Avar István, aki sokáig félt budapesti színész lenni
Ő volt a legszerényebb és ő tartott ki legtovább a XX. század második felének legendás férfiszínészei közül. Bár súlyos betegségekkel küzdött, még nyolcvanon túl is színpadra lépett a Pesti Színházban. Igaz, ő indult a legnehézkesebben is ezen a túlontúl göröngyös pályán, éveket vesztegetett el vidéken, mivel attól félt, Budapesten nem kap jelentős szerepeket. Tévedett, nemcsak Major Tamás várta tárt karokkal, hanem Ádám Ottó, s bár tényleg igazi csillagparádé volt akkoriban a Madách Színházban, megtalálták a neki való szerepek, de bőven jutott feladata később a Nemzetiben a filmvásznon és a rádióban is. Ginsberger István vagy ahogy már mi ismerjük, Avar István 95 éve született egy hevesi bányászcsaládban.
Egercsehi, a szülőfalu nem messze van a történelmi Felvidéktől, Egertől északra, s a helyieknek a XX. század nagy részében a helyi mélyfúrású szénbánya adott munkalehetőséget. Ahogy sok minden mást, ezt is az 1989-es rendszerváltás után zárták be. Itt dolgozott Avar István nagyapja, édesapja, sőt ő maga is, amikor apját behívták munkaszolgálatosnak. Ekkor még a család a Ginsberger névre hallgatott, s ugyan egy időre a jobb munkalehetőség Dorogra csábította őket, később visszatértek a szülőfalujukba. Évekig bányászként kereste a kenyerét, de titokban mégis papnak készült, amire felhatalmazta bársonyos, nagyon egyedi hangja is. A rokonok tanácsára mégis a színészetet választotta, s 1949-ben, amikor a hatalomra jutott ún. népi demokrácia lehetővé tette, sikeresen felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
Bár gyakornokként már felléphetett a Blaha Lujza téri Nemzeti színpadára, de amikor megszerezte a diplomáját, még Ginsberger István néven Pécsre szerződött, ahol a helyi közönség egyik kedvenceként szinte minden műfajban megmutathatta magát. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy nem fedezte fel őt a film, mindössze Keleti Márton adott neki egy pici szerepet még főiskolásként a Palotai Boris írásából készült Kiskrajcár című mozijában.
Az 1956-os népfelkelés hullámainak elülte után Major Tamás ismét hívja a Nemzetibe, de a Petőfi Színház is szívesen látta volna a jóképű fiatalembert a soraiban, de még mindig nem bízott eléggé magában, s inkább Pécsett maradt. De ekkor kap egy sokkal kecsegtetőbb felkérést is, az újhullámos Herskó János hívja a Vasvirág című filmje férfi főszerepére Törőcsik Mari partnereként. A Gelléri Gábor Endre novellái alapján készült impresszinosta elemekkel átszőtt film, amelyben olyan partnerei voltak, mint a szintén pályakezdő Szabó Gyula,vagy Dayka Margit, Kiss Manyi, Rajz János, meghozza számára az országos elismertséget, s innen kezdve a filmrendezők is számon tartják. A hatvanas években évente több filmet forgat, bár az igazi nagy filmszerepek sokáig elkerülik. De ekkor már budapesti színész, feleségével, a szintén színész Gyapay Ivettel a Budai Várnegyedben vetik meg a lábukat, ő pedig elfogadja Ádám Ottó ajánlatát, s a legendákkal teli Madách Színházba szerződik. Horatio Gábor Miklós Hamletje mellett, de ő Juan, Psota Irén Yermájának az oldalán Federico Garcia Lorca tragédiájában és Stanley A vágy villamosában Tolnay Klári Blanche-a oldalán.
1966-ban átszerződik a Nemzetibe, ahol közel két évtizedig marad. Klasszikus és kortárs magyar dráma főszerepének sokaságát játssza el, olyanok társaságában, mint Kálmán György, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor és sokan mások. Sütő András, Szabó Magda, Maróti Lajos, Kertész Ákos, Hubay Miklós, Nagy András, Szakonyi Károly ősbemutatóinak színrevitelében közreműködik, de részese Madách eladdig nem játszott darabjainak (Mózes, Csák végnapjai), ahogy Vörösmarty Mihály Czillei és a Hunyadiak újrafelfedezésének is.
Major jóvoltából kerül először a Nemzeti színpadára a magyar gyökerekkel rendelkező német drámaíró, Peter Weiss több darabja is, de Arthur Miller kevésbé kelendő darabjaiban is fontos szerepet vállal. Ő a címszereplő Weiss Hölderlin című darabjának, ahogy ő a címszereplő is Lessing Bölcs Náthán című drámájának, s még Lear király szerepe is megtalálja. 1979-ben a Játékszínben mutatják be Garas Dezsővel kettesben Mrožek Emigránsok című darabját, amelyet pár évvel később a Székely Gábor (ő rendezte a darabot) és Zsámbéki Gábor által alapított Katona József Színházba is átmentenek. Az abszurd darab 134 alkalommal megy nagy sikerrel. 1985-ben otthagyja a Nemzetit, visszamegy a Madáchba, majd nyugdíjazása után a lefokozott kis Nemzetiben, a Pesti Magyar Színházban vállal szerepeket, s hiába hívják, ahogy a többi nagy, ő sem megy át a Duna-parti új Nemzetibe.
Bár a hatvanas években a Vasvirág főszerepe után számos más filmben kap kisebb-nagyobb szerepet – inkább kisebbet –, az igazi népszerűséget számára is a tévéfilmek, sorozatok hozzák el. Őrjárat az égen, Princ, a katona, Egy óra múlva itt vagyok, A bunker, ahogy a klasszikus regényekből készült feldolgozások, így a Zsurzs Éva által filmre vitt A fekete város, amelyben a sakállelkű Bibók Zsiga szerepét kapja vagy a Hajdufy Miklós által rendezett György barát, amelyben a címszereplő Fráter György püspököt adja.
Ezzel némi elégtételt is kap azért, hogy Várkonyi híres filmjeiből kimaradt. Szinetár Miklós rábízza az Igéző című filmje főszerepét is, amely Lengyel József megrázó szibériai hadifogságának élményeit gyűjti egybe, de ő játszhatja el Szomory Dezső II. Józsefének címszerepét is Málnay Levente rendezésében.
Ugyan a Pogány Madonnából még kimarad, a magyar Bud Spencer-utánérzés későbbi darabjaiba Bujtor István őt szerződteti balatonfüredi rendőrkapitányként. S ha már a rendőrszerepeknél tartunk, el ne feledjük a Megtörtént bűnügyek című sorozatot, amely Fóti Andor és Mág Bertalan bűnügyi krónikái alapján készült, s amelyben ő játssza Csipke őrnagyot, a főkopót. Partnere többnyire Kertész Péter. Csak érdekességként említem, hogy további feldolgozásokban Avar szerepét Hetényi Pál, Kállai Ferenc, Garas Dezső és Cserhalmi György veszi át egy-egy epizód erejéig.
A hetvenes években nemcsak játszik, hanem tanít és politizál is. Színpadibeszéd- tanár, majd tanszékvezető egykori főiskoláján, s 1973-tól függetlenként egészen a rendszerváltásig parlamenti képviselő, ahol azon nagyon kevesek közé tartozik, aki nem parancsra szavaz, hanem a saját szigorú értékítélete alapján. Már nyugdíjas éveiben játssza el a Pesti Magyar Színházban Henrik szerepét Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című világsikert aratott regényének színpadi változatában Iglódi István színrevitelében. Jó évtizeddel később Iglódi filmre viszi a darabot, a partnere ekkor is az élete utolsó szerepét játszó Agárdy Gábor.
Nem kerül be ugyan első nekifutásra a 2000-ben alapított Nemzet színésze tizenkettes mezőnyébe, de csak egy orrhosszal marad le, egy évvel később Sinkovits Imre halála után a maradék tizenegy őt szavazza be a testületbe. Bár egyre több súlyos betegséggel küzd, amíg teheti, játszik.
Eszenyi Enikő többször is hívja a Vígszínházba, Molnár Egy, kettő, három című ziccerdarabjában, amely a Pestiben Kern András jutalomjátéka, ő kapja gróf Dubois-Schottenburg szerepét, de ő ugrik be a megbetegedett Rajhona Ádám helyére az Eszenyi rendezte Az ünnep című botránydarabba is. Összetéveszthetetlen, csodásan csengő hangját nagy előszeretettel használták a rádióban, Márai Füves könyvét is felmondta hangos könyvre, s olykor-olykor a szinkronstúdiókba is ellátogatott. Ő adja Viktor László, vagyis Paul Henreid magyar hangját a Casablanca magyar változatában, a Tizenkét dühös emberben Henry Fonda is az ő hangján szólal meg, s felváltva Bodrogi Gyulával, ő biztosítja Az Öreg című német krimisorozatban is a címszereplő Siehfried Lowitz magyar hangját is.
Sose voltak színpadon kívüli „nagyjelenetei”, nem csámcsogott színpadon kívüli kétes szerepvállalásain a bulvársajtó, de a magánéletét is megtartotta önmagának. Élete utolsó napjáig színész maradt, aki ha néha ugyan el is kalandozott a közélet világába, elsősorban a színpadon s a kamerák előtt érezte magát otthonosan. Filmszerepei és senkivel sem összetéveszthető varázslatos hangja még sokáig (meg)őrzik az emlékét.
