Apa és fia: Darvas János és Darvas Szilárd
Nem hiszem, hogy így, ebben a formában ez a két név sokat mondana a mai olvasónak. Holott mindketten azok közé tartoznak, akik a Felvidéken születtek, de két közép-európai világvárosban teljesítették be a sorsukat, a papa Ipolymagyariban, a fia Bején született. Hogy még így sem ismerős? Akkor segítsünk még annyit, hogy a papa újságíróként és költőként is az első nemzedék jeles képviselői közé tartozott, a fia pedig, aki ma lenne 95 éves, egy jeles, idősebb kortársa iránti tiszteletből felvette az Iván nevet. Ugye, lassan összeáll a kép?
A napokban lenne 129 éve, hogy a már akkor is szlovák többséggel bíró, Losonctól északkeletre fekvő, ma a Poltári járásban található Ipolymagyarin megszületett Darvas János, aki 1910-ben érettségizett Losoncon. Még ugyanabban az évben költőként is bemutatkozott, Komlós Aladárral és Mittay Begyáts Lászlóval közösen kiadják a Bontakozó szárnyak című közös verseskötetüket.
Az érettségit követően Debrecenben és Kolozsváron tanult tovább, s magyar-latin szakos oklevelet szerzett. Még 1914-ben, a háború első napjaiban bevonul katonának, s csak 1922-ben tér haza a szibériai hadifogságból.
Az első világégés és annak következményei minden szempontból meghatározzák a további pályafutását. A magánélete mellett a költészetét is, amely a háború jegyében fogan, s nem tud szabadulni annak borzalmaitól. 1929-ben írja Közönséges harctéri eset című versében:
Te embert öltél. Én tanúja voltam.
Akkor mindnyájan gyilkosok valánk.
A hátból, hegyről, erdőn vad gomolyban
A muszkák jöttek végrohamra ránk.”
Sorstársaival a messzi távolban zenekart alapítanak, amellyel fokozatosan közelítik meg a több ezer kilométerre lévő szülőföldet. Már eljutottak Moszkváig, amikor súlyosan megbetegszik, s a kórházban beleszeret egy őt ápoló fiatal orosz hölgybe, akit magával hoz szülőföldjére. Losoncon a Kisiparos című lapot szerkeszti, majd Bején Szent-Ivány József titkára lesz. 1925-ben már Pozsonyban találjuk, ahol a Magyar Újság szerkesztője, innen kerül Prágába, a Prágai Magyar Hírlap (PMH) szerkesztőségébe, ahol annak megszűnéséig a belpolitikai, majd kulturális rovat vezetője lesz. Miután Csehszlovákiát feldarabolják, s a lap megszűnik, családjával együtt Budapestre költözik.
1914-ben Kolozsváron jelenik meg első önálló verseskötete (A csönd felé), majd hazaérkezvén a szibériai fogságból Iglón adja ki 1923-ban a Szerelmes szonetteket. Hat évvel később Pozsonyban lát napvilágot az Elsüllyedt világ című kötete, amelyet kedvezően fogad a kritika, Kovács Endre szerint a forma és tartalom szerencsés összhangja, a tiszta lírai alkotás a jellemző a költészetére, amely egyébként Ady ihletésében fogant, volt gimnáziumi társa, Komlós Aladár nagy műgondú szlovenszkói poétának nevezte a kötetről írt bírálatában.
De egyre kevesebbet alkot, lefoglalja a család, a szerkesztői munka, s a műfordítás. Az első szlovenszkói magyar költő, aki szisztematikusan fordít, az 1937-ben megjelent Szlovenszkói magyar írók négykötetes antológiájában kizárólag csak fordításokkal van jelen. De ekkor már túl van a három évvel korábban megjelent Hegyország hangja című fametszetekkel díszített antológián, amelyben a modern szlovák költészetet mutatja be. Többek között Ivan Krasko, Laco Novomeský, Ján Smrek, Janko Jesenský, Valentin Beniak, Martin Rázus, Daniel Okáli első fordítói közé tartozik, amelyért Reviczky-díjjal tüntetik ki.
– ezekkel a szavakkal üdvözli az antológiát Szalatnai Rezső. A versek mellett tanulmányban értekezik a szlovenszkói magyarságnak az 1918 és 1938 közötti évekbeli politikai fejlődésének és mozgalmainak legfontosabb irányairól, s 1929-ben elkövet egy eredeti regényt is a PMH-ban. A láthatatlan ellenség németül (Der unsichtbare Feind) is megjelenik.
A két fia, Attila (aki tervezőmérnök volt) és Szilárd (a magyarságára annyira büszke apa mindkét fiának gyakorlatilag lefordíthatatlan nevet ad) még Bején születnek, de már Prágában cseperednek kamasszá. Egymással németül, anyjukkal oroszul, apjukkal pedig magyarul beszélnek.
– írja Lábjegyzetek című visszaemlékezéseiben Iván.
Miután Csehszlovákiát szétdarabolták, a család Budapestre költözik. A papa a PMH mintájára létrehozott Felvidéki Magyar Hírlap, majd a Függetlenség és a Magyarország című napilapok szerkesztője lesz, s két összefoglaló szakmai munkát is kiad, 1940-ben a Magyarország nemzeti kisebbségei, majd egy évre rá Az újságírójelölt kézikönyve című munkáit. De Darvas János lelke mélyén nem véletlenül rettegett a háborútól. 1945 január 13-án, Budapest szovjet ostromakor egy gránátszilánk végzett vele, így már nem élhette meg Szilárd fia első sikereit.
A színiakadémiát ugyan nem fejezi be, de mégis ennek köszönheti első, végzetes „kiugrását”. Tanára, Rátkai Márton, a kor híres komikusa (van-e, ki e nevet még ismeri?), ajánlja be Várkonyi Zoltánnak, a Művész Színház vezetőjének Orfeusz szerepére. S Várkonyi a fess, jóképű, gyönyörű orgánummal rendelkező, de teljesen ismeretlen fiatalembert bedobja a mély vízbe az akkor már nagy sztárnak számító Tolnay Klári mellé.
Még a próbák során belép az öltözőjébe a kor jeles kabarészerzője, Darvas Szilárd, s kéri ifjabb pályatársát, változtasson nevet. Várkonyi ezt is gyorsan lerendezi: „olyan ivános arcod van”, mondja neki.
A plakáton már így is szerepel a neve.
1946 szeptember 20-át írjuk, s talán maga Várkonyi sem sejti, hogy egy újabb meghatározó színészpályát indít útjára, s évekkel később, a hatvanas években útjaik ismét összefutnak, immár a Vígszínházban. Idézzük ide a hivatásos néző, Cs. Szabó László véleményét:
A színpadi szerelemből az életben is szerelem lesz, Darvas a tőle kilenc esztendővel idősebb, Mikszáth feleségének, Mauks Ilonának a szülőfalujából, Mohoráról elszármazott Tolnay Klári párja lesz, akit a hatalom később hiába kényszerít, nem hajlandó elválni tőle, csak miután kiengedik a börtönből. Tolnay többet nem is megy férjhez.
A válás oka nem más, mint a fiatal üdvöske kicsapongó életmódja, ekkor már túl van egy románcon Váradi Hédivel, Tolnay Klári még a lányát is elküldi Londonba élő apjához. Biztos, ami biztos alapon. S Darvas leforgatja A gerolsteini kalandot (a hatalom megvárja, amíg befejezik a forgatást), s itt találkozik össze a Pozsonyból elszármazott Házy Erzsébettel. Ő lesz Darvas második felesége.
Első filmje a Beszterce ostroma volt (ezt még a szereposztás s a lexikonok sem jegyzik), de jön az 1954-es év s Makk Károly első filmje, a Liliomfi, benne a címszerep. Kirobbanó siker, a sematizmus gyászos évei után végre egy közönségfilm.
Makk Károllyal életre szóló barátság szövődik, s további újabb legendás filmek, így a Mikszáth regényéből készült Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Psota Irénnel, majd az 1970-ben készült Szerelem Törőcsik Marival.
Ennek egy részét ugyanabban a cellában veszik fel, ahol jó tíz évvel azelőtt maga is raboskodott. S mint a forgatáskor kiderült, még a smasszerek sem igen változtak. S kíváncsiak arra, miért is ült Darvas Iván? A bátyja kiszabadításárt, akit 1955-ben államellenes felforgató tevékenységért és kémkedésért 15 évre ítéltek el.
Bár elítélésekor a bíró peckesen megjegyezte, soha többé nem léphet színpadra, s kiszabadulása után a kor meghatározó kultúrpolitikusa, Aczél György felajánlja, kövesse az ekkor már Nyugaton élő bátyját. Darvas marad, s pár évnyi fröccsöntés és miskolci társulati tagság után visszakerül Pestre, ahol a „kitelepített színészek” színházában, a József Attilában eljátssza az Imádok férjhez menni című bohókás zenés semmiségben az egyik főszerepet Váradi Hédi és Bodrogi Gyula (ő követi majd a Nemzet Színészeként) társaságában. De Várkonyi ismét lép, s 1965-ben már a Vígszínház tagja.
Legendás szerepek sorát játszhatja el, ezek felsorolása oldalakat venne igénybe), de magánéleti válságának kellős közepén megcsinálhatja az Egy őrült naplóját, amelyet 11 évig játszik. Mire lezajlik az utolsó előadás, teljesen megváltozik a magánélete, immár boldog, kétgyerekes családapa. Később még egy monodrámába belefog, Süskind A nagybőgőjét is évekig játssza nagy sikerrel Tordy Géza rendezésében.
Több mint 50 filmben játszik, többnyire főszerepeket, de most említsünk meg egy olyan filmet, amelyet 1969-ben forgatott, s amelyet akkor nem engedtek bemutatni, holott egy Oscar-díjas rendezőpáros, a Budapestről Szlovákiába elszármazott Kadár János és Elmar Klos készítette (1965-ban kapják meg a szobrocskát az Üzlet a korzón című filmjükért).
A film címe A vágy neve Anada, Zilahy Lajos valamit visz a víz című regénye alapján készült (ki ne emlékezne a Jávor Pállal és Karády Katalinnal készült legendás első változatra), a forgatókönyvet Gyöngyössy Imre írta, a zenjét a rendezőpáros állandó munkatársa, Zdeněk Liška szerezte. Az egyik epizódszerepre szerződtették Darvas Ivánt (játszott még benne két komáromi színész, Király Dezső és Turner Zsigmond is), akinek a szlovák hangját Ladislav Chudík kölcsönözte.
A merészen erotikus jelenetek miatt a film dobozban maradt.
A nyolcvanas évek közepén Darvas elszerződött a Vígből, bár még eljátssza a Csókos asszony Tarpataky báróját, de igazi sikerei színhelye immár Szolnok, ahol Shaffer Salierije Alföldi Róbert Amadeusa mellett, míg Budapesten Balázsovits Lajos, a Játékszín igazgatója kínálja meg pazar páros szerepekkel Garas Dezső társaságában. Furcsa pár, Jacobowsky és az ezredes, vagy Schwajda György Miatyánkja.
S ketten együtt a pár évig működött Művész Színházban A nagybácsi álmában Anatolij Vasziljev rendezésében. De Dracula, vagyis Lugosi Béla lehet a Madáchban Szabó István rendezésében, két Becket-darabot (Godot-ra várva, Végjáték) is rendez (az egyiket ő is fordítja), valamint Csehov-egyfelvonásosokat Gálvölgyi Jánossal, szabadidejében fest, és a számítógépével pepecsel. A Játékszínben a kérésére műsorra tűzik a Marcello Mastroianni-nak írt búcsúdarabot, a Holdfogyatkozást. Ebben láttam utoljára.
Évtizedekig fürdött a dicsfényben, majd élete végére teljesen bezárkózott. Nyilvános temetése sem volt, ahogy nem engedték az arcképét felpingálni a Rákóczi-hídra sem az utódai.
– írta róla Máriássy Judit.
95 éves lenne, filmszerepei jóvoltából itt él velünk (a napokban az M3 műsorán több felvételét, így a legendás Egy őrült naplóját is megnézhetik).
Tornalján Dubovszky László akkori polgármester jóvoltából a kisváros (Beje jelenleg ide tartozik) díszpolgárává választották. Apját viszont szinte teljesen kitörölte a szlovmagyar emlékezet. Egy emléktáblát, s egy válogatott kötetet pedig nagyon megérdemelne.
