Aki Bulla Elmát szerette, glóriát látott a feje fölött

Az első köszönet a szüleié, akik nem gördítenek akadályt lányuk karrierje elé. Bécsben Munczi Bullaként aratja táncos sikereit, de gyorsan felfedezi őt a kor sztárrendezője, Max Reinhardt, aki a Szentivánéji álomban neki adja Puck szerepét.

De látja őt az akkori magyar színházi élet egyik legizgalmasabb rendezője, Bárdos Artúr, a Belvárosi Színház igazgatója is, aki haza is hívja. Meller Rózsi Vallomás című darabjában lép fel, mégpedig egy meg nem történt bűncselekményt vállaló fiatal lány szerepében, s ezt a figurát Bárdos megrendezi vele filmen is (Én voltam). 1936-ot írunk ekkor, s Bárdos egy másik fontos szereppel is megkínálja; eljátszhatja a Szent Johannát Shaw világhíres darabjában.

Kosztolányi Dezső is lelkesedéssel fogadja a Bécsből hazatért üdvöskét

, míg a kor talán legismertebb színikritikusa, Kárpáti Aurél az alábbi méltatást veti papírra:

  Talán maga sem gondolná akkor, hogy a vele nagyjából azonos korú főhősnőt jó húsz évvel később a Vígszínház (akkor Magyar Néphadsereg Színháza) ismét eljátszhatja majd Egri István színrevitelében. A törékeny Bulla visszafiatalodik a szerepébe. Nem véletlenül írja róla Gergely Ágnes:

Jó szeme volt hát Bárdosnak, amikor felfedezi őt a magyar színpad számára.

 – ezt már nekrológjában írja róla Molnár Gál Péter.

 A harmincas évek végén első, félzsidó férjével az egyre inkább megzabolázhatatlan fasizmus elől New York-ba utazik, de amíg ő hazatér, a férje a mielőbbi viszontlátás reményében marad. Soha többé nem találkoznak.

A negyvenes évek elején számos  magyar film főszerepét eljátszotta.

– írják akkori alakításairól.

A Belvárosiból átszerződik a Vígbe, majd a világháború után annak megszűntéig  ismét a Belvárosiban folytatja.

Itt találkozik a szintén felvidéki Pándy Lajossal Shaw Az ördög cimborája című előadásán, s amikor Pándy az egyik jelenetet már vagy tizedszerre is elhibázta, Bulla sóhajtott egy nagyot, majd szlovákul szólalt meg:

„Bôže môj! Kedy budem ja dnes obedovať?” (Istenem, mikor fogok én ma ebédelni?).

 Mire Pándy szintén szlovákul vágott vissza:

 „Zajtra, pani umelkyňa, zajtra!” (Holnap, művésznő, holnap!).

 Bulla Pándyra nézett, s szinte elakadt a hangja:

„Jesszusom! Maga is…?!”

Amikor a Belvárosi megszűnik, mindketten átszerződnek a Vígszínházba, ahol a Szent Johanna mellett (amelyet Bulla felváltva játszik Ruttkaival) eljátssza Pándy fordításában Karel Čapek Fiaim (eredeti címén Az anya) című tragédiájának a főszerepét is Ajtay Andor rendezésében. A kamara-előadásnak indult Fiaim akkora siker, hogy rövidesen átkerül a Víg nagyszínpadára.

Az ezt követő évtizedekben egészen haláláig a Vígszínház sztárja.

Fendrik Ferenc író oldalán a magánélete is rendeződik, s bár a filmrendezők nem halmozzák el a tehetségéhez méltó elegendő filmszereppel, Máriássy Félix több filmjében is foglalkoztatja, így az 1955-ben a Karlovy Vary-i filmfesztivál győztes alkotásában,

az Egy pikoló világosban, amelyben Juli (Ruttkai Éva) anyját játssza el.

Ugyanabban az időben, amikor a Vígszínházban Szent Johannaként váltják egymást a színpadon.

A forradalom előestéjén mutatják be az Ünnepi vacsora című filmet, amely barátnője, a kassai gyökerekkel rendelkező Palotai Boris (Bacsó Péter édesanyja) írásából készül.

De játszik az Iszonyban is, s ahogy Gergely Ágnesnek nyilatkozza, mindig fontosak voltak számára a kortárs magyar darabok, mind filmen, mind a színházban, így az Iszony mellett Páger Antal feleségeként jelenik meg Az orvos halála című filmben, amely Fekete Gyula regényéből készült, a Pestiben szintén Páger felesége a Szakonyi Károly írta vitriolos Adáshibában, s őket követi Örkény István és Déry Tibor a palettáján.

A szolnoki nagy siker után Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója mind a Macskajátékot, mind a rendező Székely Gábort importálja (Az M3 műsorán ezzel az előadással emlékeznek rá). A siker frenetikus, s a németet egyaránt anyanyelvi szinten beszélő, de egymást túlságosan nem kedvelő Sulyok Mária és Bulla Elma több mint kétszázszor játsszák el a két testvér, Erzsi és Giza történetét, amely a magyar irodalom talán egyik legszebb hazafias darabja.

Gizám, én itt akarok felfordulni

 – mondja a meglehetősen szerény anyagi körülmények között Pesten élő Orbánné a garmisch-partenkircheni jómódban vergődő Gizának, s bizony ember legyen a talpán, aki választani tud a két főhős igazsága között.

Sulyok Orbánné szerepét németül is eljátszhatta, Bulla Elma viszont Dajka Margit oldalán a Makk Károly rendezte filmváltozatban szerepelhetett, amelyet 1974-ben Oscarra is jelöltek. Egyik utolsó szerepe is Makk Károlyhoz és Páger Antalhoz, valamint Déry Tiborhoz köti, a Két történet a félmúltból című film a Szerelem után az elsők egyike, amely ismét az 1956-os forradalommal foglalkozhat.

Mivel rengeteget dohányzott, hangja megőrzésére előadás közben vékonyra vágott szalonnaszeleteket evett, s Bárdi Ödön jegyezte fel róla, hogy

a legtöbb színészhez hasonlóan ő is babonás volt, s első színrelépése előtt diszkréten bár, de leköpette magát a tűzoltóval.  

Lényéből tisztaság áradt, gyönge testének erejét a rajongó hit tette erőssé. Kezének apró rebbenése ritkán váltott nagy gesztusra. Hangja a drámai kitöréseknél valósággal szárnyalt, és ha egy-egy pillanatra egy halk jelenetben a visszafogott sírást leplezve megbicsaklott ez a csodálatos hang, a nézőtéren összeszorult az ember szíve. A szeme külön élt. Csillogott, szikrázott, szemérmesen könnyfátyol mögé rejtőzött, és túláradó boldogságában nevetni is tudott az a két szem

– emlékezett rá vissza pályatársa, Szatmári István, aki megjegyzi, aki szerette, glóriát látott a feje fölött.

Bulla Elma immár negyven éve halott. De talán mégsem vált valóra egykori jóslata, s korántsem halt meg örökre. Emlékét a celluloid szalagok mellett a szívünk is őrzi.