Az átnevelhetetlen a Kamarapontban
Fullajtár Andrea Jászai Mari-díjas színésznő játéka révén még azok szívébe is belopta magát Anna Politkovszkaja, akik azelőtt nem hallottak az orosz vezetést az antidemokratikus kormányzás, a csecsen – orosz konfliktus háborúval való rendezése és a csecsen terrorakciókra adott embertelen válaszlépések miatt élesen bíráló, 2006-ban meggyilkolt újságírónőről.
Az Event nonprofit szervezet Kamarapont nevű projektje keretében, a Kultminor támogatásával, április utolsó hétfőjén került a budapesti Katona József Színház Az átnevelhetetlen című előadása a Komáromi Jókai Színház Benkő Géza Stúdiószínpadának a közönsége elé. Látszott, a művésznőt még két évvel a premier után is megviseli Stefano Massini szövege, amelyet Török Tamara, az előadás dramaturgja és Szieberth Ádám fordítottak magyarra.
A kortárs olasz színház egyik legjelentősebb szerzője nem sokkal Anna Politkovszkaja moszkvai otthona előtt történt meggyilkolása után írt monodrámát az újságírónő cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján.
Fullajtár Andrea nem Massini monodrámája révén találkozott először Anna Politkovszkaja nevével. Szerepelt a Kamrában Torsten Buchsteiner Nordost című darabjának előadásában, amelynek témája a csecsen terroristák által elfoglalt moszkvai színházban éppen húsz esztendeje, 2002-ben zajlott túszdráma volt. Politkovszkaja utolsó munkája, az Orosz napló 2018 végén, Magyarországon is megjelent, Fullajtár Andrea három helyről is megkapta karácsonyi ajándékul.
Kálmán Eszter díszletében és jelmezében kelti éltre a színművésznő az elszánt és bátor, ám a rezsimmel szemben mégis védtelen újságírónőt, akinek valódi alakját is megidézi néhány pillanatra Pelsőczy Réka rendező.
A díszlet alapvető eleme a vetítés (videó: Török Marcell). Egyszer mintha Politkovszkaja gondolataiban lennénk, máskor kihangsúlyozzák a képek az újságírónő szavait. Elkerülhetetlen az áthallás a mai időkkel, és nem csak a közben kitört orosz – ukrán háború miatt, bár kétségtelen, hogy az előadás után tisztábban látunk bizonyos összefüggéseket ezen a téren is.
A közönség pedig megkönnyezi a Szent Johanna archetípus történetet. Politkovszkaja volt az első oknyomozó újságíró, akit gyanús körülmények között öltek meg.
Másfél évtized múltán sem tisztázódott, hogy kik voltak a tettesek, akik a lift előtt vállon majd fejbe lőtték a bevásárlásból hazatérő újságírónőt.
Kiváló munkát végzett az egyórás, szünet nélküli előadás alkotógárdája. Dramaturgiai funkciói voltak a fényeknek és a hangoknak, Balázs Krisztián, Párizs Misha jóvoltából és a zenének, a zenei vezető: Vajdai Vilmos volt.
Szél fújja a zárójelenetben Anna Politkovszkaja falra ragasztott papírlapjait, amelyekre a tömérdek gondot, bajt, problémát jegyezte fel. Könnybe lábad Fullajtár Andrea szeme, amint elhagyja a színpadot. Pedig sokszor fel kell mennie még az emelvényre, a vetítővászon elé és megmutatni, hol tárgyilagosan, hol döbbentem, hol humorral és iróniával az átnevelhetetlen újságírónő igazságát.
