros színpadi átdolgozását. František Langer szövegébe írt egy kórust (Hostomský Fanni, Csenky Nikoletta, Schlár Gréta, Jancsík Dóra), amely végig követi a főszereplőt, mint élő lelkiismeret, megjósol, megsúg történéseket.
Franci lelke egyre csak háborog. Amikor a parkban, egy padon találkozik egy oda költözött egykori bíróval (Mokos Attila), bevallja neki a tettet, elismeri, hogy bűnös, mire a bíró hosszú monológban ecseteli, hogy volt értelme a pályájának. A táncos rögeszméje, hogy igenis meg kell bűnhődnie, mert miatta vesztette életét egy ember, annyira elhatalmasodik rajta, hogy a tetthelyen próbálja kiüvölteni magából: ő ölte meg a méltóságos urat.
Azután fel akarja jelenteni magát a külvárosi rendőrségen. Ám a Felügyelő (Horányi László Jászai Mari-díjas m.v.) kidobja, mondván, azért akar vizsgálati fogságba kerülni, hogy a rendőrség gondoskodjon róla. Franci végül már a bírót akarja megölni... Anna a maga módján megoldja a helyzetet, és feláldozza magát, hogy szerelme bűnnek tűnő tettével végre megbűnhődhessen.
A nehéz történetet Jozef Ciller külvárosi állomásra emlékeztető díszletében, Peter Čanecký jelmezeiben kiválóan játsszák a színészek. Béhr Márton és Kiss Szilvia parádésan táncolnak (tánc, színpadi mozgás: Juraj Letenay, Csenky Nikoletta, korrepetítor: Pálinkás Andrássy Zsuzsanna, harmonikás: Illés Ferenc), patikamérlegen adják a humort és a drámát. Az elején és a végén Méhes Gergely és Andruško Bendegúz felváltva játsszák a gyermek Francit. Mokos Attila a bíró szerepében színészetének legjavát mutatja.
Martin Huba azt mondta az olvasópróbán, hogy a Külváros amolyan Bűn és bűnhődés 2, amelyet Peter Kováč fordított magyarra, dramaturgja pedig Varga Emese volt, az etikára épít, de Molnár Ferenc Liliomának hangulata is felfedezhető benne. A lelkiismeret-furdalással pedig mostanában alig foglalkozik a társadalom, tette hozzá.
Talán ezért csak sóhajt a néző az előadás végén. Ez mostanában nem fodulhat elő. Nincs ilyen ember. Hazafelé menet pedig töprenghet azon is, mikor vizsgálta meg legutóbb a lelkiismeretét.
Megjelent a Magyar7 2022/50.számában.
