A jubiláló Boráros Imre tervei

Nagy MIskó Ildikó 2019. január 06., 11:10

Korát meghazudtoló munkabírással szövi újévi terveit Boráros Imre Kossuth-díjas felvidéki színművész. Esetében természetes, hogy az életjubileuma évét is munkával akarja ünnepelni.

Fotó: archív felvétel

Először lapunknak, a Magyar7-nek árulta el, hogy ez idő tájt az 1985-ben bemutatott Dózsa című monodráma felújítása foglalkoztatja, az év második felében pedig a Rákóczi-emlékév jegyében szeretné bemutatni Fülöp Antal Istennel a hazáért című egyfelvonásos darabját, amelyet a Komáromban élő író az ő felkérésére írt.

Fotó: archív felvétel

„Számomra mérföldkőnek számított, amikor 1985-ben a komáromi Kultúrpalotában bemutathattam Székely János Dózsa című monodrámáját, amelyet a Magyar Rádió stúdiójában is felvettek, és sokszor sugároztak” – mondja Boráros Imre. „Addig határon túli monodráma-előadást még sosem rögzítettek. Több mint három évtized elteltével, mostanában ismét olvasgatom a darab szövegkönyvét, és úgy tűnik, hogy a mondanivalója a mai háborgó Európában is nagyon időszerű. Eldöntöttem, mivel a szerzője 2019. március 7-én lenne 90 éves, akkor mutatom majd be a felújított előadást.”

Gergely Sándor háromkötetes műve 1970-ben jelent meg, amelyet Boráros mindig szívesen olvasgatott. Egyre inkább felkeltette az érdeklődését a Dózsa György-féle parasztháború, amely 1514 áprilisa és júliusa között zajlott Magyarországon. Tudvalevő, hogy a Bakócz Tamás esztergomi érsek által a törökök ellen összehívott paraszti keresztes sereg a hadjárat leállítása miatt a saját nemessége ellen fordult. A felkelés vezére Dózsa György székely katona volt. A harcokban nagy számban vettek részt a mezővárosi kereskedők, kisnemesek is. A felkelés leverése után Dózsát tüzes vassal megkoronázták, és kínhalála után testét elrettentésül felnégyelték, és bitófára függesztették.

Puritánabb változat – több apropó

„A Dózsával kapcsolatos ismereteim gyarapodása során egyre inkább körvonalazódott bennem, hogyan alakítsam a székely hőst, részben a saját képemre formálva őt. A hajdani ősbemutató előtt Lipcsey György fafaragó művésszel közösen ötlöttük ki, hogy milyen legyen a trónus, amelyet aztán ő el is készített. Azt mindmáig kedves ereklyeként őrzöm a szobámban, de a felújított darabból kimarad. Ez ugyanis ez előzőnél puritánabb változat lesz, letisztultabb gondolatokkal és kevesebb körítéssel. Székely János monodrámájában a mindenkori vezér és a nép ellentmondásosságának viszonyát fogalmazza meg. Míg a kommunizmus éveiben az akkori hatalmi rendszerrel szembeni ellenszegülésre is sarkallhatott e darab, manapság a brüsszeli vezetéstől kell félteni a szabadságunkat. Tehát az üzenete kissé más olvasatban, de ma is időszerű.”

A szerző meg nem élt jubileuma és a címszereplő közelgő 75. születésnapján kívül további apropója is van a darab felújításának. Azzal ugyanis Boráros az 1985-ös változat nemrég elhunyt rendezőjére, Kiss Péntek Józsefre is emlékezik.

„Mivel akkoriban Jóskától sok segítséget kaptam, most ezzel a főhajtással szeretnék adózni az emlékének. Ezzel az előadással kívánom megajándékozni szeretett közönségemet és mindazokat, akik évtizedeken át különféleképpen segítették a pályámat.”

II. Rákóczi Ferenc, a szabadságharc jelképe

Az idei évet II. Rákóczi Ferenc-emlék-évvé nyilvánította a magyar Országgyűlés. Boráros Imre másik idei nagyszabású terve éppen ehhez kötődik.

„Nagyon örültem az újabb emlékév meghirdetésének, hiszen Rákóczi a magyar szabadságért vívott harcok egyik jelképe. Úgy gondolom, méltatlanul keveset tudunk róla. Ezért felkértem Fülöp Antal Madách-díjas komáromi írót, hogy írjon számomra egy egyfelvonásos drámát. Szívesen tett eleget a kérésemnek, így megszületett az Istennel a hazáért című műve, melynek nagyon szép a nyelvezete, közérthető a mondanivalója. A darabot pályázati támogatásból 2019 második felében, két további szereplővel együtt szeretném bemutatni. Színházunk alapszabályzata értelmében elsősorban hazai és további határon túli magyar szerzők műveit kívánjuk bemutatni, s ez összecseng az erdélyi Székely János és a felvidéki Fülöp Anti barátom művének kiválasztásával.”

A színdarab története azzal kezdődik, hogy II. Rákóczi Ferenc Lengyelországba menekül, s többedmagával együtt ott dönti el, hogy szabadságharcot fognak vívni. A teljes állami függetlenséget kívánták visszaszerezni a Habsburg-birodalomtól. Egy beiktatott zenei átmenet után már a szabadságharc bukása utáni időszakba csöppenünk, amikor a száműzetése előtt búcsút vesz Bercsényi Miklóstól. Kit-kit másfelé visz tovább az útja.    

Boráros Imre úgy véli, a történelmi párhuzam azért is időszerű, mert az Európai Unió egyes vezetői napjainkban hasonlóan viszonyulnak a magyarsághoz, mint Rákóczi idejében a Habsburgok és más európai hatalmak. Amikor a fejedelem az orosz cár segítségét kérte, azt a választ kapta, hogy az európai politikai konstelláció nem kedvez a magyar szabadságharc újrakezdésének, illetve támogatásának. 

„Rákóczi a magyarság körében tiszta lelkű, nemzetét szerető, becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári béke után felkínált kegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, és végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. Helytállásával korunk csúcspolitikusainak is jó példával szolgál. Sose feledjük: mi, magyarok Dózsa és Rákóczi dicső nemzete vagyunk!”

Az írás a Magyar7 hetilap 2019/01-es számában jelent meg.

Képgalériánk:
Fotó: archív felvétel

0 HOZZÁSZÓLÁS