A tanítónővel indította újabb jubileumi évadát a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház
A tavalyi év a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban a névadó születésének a 100. évfordulója jegyében zajlott (volna), de a betervezett nagyszabású ünnepségek megtartását megakadályozta a koronavírus, így a 2020/2021-es évad is pár előadásra korlátozódott csupán. Ősszel bemutatták a Tanulmány a nőkről és a Dollárpapa című vígjátékokat, s ezzel hosszú hónapokra le is húzták a redőnyt.
Igaz, virtuális térben több régebbi, nagy sikerű előadásukat megnézhették az érdeklődők, s nyáron, mihelyst enyhültek a vírusszabályok, ismét tárt karokkal fogadták a közönséget, sőt új játszóhelyet is avattak. A társulat tagja a Déryné Programnak is, így a nyarat pihenés helyett ezúttal mintegy 40 előadásos országjáró turnéval töltötték, de több bemutatót is abszolváltak. Az új évad is a jubileumok s az építkezés jegyében zajlik majd, új kamarateremmel bővül a 10 éves színház, amely ősbemutatóval is köszönti a 100 éves Salgótarján városát.
Az új idény a helyi szabadtéri színpadon indult, bár a kedvezőtlen időjárás miatt a színházteremben láthatták a tavalyi évadról elhalasztott, s tavasszal már betanult, de nézők előtt még nem játszott Tamási Áron-darabot, az Énekes madár című székely népi játékot, amelyet a Győri Nemzeti Színház újdonsült igazgatója, Bakos-Kiss Gábor rendezett. Ezzel, valamint a társulat régebbi előadásaival, a Szent Péter esernyője, Az ördög, a Pillantás a hídról, az Advent a Hargitán, A vén diófa titka című előadásaival járta az országot, s mivel többnyire hosszú évek óta játszott előadásokról van szó, nem egy előadásban több beugrást is eszközölni kellett.
A Zenthe Nyár keretében a Fő téren felállított szabadtéri színpadon a hazai nézők is megnézhették az elmúlt évad legjobb előadásait, csak a már hagyományos Vastaps díjak átadása maradt el.
– jelentette ki Simon Zoltán igazgató, két díjat azonban mégis átadott. Az egyiket képletesen a vírus ellenére a színházhoz hűséges maradt közönség kapta, a másikat pedig a társulat krónikása, a minap 80 éves Csongrády Béla kapta, aki épp könyvet ír a színházról, s a színjátszásnak a város életében betöltött szerepéről.
Salgótarján januárban ünnepli várossá válásának 100. évfordulóját. Ez alkalomból a színház drámapályázatot is hirdetett, s január 27-én viszik színre Topolcsányi Laura erre az alkalomra készült, pályaműdíjas Macskakő c. színművét Susán Ferenc rendezésében.
A színház az évforduló alkalmából több kategóriás drámapályázatot írt ki, amelynek egyik győztese Topolcsányi Laura színműve, amelyben szereplőként a város alapító polgármesterével, Förster Kálmánnal is találkozhatunk. A darab középpontjában egy felvidéki értelmiségi s egy salgótarjáni bányászcsalád története áll.
A felolvasószínház keretén belül kerül bemutatásra egy másik díjnyertes darab, a szemtelenül fiatal kecskeméti egyetemista, Kellerwessel Klaus Csonka Lili című színjátéka, amely a síküveggyár dicső múltján és sivár jelenén keresztül kapcsolódik a város történetéhez. Ugyancsak ősbemutatóként kerül színre május 27-én a Szépkilátás munkacím alatt futó darab, amelyet Varga Zsófia s a darab rendezője, a szintén Salgótarjánból induló, s tavaly a legígéretesebb színházi tehetség díját is elnyerő Tarnóczi Jakab követ majd el.
A színház a szabadtéri színpad mellett új, 120 férőhelyes, mobilis kamaratermet is avat majd október 14-én. Örkény István Kulcskeresők c. darabját Kocsis Pál rendezi. Ugyanitt mutatják be az évad során Olt Tamás Hét randi (rendező: Olt Tamás), Sütő András Káin és Ábel (r.: Kis Domonkos Márk), Dan Goggin Apácák (r.: Kökényessy Ági) és Diabolus in Musica-Sándor Zoltán Az élet alássan (r.: Susán Ferenc) c. előadásokat is. Folytatódik a Felolvasószínház is, ahol Kellerwessel Klaus díjnyertes darabja mellett Sándor Zoltán rendezésében láthatják-hallhatják Tóth Krisztina első, Pokémon go c. darabját is. Természetesen nem feledkeztek meg a legkisebbekről sem, akik Szálinger Balázs Csillagszemű c. meséjét nézhetik meg Baksa Imre rendezésében, míg a nagyobbaknak tantermi előadással (Horváth János Antal: Az elveszett vesztegzár) kedveskednek a szerző rendezésében, s ahogy a napokban bemutatott mű címe is jelzi, az előadás Rejtő Jenő világát idézi meg. Koprodukciós partnerként együtt dolgoznak a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházzal (Vészi Endre: Messziről jött ember), a Békéscsabai Jókai Színházzal és az egri Gárdonyi Géza Színházzal (Jókai Mór: Szaffi), a Pécsi Harmadik Színházzal (Dürrenmatt: Fizikusok), valamint az Actor Produkcióval és a Bartók Kamaraszínházzal közösen készül Feydeau Bolha a fülbe c. bohózata is. A színház részt vesz a Déryné programban is, amelybe újabb három salgótarjáni előadást (Esküvőtől válóperig, Az eltört korsó, Tanulmány a nőkről) válogattak be.
Kis Domonkos Márk – akit a felvidéki közönség a Komáromban nemrég bemutatott Emigránsok egyik főszereplőjeként ismerhetett meg –, Arthur Miller Pillantás a hídról című tragédiájának a rendezésével tette le a névjegyét Salgótarjánban, s ezúttal Bródy Sándor 1908-ban írt A tanítónő című drámáját rendezte meg.
Bródy a XX. századi magyar irodalom egyik legfurább figurája, aki látszólag légüres térben mozog a nemzeti romantikát megtestesítő Petőfi és Jókai árnyékában, s a forradalmi hevülettel megvert Ady Endre előtt. 1867, vagyis a kiegyezés óriási változásokat hoz az országban, minden pozitívumával és negatívumával együtt megjelenik a kapitalizmus, a zsidók is lehetőséget kapnak az érvényesülésre, s megjelennek a nap lovagjai, az újságírók is. Bródy jómódú egri zsidó család sarja, de apja csak gyűjti, de nem őrzi a vagyont, s halálával a család is koldusbotra jut. Fia lázadóként indul, de később megelégszik a mindennapi sikerekkel, s ahogy egyik értő olvasója, Háy János (is) megállapítja róla, minden írása erős kezdetről, s egyre ellaposodó, megoldatlan végről tanúskodik. Bár Dosztojevszkijt s más oroszokat olvas, nem lesz erőssége a személyiségábrázolás, hősei többségét többnyire egy-egy ecsetvonással rajzolja fel, s így lépéseik többnyire mesterkélteknek tűnnek. Ez jellemző A tanítónőre is, nem véletlen, hogy igazi befejezése sincs.
Erre a befejezés-hiányra apellál Kis Domonkos Márk is, aki nagyon erős felütéssel indítja a salgótarjáni előadást. A parasztmilliomos Nagy kisebbik fia, Péter szerelmi bánatában agyonlövi magát. Remek kezdés, fura folytatás.
Megérkezik Tóth Flóra (a kaposvári színinövendék, Hege Veronika játssza), s a rendező innen kezdve abban leli örömét, hogy karikatúrát rajzol „falusi hőseiről”, akik lassan átvedlenek egy érthetetlen paródia szereplőivé. A színpad közepén egy hosszú, téglalap alakú asztal, roskadásig tele sültekkel, s disznótorossal (díszlet és jelmez: Pallós Nelli). Kató (Bocskai Virág) egyetlen feladata, hogy minden belépőt agyonetessen, holott többször is szóba kerül a vidéki magyarság mélyszegénysége, ahogy tudjuk, Tóth Flóra és a faluban működő másik tanító (Móczár Bence) zsebe is üres.
A karikírozott szerepjátszás miatt a színészeknek esélyük sincs hús-vér figurák felmutatására, van, akinek látszólag jól áll, hogy a rendező a szerepét nevetségessé teszi, s van, akinek kifejezetten kínos. A két főszerepet játszó színész és szerepük mentségére szólva, mind a céltudatos, budapesti magabiztossággal érkező tanítónőt játszó Hege Veronika, mind az ifjabb Nagyot meglehetősen visszafogott érzelmekkel megszólaltató Hajdu Tibor lerázza magáról a rendezői koncepciót (de mondhatnánk azt is, hogy ez a két jól megírt szerep ellenáll a rendezői koncepciónak), ahogy hellyel-közzel az öreg Nagyot megformáló Rácz János is következetes figurát formál meg tragikus mélységekkel leöntve.
Amikor megérkezik a Nagyasszony (Vándor Éva), ketten hozzák egy székben, s még széket raknak a lába alá is, végleg kiderül, a koncepció védhetetlen. Ez a jelenet zárójelbe tesz mindent, amit Bródy a darabbal üzenni akart, s hiába izgalmas megoldás a tanyasi gyerekek bevetítése, valamint remekül megoldott a felvonásvég (a nevetségessé tett helyi hatalmasok felsorakoznak a tanítónő mögött, hogy ítéletet mondjanak), a néző teljesen tanácstalanná válik. Bródy sokkal jobb darabot írt annál, mint amit látunk (nagyon zavaró a sok-sok zenei aláfestés is, amely a kortárs magyar színpadon Vidnyánszky Attila egyik jellemző keze vonása, csak ő sokkal jobban alkalmazza), s egy idő után már csak az foglalkoztat, hogyan zárja le Kis Domonkos Márk a történetet.
Nos, a keretjáték működik, egyedül a pisztoly nem sül el, de kérdés, hogy érdemes volt-e három órát elpazarolni (s kínosan röhögcsélni) azért, hogy eljussunk a kezdetekhez.
Ha a vírus is megengedi, november 26-án a nagyszínpadon Pirandello IV. Henrik című darabjával találkozhatnak Susán Ferenc rendezésében, s amint már említettük, megnyílik a kamaraszínház is. A bérletek előadásairól, a premierdarabokról és ősbemutatókról, illetve a koprodukciókról bővebben a www.zentheszinhaz.hu oldalon olvashatnak.
