Aki máig megőrizte fergeteges humorát – Balázs Péter 80. születésnapjára
„Minden színházat szeretek, csak az unalmas színházat nem” – egyik kedves szerzője, Molnár Ferenc hitvallását tűzte a zászlajára. Mivel apja és nagynénje is ezt a pályát élte, hiába akarták másfelé terelgetni, csakis színész lehetett. Első szerepei Veszprémhez kötik, ahogy utolsó, pár hónapja bemutatott rendezése is. Bár a drámai szerepek akarata ellenére, bőszen elkerülték, nem sokan tettek annyit a magyar kabaréért, mint ő. Decemberben nagyon boldog házassága 55. évfordulóját ünnepelte nejével, március első napjaiban pedig újabb két jelentős évfordulóhoz érkezett. Másodikán volt 50 éve, hogy bemutatták a Képzelt riport egy popfesztiválról című kultikus művet a Vígszínházban, ma pedig a 80. születésnapját ünnepli. Ugye kitalálták már, hogy Balázs Péter Kossuth-díjas színművészről, rendezőről, színidirektorról lesz szó az alábbiakban.
Anyai nagynénje Mednyánszky Ági, az Operettszínház egykori üdvöskéje, több, a negyvenes évek első felében készült magyar film sztárja (a Szováthy Évában például a címszerepet adó Karády Katalin esküdt vetélytársa), édesapja, Balázs János szintén színművész, akit félreállított a történelem, ezért talán nem is véletlen, hogy közelharcot vívott a fiával azért, hogy az bármi mást, csak ne a színművészi pályát válassza. De Balázs Pétert nem lehetett csak úgy eltántorítani.
Ekkor még szinte kötelező volt a vidéki pályakezdés, s ő Veszprémbe került, ahol öt évadot töltött. Végvári Tamással ők voltak az akkori társulat meghatározó aktorjai, s innen hívja fel 1970-ben a Vígszínházba annak akkori nagy hatalmú főrendezője, Várkonyi Zoltán. Első szerepe a hentes Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című darabjában, amelyet Kapás Dezső rendezett. A legendás társulatban az első felejthetetlen szerepe mégis egy úttörő vállalkozáshoz köti.
Az előadással egész Bukarestig eljutnak, s elindítják a musical máig tartó töretlen népszerűségét. Két évvel később a második, s egyben utolsó Presser-Adamis musicalben (Harmincéves vagyok) viszi sikerre a Mi is leszünk szenilisek című számot. De nem ez az utolsó találkozása Presserrel, 13 évvel később jön az újabb ziccerfigura, Témüller, az elpusztíthatatlan házmester, A padlásban.
25 évet tölt el a Vígszínházban, s bár a társulat szép számmal játszik tragédiákat is, ezek az előadások valahogy elkerülik.
Cheswick a Kakukkfészekben, Tevékeny Pisti Örkény utolsó, még Várkonyi Zoltán által rendezett darabjában, s találkozik Molnár Ferenccel, mestere, Szinetár Miklós Játék a kastélyban rendezésében ő Gál, a Turai-Gál szerzőpáros rezonőr tagja (Turai: Kern András). A filmrendezők nem igen foglalkoztatják, itt-ott csurran-cseppen egy-egy kisebb szerep (rendőr, taxisofőr, kisstílű bűnöző), mint Pécsi Sándor utolsó filmjében, a Fuss, hogy utolérjenek című krimiparódiában, ahol a frankfurti bűnbanda egyik figuráját alakítja Páger Antal, Pethes Sándor és Somogyvári Rudolf mellett. Legutóbb talán a Hyppolit remixelt változatában tűnt fel Tóbiásként.
Bele is ássa magát a kabaré hőskorának történetébe, s így később, amikor már rendezést is vállal, a XX. század első felének jeles szerzőit (Bíró Lajos, Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, László Miklós) vonultatja fel, s nagyon jól teszi. Első rendezése mégis egy olasz szerzőhöz, Dario Niccodemihez kötődik, akinek Hajnalban, délben, este című kedves kétszemélyes csacskaságát rendezi meg Kaszás Attilával és Eszenyi Enikővel. Később még egyszer előveszi majd a darabot, akkor már Stohl András és Kováts Adél alakítja a két figurát. Gyakori vendég a szinkronstúdiókban, egyik állandó magyar hangja Louis de Funesnek, ahogy számos mesefigurának is ő kölcsönzi a hangját. Kinek ne ugrana be például a nagy ho-ho-ho horgász. De ugye emlékeznek a Linda című sorozatra is, ahol Harsányi Gábor mellett a másik kétbalkezes nyomozót alakítja.
25 év köti a Vígszínházhoz, majd úgy dönt, kipróbálja magát szabadúszóként.
Balázs klasszikus népszínházat ígér, s ígéretét maximálisan be is tartja. A kritikusokkal ellentétben a közönség elégedett, számuk abszolút meredeken megugrik. 14 évig áll a társulat élén, ahol rendezőként, színművészként is fontos szerepet vállal, de nevéhez fűződik az éveken át tartó szilveszteri tévés adás is, amellyel a köztévé az új esztendőt köszöntötte. A 14 év alatt csak egy majdnem „félrelépése” volt, megpályázta a Vígszínház igazgatói posztját is Eszenyi Enikő ellenében, de a sikertelen első forduló után, látva a budapesti önkormányzat és a szakma zajos ellenállását, inkább visszalépett.
Sok jeles társával ellentétben őt 2012-ben megtalálta a Kossuth-díj, ahogy pár éve a Szenes Iván-díj is. De nem feledkezett meg róla szülővárosa Budapest, ahogy Szolnok sem. Előbbi díja mellett utóbbi díszpolgári címét is magáénak vallhatja.
S a végére egy nagyon személyes élmény. Pár éve, még szolnoki színházigazgató korában meghívták a Szepsiben és Buzitán zajló Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra. A meghívást elfogadta, el is jött a megnyitóra, s az a szerencse ért, hogy a kísérője lehettem. Csak az annyira áhított interjú nem készült el, közös megegyezésre későbbre halasztottuk. Azóta is nagyon várom azt a napot.
