„Az elátkozott család maga az élet“: díszbemutató volt a Komáromi Jókai Színházban - KÉPEKKEL
A meghívott vendégek részvételével zártkörű díszbemutatót tartottak május 15-én este a Komáromi Jókai Színházban, ahonnan a Ma7 sem hiányozhatott. A Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából meghirdetett, róla elnevezett emlékév keretében Az elátkozott család című regény színpadi változatát mutatta be a színtársulat. Varga Emese adaptációja Telihay Péter m. v. rendezésében volt látható, annak nyilvános premierje pedig ma 19 órától lesz. Az ősbemutatót követő ünnepi fogadáson Gál Tamás Jászai Mari - és Deszka - díjas színművész, színidirektor köszöntötte a meghívott vendégeket, akik közül Csenger Tibor, Nyitra megye alispánja, valamint Keszegh Béla és dr. Molnár Attila, Észak- és Dél-Komárom polgármestere szólt a jelenlevőkhöz.
Jókai Mór 1858-ban megjelent regénye volt az első a nagy komáromi történetei közül, mely kapcsán Jókai leszögezte: „Az elátkozott család maga az élet”.
Varga Emese, az előadás dramaturgja a tetszetős kivitelezésű, tartalmas Kulisszákban pedig egyebek mellett ezt írta: „Az új színpadi adaptáció az igazság-valóság-képzelet határainak a közelségére, átjárhatóságára, elmosódására épít dramaturgiailag és tematikailag egyaránt. S nemcsak amiatt, mert színpadi jellé formálja Jókai látomásait, keretbe foglalja a túlcsorduló érzelmeket, továbbgondolja a kibontatlan, be nem fejezett történetszálakat, hanem mert a történet felkínálja az említett három fogalom ütköztetésének a lehetőségét. Három középkorú férfi – az idősebb Malárdy, Gutai, Kadarkuthy --, s velük három nézőpont, három hitrendszer feszül egymásnak a történetben.
Ha a vallási ellentét felől nézzük, mondhatnánk, hogy katolikus-protestáns-pogány (vagy legalábbis egyházon kívüli nézőpont) ellentétéről mesél ez a két és fél órás darab. De értelmezhetjük a politikai valóság és a megmerevedett teológiai igazságszolgáltatás küzdelmeként is, melyet közben játékos véletlen igazgat…”.
Az előadás visszarepít minket az 1756. évi nagy földrengés időszakába, s megörökíti a katolikus és a református gyülekezet belső háborúját. Míg vészhelyzetben e két nagy közösség egymást segíti, annak rendeződése után, ismét egymásnak feszül. A katolikus Malárdy Ferenc Xavér alispán (Gál Tamás) az Úr kiengesztelésél engedélyt ad egy rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de ahogy halványul a katasztrófa emléke, máris le akarja bontatni az épületet, sőt, ő maga kezdi a rombolást. Emiatt a református lelkész, Gutai Thaddeus lelkész (Mokos Attila) elátkozza őt és az egész családját. Majd a két család utódainak, akik nem kérnek atyáik háborújából (sőt, az ellenséges család sarjai között szerelem is szövődik), e terhet hordozva kell megtalálniuk saját boldogulásuk útját.
„Az igazi drámai vétség az, hogy Isten nevében olyasmire kényszerítik az embereket, amit ők nem akarnak. Nem tudhatjuk, hogy Isten mit is akar valójában, de nem szereti, hogyha a nevében »ugatnak«. Mégis, néhány ember gőgből, nagyravágyásból, hiúságból magának vindikálja a jogot, hogy Isten nevében nyilvánuljon meg” – fogalmaz a rendező.
„Messzire vezető gondolat, hogy mit jelent a Tízparancsolat, vagy azok a spirituális törvények, amelyek irányítják az életünket, és ezek nevében hivatkozhatunk-e bármire, ami a másik ember szabadságát korlátozza. Van-e joga ehhez bárkinek? Jókai ez ügyben markáns állásfoglalást tesz. Azt mondja, hogy nem. És ettől aztán különösen érzékennyé válik a történet, miközben láthatóan van spirituális kerete, háttere. Nagyon sok mindent mozgat valamilyen felsőbb erő, amit Arisztotelész úgy nevezett, hogy a »szükségszerű véletlen«. Alapvetően mégis egy antropomorf történet, és az emberi egyéniség, az érzelmek szabadságát emeli ki.”
A főbb karaktereket az említett két Jászai Mari-díjas színművészen kívül Szebellai Dániel (Gutai Lőrinc), Gál Sára e. h. (Gutai Lilla), Holocsy Krisztina (Gutai Friderika), Szvrcsek Anita m. v. (Malárdyné), Bukovszky Orsolya m. v. (Malárdy Hermina), Balla Barnabás m. v. (Malárdy Kálmán) és Molnár Xénia (Mákosné) alakítja. Kadarkuthy László bárót a szintén Jászai Mari-díjas Fabó Tibor, az ő Viktor fiát Matusek Attila, az új alispánt, Bajcsi Andrást pedig Olasz István játssza. A további hajdani komáromiakat Skronka Tibor, Szabó Viktor, Béhr Márton, Bernáth Tamás, Hostomsky Fanni és Nagy László kelti életre. A járókelők között pedig felbukkan Bernáth Áron m.v., Hegedűs Gertrúd, Kalocsányi Gábor m.v. és Pócs Barnabás m.v.
Az előadáshoz Lakatos Róbert brácsaművész m. v. írt zenét. Az egykori Komárom hangulatát felidéző díszleteket Juraj Gráfel m. v., a jelmezeket Papp Janó m. v. tervezte. Korrepetítorként Pálinkás Andrássy Zsuzsanna, a zenei felvételnél Madarász András m.v., a mozgás csiszolásában pedig Matusek Attila működött közre. A produkció létrejöttét az Artis Jókai Polgári Társulás, a Bethlen Gábor Alap és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.
Az állótapssal meghálált ősbemutatót követő fogadás elején Gál Tamás Jászai Mari - és Deszka - díjas színművész, a KJSZ igazgatója köszöntötte a meghívott vendégek sorában Tóth Lászlót, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős osztályvezetőjét, továbbá Csenger Tibort, Nyitra megye alispánját, dr. Molnár Attilát és Keszegh Bélát, Dél- és Észak-Komárom polgármesterét, valamint a Jókai 200 rendezvénysorozat társszervezőit, az egyházak, a Magyar Szövetség és a Csemadok különböző szintű képviselőit, illetve a különféle oktatási és kulturális intézmények, polgári társulások vezetőit s nem utolsó sorban a színház támogatóit, köztük egyes önkormányzatokat. Majd felkérte az Összetartozás Városának két polgármesterét, hogy osszák meg ünnepi gondolataikat a jelenlevőkkel.
– fogalmazott Keszegh Béla.
Majd a KJSZ vezetőségének is köszönetet mondott azért, hogy szintén csatlakozott a Jókai-emlékév sokszínű, helyi rendezvénysorozatának szervezőihez. Párat meg is említett a várható bicentenáriumi események, attrakciók közül, melyekről egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk olvasóinknak.
„Szeretnénk bemutatni Jókai műveinek sokszínűségét, aktualitását és azt, hogy a gondolatai hogyan csapódnak le jelenkorunkban, állják meg kétszáz év után is a helyüket. Ne siessenek haza, beszéljük meg a produkcióban látottakat – hallottakat, és fogyasszanak a sok finomságból, hiszen azokat, akárcsak a vonzó hölgyeket, Jókai is szerette! Sőt, az ő kedvenc borát, a háromféle borból összeálló Kastélyost is elkészítette Bott Frigyes borász, azt is kóstolják meg!” – mondta el, majd átadta a szót a túlparti kollégájának.
„Az előadás kapcsán az is eszembe jutott: milyen jó az, hogy sem Észak-, sem Dél-Komáromban nem lesznek mostanában választások, ahogy az a produkcióban történt…Nagy szeretettel gratulálok Gál Tamásnak, aki nemrég újabb öt évre kapott színházigazgatói megbízást, aminek teljesítéséhez a Jóisten adjon neki sok erőt és egészséget!” – fejtette ki.
Azt is megemlítette, hogy odaát sok észak-komáromi polgárral találkozott a magyar állampolgárság felvétele kapcsán, amikor az ember kissé beleborzong abba a meghatottságba, ami ezen az ünnepi eseményen hatalmába keríti őt, elgondolkodtatva, hogy mit is jelent magyarnak lenni.
„Mindig el szoktam mondani, hogy ezt legjobban a külhonban élő honfitársaink érzik át… A ma látott előadásból is kaphattunk a komáromiság és a magyarság érzéséből, amit nagyon köszönünk! Remélem, azt nagyon sokan megnézik, hogy részük legyen ebben az érzésben! Isten áldja a Komáromi Jókai Színházat, Isten áldja az egy Komáromot!” – zárta magvas beszédét dr. Molnár Attila.
Végül Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke leszögezte: a látott előadás nagyon kifejezte azt, hogy valamikor miről is szólt az alispánság. Hozzátette: jelenleg kissé más az alispánok hatásköre.
– magyarázta.
Majd rámutatott, hogy Komáromban több intézményt és utcát is elneveztek Jókairól, aki igazi komáromi polgár volt. Leszögezte: a bemutatott előadás méltó tisztelgés volt Jókai és gazdag munkássága előtt. Végül a színtársulatnak azt kívánta, hogy a következő öt évben legalább ilyen és ehhez hasonló, telt házas előadásokat készítsen, ezzel növelve a nézőszámot is. „Más magyarlakta településekről is sokan jöjjenek el a komáromi előadásokra, töltsék meg nézőkkel ezt a színházat…!“
