A legkisebb fiútól Görgei Artúrig – Tordy Géza emlékére
Az egykori legendás magyar filmgyártás egyik utolsó nagy egyénisége volt. Aki csak A kőszívű ember fiai félszeg, egyenesen félénk Baradlay Jenőjében látta, talán el sem tudta képzelni későbbi nagy szerepeiben, Zrínyi Miklóstól kezdve Széchenyin át Görgei Artúrig, akit többször is eljátszott. Várkonyi szeretett színésze volt, aki sosem végzett főiskolát, de tanított a színművészeten, a színházban eljátszotta Willy Lomant és Lear királyt is, majd pályája utolsó harmadában inkább már csak rendezett. Pesten, Veszprémben, Győrben, Pécsett. Még meg sem választották Benedek Miklós utódját a Nemzet színészei közé, Tordy Géza is elment.
Az elmúlt hetekben Várkonyi Zoltán filmjeit adta a köztévé, így Tordy Gézát is gyakran láthattuk a képernyőn, hisz nem volt Várkonyi történelmi film Tordy Géza nélkül. Először A kőszívű emberben tűnt fel, ahol Bitskey Tibor és Mécs Károly mellett a legkisebb, ugyancsak félénk, azt a bizonyos legkisebb fiút játszotta, akit nehéz volt elképzelni a pávahiú, bosszúra is bőven szomja Béres Ilona oldalán. De nem ez volt az első filmszerepe.
Még Kaposváron színészkedik, ahol az oda száműzött, egykori Nemzeti-igazgató, Németh Antal rendezésében, A mi kis városunkban játszik, s innen hívja fel Máriássy Félix a Külvárosi legenda egyik főszerepére. Itt találkozik Törőcsik Marival is, s a filmbéli szerelmük túlterjed a filmvásznon is, de nem túl soká tart. Tordy később háromszor nősül, egyik felesége Tímár Éva színésznő, s a házasságok „eredménye” két lány s egy fiú lesz. Várkonyi nem hagyja ki későbbi legendás filmjeiből sem, a Kárpáthy Zoltánban egy fiatal ügyvédet, az Egri csillagokban Miklós diákot játssza, aki segít bejutni Cecey Évának (Venczel Vera) az ostromlott egri várba, majd Gustav Raune francia mérnök a Fekete gyémántokban. Bár kisebb szerepeknek tűnnek Baradlay Jenőnél, tudjuk, Várkonyinál nincs kis szerep, csak remek kiugrási lehetőség. S Tordy (ahogy a többiek is) mindegyikben él vele.
Egyik kedves emlékem a még 1962-ben készült A tőr című balladisztikus tévéjáték, amelyben Szemere Vera és Szakáts Miklós tizenéves fiaként egy borzalmas rejtély kellős közepébe csöppen. De játszik rengeteg tévésorozatban is, A Tenkes kapitányától a Zokogó majmon át Nyolc évszakig, ahogy nagyon sokat szinkronizál is. Kaposvárról Szegedre kerül (itt játszik akkoriban Domján Edit is), majd 21 évesen felszerződik a Vígszínházba. Pár évre ugyan a Madách Színház kedvéért hűtlen lesz a Víghez, de Várkonyi visszaviszi, ahol legendás szerepek sorát játssza el egy legendás társulatban (ő például pistipistipistiPisti Örkény groteszkjében), akiket felsorolni is meghaladná ezen írás kereteit. A nagyközönség persze nem innen, ha a filmjeiből ismeri, főszerepek egész sorát játssza el, s a félszeg kisfiúból immár tekintélyes uralkodó, hadvezér, államférfi lesz.
Egyik kedvenc korszaka a rendezők jóvoltából az 1848-as szabadságharc lesz, Hajdufy Miklós két filmjében is rábízza Görgei Artúr szerepét, de eljátssza Széchenyi István szerepét is Horváth Ádám tévésorozatában, ahogy 1848-cal és annak utórezgéseivel kapcsolatos film Sára Sándor 80 huszárja, Rényi Tamás Élve vagy halva és Hajdufy Klapka légió című filmje című filmje is. A filmtől ezredesként búcsúzik, míg a színháztól csavargóként. Utolsó filmjében, a tavaly bemutatott Hadikban Szikora János Károlyi ezredes szerepét bízza rá, míg színházban a Szegény Dánielben, majd A konyhában is csavargót alakít. Igaz, Szikora a székesfehérvári koronázó szertartásjátékában ekkoriban bízza rá Asztrik püspök szerepét is.
A nyolcvanas-kilencvenes években több nagy szerep is megtalálja a Vígszínházban, amelyhez egyébként sose maradt hűtlen, az inkább hozzá, amikor Várkonyi halála után nem foglalkoztatta képességeihez mérten. Ekkor kezdett el rendezni is, s lett főrendező a Budapesti Kamaraszínházban és Veszprémben, művészeti vezető Győrben, de rendezett Pécsett is, ahol élete utolsó rendezéseként Molnár A doktor úr című bohózatát állította színpadra, a főszerepekben Lipics Zsolttal, Schnell Ádámmal és a komáromi Stubendek Katalinnal. Sok-sok felejthetetlen rendezésétől kellene számot adnunk még e rövid írásban, a legemlékezetesebbek egyike mégis A vágy villamosa volt Eszenyi Enikővel, amit még a Budapesti Kamaraszínházban mutattak be a kilencvenes évek végén, de később átvitték a Pesti Színházba is, s Eszenyi kényszerű távozásáig a repertoáron maradt.
A nyolcvanas évek végén a Pesti Színházban láttam őt először színpadon egy kortárs ősbemutatóban, Gyurkovics Tibor Fekvőtámasz című könnyed, sokszor bohózatba hajló laktanyai burleszkjében, amelyben Bakai őrmestert alakította, s ebben az abszurdig vitt őrületben olyan partnerei voltak, mint Szilágyi Tibor, Szombathy Gyula, Rudolf Péter, Eszenyi Enikő és a kassai Thália későbbi művészeti vezetője, Korognay Károly.
A magyar színpadon Tímár József óta félve színpadra tett műben ott volt az ősbölény Tordy, ahogy Baradlay Jenő félszegsége is, de ahogy a Jókai-darabban eljut a hősies megváltásig/halálig, ugyanezt teszi Willy Loman figurájával is, kisszerűnek tűnő halála hősiessé magasztosul. Olyan partnerek voltak mellette, mint a két fia szerepében Hegedűs D. Géza és Kaszás Attila (akinek ez volt az egyik első jelentős szerepe a Vígben), feleségként Halász Judit vagy Bárdy György és Szatmári István. Később Tompa Gábor rendezésében méltó vígszínházi búcsúként eljátszhatta a Lear királyt is.
Szerencséjére munkáját a szakma és a politika is elismerte. A rendszerváltás után közvetlenül a Kossuth-díjat is megkapta, ahogy 2008-ban Raksányi Gellért utódjaként megválasztották a Nemzet színészének is. Mégis utolsó éveiben teljesen visszahúzódott, az egykor az életet és a szerepeket is válogatás nélkül habzsoló ősbölény teljesen magára maradt. Mi, nézők töretlenül őrizzük az emlékezetünkben, hisz nincs szinte nap, hogy ne látnánk egy-egy filmjében, s ne csodálnánk meg azt a hihetetlen flexibilitását, amely annyira jellemezte őt. Baradlay Jenőtől Apafi Mihályon át Görgei Artúrig.
