„A színpad, amit annyira szerettél, örökre a tiéd marad“ – végső búcsút vettünk Dráfi Mátyástól - KÉPEKKEL
Tartalmas élete során művészi élmények sokaságával gazdagította szeretett közönségét, amely az utolsó útján koszorú- és virágözönnel hálálta meg a tőle kapott kincseket. Az egy héttel ezelőtt elhunyt Dráfi Mátyás Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes Művészt, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagját október 27-én számtalan rokona, barátja, pályatársa, további bel- és külföldi tisztelője kísérte el az utolsó útjára. Miután több százan rótták le kegyeletüket a Komáromi Jókai Színház-beli ravatalánál, szintén a színházteremben került sor a református szertartás szerinti búcsúztatására, majd a helyi katolikus temetőben, a szülei sírja mellett helyezték őt örök nyugalomra.
Már a Komáromi Jókai Színház előcsarnokában szembesültünk „mindenki Matyi bácsija“ fotójával, a színpadon elhelyezett koporsójánál pedig főhajtással, koszorúkkal és virágcsokrokkal tisztelegtünk az életműve előtt, s nyilvánítottunk részvétet a családtagjainak.
Majd Kiss Szilvia színművész Szabó Lőrinc Ez Vagy Te című versének sorait tolmácsolta: „Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se sírok már érte: nem olyan fontos dolog a halálom. Semmi se vész el ezen a világon...“.
A társulatvezető kiemelte, hogy Matyi bácsi mindig is szlovákiai magyar színész akart lenni, s azt hangoztatta: „Magyarországon van épp elég magyar színész, rám idehaza van szükség!“. A szakmai sikereiről is olvashatnak a korábbi cikkeinkben: https://ma7.sk/szinhaz/koszonet-mindenert-drafi-matyas-az-egi-szintarsulatba-tavozott?fbclid=IwY2xjawNsgT5leHRuA2FlbQIxMQABHitVTx8PY3rRvH5_3rHoMynlkjxEfbXASV6aQc78yxbxz1YQiYC_DgAC2vwE_aem_FyGkhG-Y9bVH7NDh-iubEg, https://ma7.sk/szinhaz/mozaikkockak-egy-gazdag-eletmubol-koszontjuk-a-80-eves-drafi-matyast.
A továbbiakban Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház emeritus püspöke református liturgia szerint búcsúztatta az elhunytat. „ Elérkezett hát az utolsó csata ideje, és ha testem végleg a porba hull, a lelkem majd odaszáll, ahonnan egykor elindultam, legénykoromban“ – idézett a János Vitézből, s hozzátette: hálásak lehetünk a különleges tálentummal megáldott művész példaadó szolgálatáért és a tőle kapott művészi élményekért.
- mondta az emeritus püspök.
"Testileg legyengült állapotban is harcolta a nemes harcot, futását már elvégezte, de a hitét mindvégig megtartotta. A kórházi ágyon halkan mondta: „engem Isten tartott meg eddig“. Láthatatlanul is a fején van a megérdemelt babérkoszorú, amelynek egy-egy levele a család, a színház, a saját alapítású Teátrum Színházi Polgári Társulás, megannyi szerep, az egyház, különféle szervezet..., szép dús koszorú ez“ - hallhattuk a továbbiakban.
Miután felsorolta, hogy az özvegyén, aki mintegy hat évtizedig volt az élete párja, valamint a három lányán, hat unokáján és négy dédunokáján kívül a testvérei, rokonai, barátai, művésztársai, további tisztelői és nem utolsó sorban a helyi református gyülekezet tagjai is búcsúznak tőle, kijelentette: „Úgy búcsúzunk, hogy hiszünk a viszontlátásban, az örök életben“.
Következőként Keszegh Béla, Komárom polgármestere búcsúztatta a Pro Urbe-díjas művészt. Leszögezte: „Matyi bácsit mindenki szerette. Amikor hosszabb idő után, A beszélő köntös című előadásban ismét játszott a Jókaiban, a színpadon való megjelenésekor spontán taps tört ki. Főként a természetességéért szerettük őt, aki idős korában is fejből tudta a szövegeket, a hangját pedig rögtön felismertük, bárhol meghallottuk.... Köszönjük a számtalan élményt, alakítást, történetet, jó poént és Komárom hírnevének öregbítését!“ - fejtette ki, hangsúlyozva: mindnyájunknak nagyon fog hiányozni.
Utána Gál Tamás Jászai Mari- és Deszka-díjas színművész, színidirektor gondolatsora hangzott el. Felidézte az eltávozott Művész, Mester és Barát karizmatikus személyiségét, aki nélkül szinte elképzelhetetlen a felvidéki magyar színjátszás. „Nemcsak szerepelt, hanem értelmet adott a színháznak...“ – szögezte le.
Elárulta: őt ifjúkorában, amikor először játszott vele egyazon színpadon, azzal a jótanáccsal látta el, hogy a színpadon ne akarjon bizonyítani, hanem csak legyen ott, hiszen a színház a jelenlétről, az igazságról, megannyi pillanatról szól. Meg is fogadta Dráfi Mátyás útmutatását, aki szenvedéllyel szolgálta az általa nemcsak munkahelynek, hanem második otthonnak, családnak tartott a színházat, ahol nemcsak játszott, hanem tanított is, egyebek mellett emberséget, alázatot, mértéktartást.
Hozzátette: az ifjabb színészek számára nagy példaképnek számított. „Matyi bácsi nem tűnt el! Itt van minden kimondott szóban, amit tőle tanultunk. Itt van a mozdulatainkban, a színház levegőjében, a közönség emlékezetében... Köszönjük a jó példát, a barátságodat, a fényt, amit adtál! Azt, hogy még akkor is tanítottál minket, amikor nem is tudtad, hogy tanítasz. Nyugodj békében, Mester! A színpad, amit annyira szerettél, örökre a tiéd marad“ – fogalmazott.
Az igazgatói beszéd után a szintén Kossuth-díjas Boráros Imre, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja Gágyor József Tékozló fiú című versével köszönt el pályatársától. Ő is tagja annak a Hit és hűség Alapítványnak, amely nevében, egykori barátként annak alapítója, Sinkovits-Vitay András színművész (Sinkovits Imre fia) is szót kapott. „Mély hitet, emberséget, szenvedélyt, hivatástudatot, a magyarság iránti megdönthetetlen elhivatottságot tanultunk tőled. Most búcsúzunk. Micsoda? Dehogy búcsúzunk, hiszen itt vagy!“ – intézte szavait a fedetlen koporsóban örök álmát alvó Dráfi Mátyáshoz.
A felvidéki magyar kultúra egyik legmeghatározóbb alakjának és életben tartójának nevezte a „drága Mestert“, aki megítélése szerint is mindvégig kitartott a szülőföldje, nemzete, anyanyelve és kultúrája mellett, s „a magyar nyelv fennmaradását az élete küldetésének tekintette“.
Hozzáfűzte: „Egyike vagy azoknak, akik miatt a barátság szó még értelmet nyerhet, még megmaradhat. Mindig a hit és hűség , a magyarságért való aggódás lengett körül a színházban és azon kívül is. Továbbra is láthatatlanul, ám érezhetően itt vagy! Itt vagy a tanításoddal, az iránymutatásoddal, a lelkünkben fénylesz tovább, de az ölelésed hiányzik...“.
Végül a színtársulat tagjai elénekelték A padlás című musicalből az Örökre szépek című dalt, amely során szem nem maradt szárazon. A koporsót a Dráfi Mátyásnak járó, utolsó álló vastaps zúgása közben vitték ki a színházteremből. A helyi katolikus temetőben, Fazekas László emeritus püspök és a Gaudium Vegyes Kar közreműködésével, nemzeti imánkat is közösen elénekelve helyezték őt örök nyugalomra. A temérdek koszorú és virág nemcsak az ő, hanem a szülei szomszédos sírját is beborította.
