A Nagyasszony végleg elköszönt – Gombos Ilona emlékére
Olykor hideg volt mint a gyémánt. Hangja sokszor megállította a levegőt, máskor meg akaratlanul is könnyeket csalt a néző szemébe. Ahányszor csak láttam, nekem valahogy mindig Sulyok Mária jutott róla az eszembe. Istenem, milyen remek lett volna ő is az öreg hölgy szerepében. Mégsem kapta meg a lehetőséget, de legalább eljátszhatta A tanítónő Nagyasszonyának a szerepét. És mennyi más szerepet! Donna Ritát, Alvingnét, Millernét, Arkagyinát, Warrennét és a világ drámairodalmának számos jeles nőalakját. Gombos Ilona 91 éves korában átköltözött az égi társulatba, ahol valószínűleg szintén akad majd szerepe bőven.
„Édes Istenem! Ez hihetetlen. Drága Ilukám! Sose gondoltam, hogy egyszer Te is elmész. Tudom, hogy ez az élet rendje, de valahogy az ember mindig azt reméli, hogy ez vele nem történhet meg! És mégis! Mit mondhatnék? Nagyon nehéz! Ilukám, drága!!! Annyi mindent köszönök Neked!!!! Példakép voltál!!! Nemcsak nekem, de úgy gondolom, hogy minden pályakezdőnek, aki komolyan vette a hivatását, hogy Te utat mutattál emberségből, szeretetből, kitartásból, elhivatottságból, a színészeti alázatból, sorolni is nehéz most ebben a fájó pillanatban.
Legyen könnyű az álmod drága ILUKA! Amíg élek, őrzöm emléked!” – ezekkel a megható szavakkal búcsúzik tőle az egyik közösségi oldalon a pályatárs Kövesdi Szabó Mária, akinek megadatott az, hogy a pályája jelentős részét a társaságában tölthesse, egy színpadon, a kassai Ipari egykori tornaterméből kialakított makusznyi színházteremben.
Gombos Ilona 1936 áprilisában született Sajóbesenyőn, amelyet három évvel később egyesítenek Szirmabesenyővel, így szülőfaluja egy tollvonásra eltűnt a térképről. A második világháború és az azt követő kataklizmák az ő családját sem kerülik el, 1947-ben már Gömörben, Pálfalán találjuk őket. Mivel már az általános iskolában felfigyelnek rá, 1951-ben már az Állami Faluszínház magyar társulatában találjuk. Itt ismerkedik meg későbbi férjével, Lengyel Ferenccel, s innen szerződnek 1959-ben a komáromi Magyar Területi Színházba (MATESZ), s tíz év komáromi szolgálat után döntenek úgy, követik a nyughatatlan Beke Sándort, aki a társulat egy részével (Várady házaspár, Gyurkovics Mihály, Csendes László) Kassára költözik, hogy megalapítsák a második felvidéki magyar színházat.
Gombos Ilona igazából a később érő színésznők közé tartozott, akinek az Állami Faluszínházban, majd Komáromban is csak kisebb-nagyobb szerepek jutottak, de igazából nem rá építettek fel egy-egy előadást. De voltak közöttük fontos bemutatók is, így ő lehetett Beatrice Arthur Millernek a nagy amerikai álom csődjét felmutató Pillantás a hídról című előadásában, a Narrátor Fejes Endre merészen provokatív Rozsdatemetőjében vagy Katica Vörösmarty Mihály Handabaxa, vagy A fátyol titkai című művének felfrissített előadásában. Beke Sándor viszont már rá (is) építette a kassai társulatot, ő Alvingné Ibsen Kísértetekjében, Yvonne a Rettemetes szülőkben, Donna Rita Rosanna a később Charley nénje címen befutott Szerelmem Donna Rita előadásban (amelyben egyik partnere Szombathy Gyula volt), Eszter az Énekes madárban, Mirigy a Csongor és Tündében, de játszik Lovicsek Béla darabjaiban, s utoléri őt Örkény István is; a Tótékban Gizi Gézáné, a rosszhírű nő, míg a Macskajátékban, amelyik Kövesdi Szabó Mária jutalomjátéka, már vendégként (m.v,) ő Orbánné testvére, a tolókocsiba kényszerült Árkosi Árpád fontos rendezésében.
„Ifjú színészként sokat köszönhettem neki. Amikor a Színművészeti Főiskolára készültem, ő volt az, aki meghallgatott, jó tanácsokkal látott el, tanítgatott. Gyakran anyáskodott felettem a szó nemes értelmében is. Szerencsés voltam, hogy együtt játszhattam vele, pl. Csehov Sirályában, melyben ő alakította remekül a női főszerepet, Irina Nyikolajevna Arkagyinát, én pedig a falusi tanítót. Medvegyenkot. Aztán Csendes Laci rendezésében, Niccolo Machiavelli: Clizia című. darabjában dolgoztunk együtt, amelyben nagyot alakított Sofronia szerepében, míg én Pirro-t játszottam. Feledhetetlen alakítása volt a Csendesek a hajnalok Kirjanovájaként Vasziljev darabjában. Iluka vérbeli színész volt, mi, akkori fiatalok mindig számíthattunk rá. Művészete mindnyájunkban nyomot hagyott" – emlékszik rá vissza Mázik István, aki a hetvenes évek közepén volt a Thália Színpad tagja.
De olyan kulcsszerepek is megtalálják, mint Warrenné vagy Arkagyina a Sirályban, Karnyóné és Bodnárné, s amikor úgy érzi, több játéklehetőséget is elbírna, eljátssza Bethlen Kata egyszemélyes szerepét Kocsis István monodrámájában. A rendszerváltás előtt még ő Júlia egy szovjet csacskaságban, s ekkor kapja meg Millerné szerepét is az Ármány és szerelemben. Neki nagyon nem tetszik az előadás, számomra életem egyik meghatározó élménye lesz Rencz Antal rendezése. A rendszerváltás után egy váratlan siker A pillangók szabadok című amerikai bulvárban, de ekkor kapja meg a Nagyasszony szerepét A tanítónőben, amelyet immár a száműzetéséből visszatért Bele Sándor rendez a címszerepben Danyi Irénnel. A másik visszatérő, Csendes László Lajtai Lajos operettjében, A régi nyárban számít rá, ahol ő lehet Thirring Viola csacsogó öltöztetőnője.
Ekkoriban, a kétezres évek közepén többször is találkoztunk a Pozsonyi Casinóban, itt tölti nyugdíjas napjainak jelentős részét, ahol jókat beszélgettünk, s abban is megegyezünk, hogy leülünk egy hosszabb életút-interjúra is. De a Sors másképp akarta, elkerültem Pozsonyból, így az összegző beszélgetés immár végleg elmaradt. De megmaradt a számos színházi élmény, a felejthetetlen alakítások, Millernétől a Nagyasszonytól át Örkény Gizájáig.
