A Glembay ház című drámával nyitja meg idei évadát a Komáromi Jókai Színház
A drámairodalom remekével, A Glembay ház című darab premierjével nyitja meg 2019/2020-as évadát a Komáromi Jókai Színház október 18-án, pénteken, este 19 órai kezdettel. A dráma szerzője Miroslav Krleža, a huszadik századi horvát irodalom egyik legnagyobb alakja. A csütörtöki nyilvános főpróba előtt a Színészkatonák, fogolyprimadonnák című kiállítás megnyitójára kerül sor.
Miroslav Krleža a huszadik század első felében találta meg a monarchia-élmény kifejezésére legalkalmasabb formát a Glembay-ciklus lapjain. Ezt a legtalálóbban az európai családregény „formabontásának” nevezhetnénk. Három dráma, A Glembay ház, az Agónia és a Léda, valamint egy kötetnyi elbeszélés, tanulmány és töredék foglalatában rajzolta meg egy horvát, közép-európai bankárcsalád tündöklését és bukását. A történet szerint a Glembay Ltd. cégbirodalom éppen hetvenéves jubileumát ünnepli. Egyetlen családtag van, aki nem tudja átadni magát az ünnepi hangulatnak: Leone, az öreg Glembay első házasságából született fia, aki a művészetet választotta az üzleti karrier helyett, és amikor hosszú idő után most újra találkozik apjával és a családdal, egyre kevésbé képes magában tartani mindazt, amit a rokonokról, az üzleti és a családi titkokról és apja jelenlegi, jóval fiatalabb feleségéről tud. Nem sok kell hozzá, hogy apa és fiú, két generáció, két világszemlélet – két férfi –összecsapjon, és életre-halálra megvívjanak egymással. Ennek az összecsapásnak a lenyomata a világhírű horvát klasszikus szerző viharos lendületű, sötét indulatokkal teli drámája.
A Glembay ház Martin Huba kilencedik komáromi rendezése.
„Azt a színészetet részesítem előnyben, ahol azt, amit mond a színész, alátámasztja a tapasztalataival. Ez a mű is alkalmas erre, ha nem is átélhető benne száz százalékig minden. Vannak olyan sorsszerű pillanatai, hűség, hűtlenség, törekvés és nagyravágyás, családi gyűlölködés, sikeres és sikertelen vállalkozás. amelyeket sok néző a saját tapasztalataiból ismerhet“ – nyilatkozta a rendező.
A Jászai Mar-díjas és Bánffy Miklós-díjas Horányi László vendégművész, Ignác Jacques alakítója szerint A Glembay ház a drámairodalom dobogós darabja, minden szerepe jó.
„Leone, a fiam szerepe Hamlettel vetekszik, de nyomaiban benne van Dosztojevszkij Miskin hercege is A félkegyelműből. A Glembay ház fejének élete nagyon boldogtalan lehetett. Mélyről érkezett az öreg, sokat küzdött, amíg odáig ért, ahol tart“ – hangsúlyozta a színművész.
„Charlotte viszontagságos sorsú nő. Szerepel a rendőrség nyilvántartásában, közben előkelő, intelligens dámának adja el magát. De nem az. Női vonzerejével próbálja magához csábítani a gazdag férfiakat, ezáltal vagyonhoz és pozícióhoz jutni. Nem tagadja, hogy ilyen, mindig nyílt kártyákkal játszik. Tizenkét évesen az utcára került, és női vonzerejét, a szexualitását használta a létfenntartásához. Egyre feljebb megy a ranglétrán, míg az öreg Glembay felesége lesz, és tovább manipulálja maga körül a férfiakat a még nagyobb hatalom, a még több pénz megszerzése érdekében“ – avatott be szerepébe Holocsy Katalin, színművésznő.
Érdekes és összetett figurának tartja Leone Glembay szerepét Szabó Viktor színművész.
„A drámairodalom egyik legjobban megírt figurája. Megtiszteltetés, hogy rám osztotta Martin Huba. Akkora szerep, mint Hamlet, ha úgy tetszik, szerepálom lehet. Bonyolult művészlélek ő, családjának hatalmas vagyona van, Leone számára mégsem a pénz az első, hanem a művészet, a festés” – sorolta a színész.
A darab csütörtöki főpróbája előtt, ete 18:30-kor izgalmas kiállítást nyitnak a színház csarnokában. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színészkatonák, fogolyprimadonnák című tárlata a háború idején szervezett hivatásos és amatőr frontszínházakat és a szibériai magyar fogolyszínházakat mutatja be. Az Első Magyar Frontszínház több mint egy éves működését (1917. április–1918 nyara) számos fotó, grafika, plakát, levél dokumentálja. A társulat bejárta az orosz, a szerb, az olasz és a román frontot, a „vándorlás" során készített fotóanyag színházi és hadtörténeti szempontból egyaránt érdekes.
A szibériai magyar hadifoglyok által létrehozott, 1915–1922 között működött fogolyszínházak világa fotókon, grafikákon, kéziratokon, újságokon, plakátokon keresztül elevenedik meg. A fogolyszínházak működését, színészeit és „színésznőit" bemutató dokumentumok jól tükrözik a magyar hadifoglyok küzdőképességének, találékonyságának, életszeretetének legyőzhetetlenségét. Azokról a színészekről sem feledkezik meg a kiállítás, akik katonaként szolgálták a hazát vagy a hátországban maradva jótékonysági akciókban való aktív részvétellel vették ki részüket a „nagy háborúból".
