A Hat szerep szerzőt keres Komáromban
Új nap kezdődik egy filmstúdióban. Kigyulladnak az égők a tükrök körül, ráérősen a kamerák mögé állnak az operatőrök, díszletfalat cipelnek a műszakosok. A színészek beszélgetnek, pletykálnak, az újságban megjelent kritikát elemzik. Megérkezik a rendező, az óriási képernyők elé ül. Kezdenék a forgatást. És ekkor megjelenik hat figura. Azt állítják, ők szerepek, és arra kérik a rendezőt, fejezze be történetüket, s ezzel együtt a szenvedésüket is. Forogni kezd Luigi Pirandello mozija a Komáromi Jókai Színház színpadán!
Ez a mozi Michal Vajdička rendező szabadalma. Pirandello száz éve bemutatott eredeti darabjában próbára készül egy színházi társulat, amikor megjelennek a Szerepek; a próba ideje alatt játszódik a cselekmény.
Jegyzi meg a rendező a vele készült interjúban, amely a műsorfüzetben olvasható. Egyedi az ötlet, a megvalósítás pedig elementárisan jól sikerült.
A Szerepek harcolnak, hogy történetüket körültekintőbben újrajátszhassák és befejezhessék. A szobafal, a boríték színe, egy-egy szó is fontos számukra. Tiltakoznak, amikor a Rendező (Mokos Attila) a tévésorozatban szereplő színészekkel akarja eljátszatni életük legfontosabb jeleneteit.
A Szerepek közül az Apa (Gál Tamás Jászai Mari-díjas, Dosky-díjas) beszél a legtöbbet. Persze, Pirandello szól belőle akkor is, amikor azt mondja a Rendezőnek:
Az Anya (Kiss Szilvia) csupán néha szólal meg. Kívül-belül cipeli gyászát és a másik férfitól született gyermekeit (a Kislány aznap este Jancsík Lilien, a Kisfiú Lengyel Ádám volt; az első szereposztásban Gál Virág Anna és Gerencséry Erik lépnek színpadra). A Mostohalány (Katona Eszter egyetemi hallgató) követeli a legindulatosabban, hogy újrajátsszák jelenetét az Apával, Madame Pace (Molnár Xénia) – akinek színpadra varázslása az előadás egyik legcsodálatosabb pillanata – fülledt erotikájú szobájában. A mindvégig visszahúzódó, az egész helyzetet gyűlölő Fiú (Hégli Bence egyetemi hallgató) a végén narrátorként meséli el a kertben történő szörnyűségeket.
Pedig nem is a történeteik a legfontosabbak. Hanem az, hogy hat szerepről beszélünk, akik örökkévalóak, csak annyit tudnak, amennyit megírtak belőlük, és nem bírnak kimozdulni a helyzetből, amiben vannak. Nem hiába commedia da face, azaz készítendő komédia Luigi Pirandello darabjának az alcíme. A rendező áttételekkel csúsztatja össze a virtuális valóságot a még virtuálisabb valósággal, a színház a színházban állapothoz hozzáadja a filmezés a színházban helyzetet is.
– írja a műsorfüzetben Peter Pavlac dramaturg. A filmstúdió személyzetét, a rendezőasszisztenst (Szabó Viktor), a szkriptest (Bernáth Tamás), a műszakosokat (Nagy László és ifjabb Erdélyi Zoltán), az operatőröket (Csicsó Tamás és Varga Benjámin) meglepi a hat idegen hirtelen felbukkanása. Az egyik pillanatban nincsenek sehol, egyszer csak ott állnak egymás mellett furcsa, a huszadik század elején viselt ruhákban (jelmeztervező: Katarína Hollá), közben megindító zene szól (zeneszerző: Michal Nivinský). Az Első színész (Culka Ottó), az Első színésznő (Szvrcsek Anita) sem tudja őket hova tenni. Kettőjükre bízza a Rendező, hogy az Apa és a Mostohalány jelenetét játsszák el újra Madame Pace szemünk láttára felépülő szobájában (díszlettervező: Pavel Andraško).
A Második színésznő (Hostomský Fanni), a Fiatal színész (Balla Barnabás egyetemi hallgató) és a Fiatal színésznő (Bencsík Stefánia egyetemi hallgató) figyelik a Szerepek minden mozdulatát, hogy majd hitelesen alakítsák őket. Vajdička gyönyörűen érzékelteti, hogy a legjobb mozi maga a valóság. Amíg megrendülünk az Apa és a Mostohalány lassan kibontakozó tragédiáján, a majdnem vérfertőzéssel végződő szerelmi légyotton, addig harsányan nevetünk, amikor ugyanezt egy színész és egy színésznő játsszák el.
A hiteles módon megélt hétköznapi érzelmek értékének tudatosítása volt az alkotók nem titkolt, a műsorfüzetben is rögzített célja, szemben az egyre inkább értékét vesztett színlelés minden formájával.
Pirandello több síkon mozgó darabjával először harmadikos gimnazistaként a budapesti Vígszínházban találkoztam. Érdekes volt az erkélyről nézni a színház kulisszatitkait. Emlékszem, osztálytársaim egymás kezéből tépték ki a színházi látcsövet a Lány szerepében meztelenre vetkőző Kútvölgyi Erzsébet láttán 1983-ban. Abban az előadásban is hiába várta a hat szerep a szerzőt. A való világban halálra voltak ítélve. Az író nem a hat szereplő életét dramatizálta, hanem a hat szerep szerzőkeresésének történetéből formált drámát.
Luigi Pirandello filmforgatókönyvet is írt darabjából Adolf Lanz-zal, de a film sohasem készült el. Forog a film című regényében egy operatőr a narrátor. A Komáromi Jókai Színház Pirandello mozijában – a szlovák alkotók készítette szövegkönyvet Varga Emese dramaturg, művészeti vezető fordította magyarra – a színészek nem nőnek a Szerepek fejére. Az új színházvezetés névjegye is lehet az évad első bemutatója. Értjük az üzenetet. Színházcsinálás terén minden a legnagyobb rendben van.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39. számában.
