A legtörékenyebb magyar színésznő születésnapjára
Nem tagadom, gyerekkorom óta múlhatatlanul szerelmes vagyok bele. Ahogy sok millióan a magyar nyelvterületen. Amikor megkapta Vicuska szerepét az országtól, s a rendező Várkonyi Zoltán rábólintott, már mindenki ismerte, hisz mögötte volt Szentirmay Katinka szerepe a Kárpáthy Zoltán c. Várkonyi-opuszban. Előbb Kovács István, később Nagy Gábor, Kozák András és Oszter Sándor voltak a partnerei. És természetesen Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, Kiss Manyi és Pécsi Sándor, Pártos Erzsi szerint egyedül ő lehet Ruttkai utóda. Szerencsére nem lett. Megmaradt Venczel Verának. Legutóbb Szepes Mária A vörös oroszlán c. monodrámájában láthattunk a Víg Házi Színpadán.
Világéletében erre a kegyetlen pályára készült. S hogy tényleg mennyire kegyetlen, azt a saját bőrén meg is tapasztalhatta. Az Egri csillagok után, amelyben Vicuska szerepét kapta, s amelyre az egyik hetilap választotta ki a közönségszavazásán, a postás naponta hordta zsákszámra a szerelmes leveleket. Nem csoda, a filmet több mint tizennyolcmillióan látták, s egy ország volt szerelmes a törékeny, őzikeszemű, mégis annyira határozott fellépésű kislányba, aki el tudta hitetni velünk, hogy képes fellázadni a szülői döntés ellen, s a biztos házasság helyett a gyerekkori szerelmet választani.
Nemcsak az országot, Várkonyit is meggyőzte, aki a legendás Vígszínházába szerződtette. Úgy látszott, álmai beteljesültek, hisz már gyerekkora óta tudta, csak a színház érdekli. Előbb a nemrég elhunyt világhírű filozófus, Heller Ágnes önképzőkörébe járt, majd Makay Margit magántanítványa volt. Már gimnazista éveiben játszik, szerepet kap Máriássy Félix Karambol és későbbi férje, Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul c. tévéfilmjében. A főiskolára vita nélkül vették fel, ahol Pártos Géza tanítványa volt Molnár Piroskával, Koltai Róberttel vagy a tragikusan korán eltávozott Kiss Istvánnal. „Verával csodálatos volt az együttlétezés” – mondta róla pár éve Koltai Róbert.
Az első évek az állandó rohanás jegyében telnek, a filmek mellett a színházban és a szinkronban is folyamatosan foglalkoztatják. Várkonyi nem véletlenül szerződteti, óvja is minden lépését. Sok-sok szerepe közül említsük meg Szonyát Csehov Ványa bácsijában, amelyben olyanok mellett létezhetett, mint a címszerepet játszó Latinovits Zoltán (később Tomanek Nándor), az Asztrov szerepét megformáló Darvas Iván vagy Ruttkai Éva Julia Andrejevnája. Később Weingarten A nyár, Katajev A kör négyszögesítése, Horváth Mesél a bécsi erdő, Lorca Bernarda Alba háza, Tersánszky Viszontlátásra, drága c. darabjaiban brillírozott, de Várkonyi halála után valahogy a színházi pálya megszakadt. Mégsem hagyta ott szeretett színházát, bár egy-egy vendégszereplést elvállalt Gábor Miklós, Cserje Zsuzsa és Karinthy Márton rendezéseiben, de játszik a Budaörsi Passióban, valamint Márai Kassai polgárok és Kaland c. színműveiben is.
Várkonyi mellett foglalkoztatja Fábry Zoltán (Isten hozta, Őrnagy úr! és Fábián Bálint találkozása Istennel) és Révész György az Egy szerelem három éjszakája c. első magyar musicalfilmben, amely Radnóti Miklósnak állított emléket. Ahogy ő Képes Vera ügyvéd is Keleti Márton bohókás csacskaságában, a Tanulmány a nőkről c. vígjátékban is, ahol Latinovits neki énekli a Szeretni bolondulásig c. Fényes-slágert. Ebben az időben készült Mamcserov Frigyes rendezésében a Csak egy telefon c. könnyed korszatíra, ebben Gábor Miklós, Ruttkai Éva és Paudits Béla a partner. Zsurzs Éva A fekete város c. Mikszáth-adaptációjába hívja meg Rozálinak Nagy Gábor Fabricius Antija mellé, a film egyes részeit Lőcsén és Felvidék más városaiban, így Pozsonyban veszik fel. Volt férje sokak meglepetésére rábízza Móricz Pillangójának Hitves Zsuzsikáját Kozák András Darabos Jóskája mellett, s ez a „parasztlány-alakítás” meghozza számára Monte Carlóban az Arany Nimfa-díjat. Félix László pedig Gárdonyi Ida regényének címszerepével bízza meg, a partnere itt már Oszter Sándor. De ő volt Zefirrelli Rómeó és Júlájának első „magyar” Júliája is Fodor Tamás Rómeója mellett. Sok-sok évvel később ismét Esztergályos Károly rendezésében Nóra szerepében csillogtatja meg fölényes színpadi varázsát Balázsovits Lajos Helmre és Gálffi László Rank doktora mellett. Ez utóbbi mellett mi, nézők is köszönjük a tüzet.
1979-ben elmegy szeretett mestere, Várkonyi, s az addig többnyire naiva szerepeket játszó Venczel Vera pályán kívülre került. Volt úgy, hogy havonta egy-két alkalommal kellett bemennie egy-egy ötperces szerep erejéig. Pedig a színésznek a színpad az élet, hisz ahogy mondja egy interjújában, a színész tulajdonképpen boldog ember, mert héttől tízig más ember bőrébe bújhat, s legalább addig elfeledheti a napi gondjait. A csendes évek közben megismerkedik Zsótér Sándorral, akinek több rendezésében (Kék madár, Búcsúszimfónia, A kaukázusi krétakör) is fontos szerepet kap, nem kapja meg viszont Ursula szerepét a Száz év magányban, holott az Isten is erre a szerepre teremtette.
Nem Kossuth-díjas, ahogy sokan mások sem a nagyok közül. Helyette évtizedek óta a közönség szeretetében fürödhet, örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának, Prima-díjas, s két éve Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Koncz Gábor és Bodrogi Gyula társaságában elsőként kapta meg a Magyar Filmszemle Életműdíját. Az államtól kárpótlásul legalább az Érdemes és Kiváló Művész elismerést átveheti. S aki többet akar megtudni róla, az lapozza fel a www.venczelvera.hu oldalt, amelyet a rajongói naponta frissítenek.
Az elmúlt évtizedekben többször találkozhattunk vele a Felvidéken is, a Vígszínházzal több alkalommal is járt Pozsonyban, legutóbb A vörös oroszlánt hozta el az Astorkába. Színháza ennek az előadás közvetítésével köszönti a 75. születésnapján. Sokan viszont nem tudják, családi kötelék is fűzi hozzánk, hisz immár évtizedek óta hűséges társa, Czapp György neves iparművész Rimaszombatban született.
Életem egyik legnagyobb élménye, hogy a kilencvenes évek elején elfogadta a felkérésemet, s Juhász Lászlóval kettesben előbb Budapesten, majd Pozsonyban is előadták Kulcsár Tibor szinte összes versét. Rimaszombatba előbb a férjével járt, majd eljött egy kötetlen tereferére is. A találkozó után vacsorázni mentünk, s az étteremben amikor a pincérnő kijött s ránézett, összecsapta a kezét: „Úristen, csak nem a Venczel Vera?” Azt hiszem, azon az estén nem volt náluk boldogabb ember Rimaszombatban.
