A frissdiplomás Habodász István a Pesti Magyar Színházhoz szerződik
A kitűzött cél melletti kitartás, a folyamatos szorgos munka és a kellő szakmai alázat együtt színészdiplomát terem – állítható Habodász István eddigi életútjának alakulása kapcsán. A komáromi fiatalembert harmadszorra vették fel a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész szakára, ahol a napokban végzett. Diplomája átvétele után a fiatalon elhunyt felvidéki színművészről, Kaszás Attiláról írt szakdolgozatáról és a Pesti Magyar Színházhoz való szerződéséről is nyilatkozott a Ma7-nek.
Beszélgetésünk elején elárulta: a diplomaosztó ünnepségen kissé fura érzés kerítette őt hatalmába, mert számára hihetetlennek tűnt, hogy öt évnyi kemény munka után végre hivatalosan is színművésznek nyilvánították őt.
Gyakran akár hajnali háromig is, és hétvégékre, ünnepnapokra is csak ritkán tudtunk hazautazni. Sokat és keményen dolgoztunk, de a nehézségekkel együtt örültünk a különféle fellépési lehetőségeknek“ - magyarázta.
A szakdolgozata megírása és az államvizsgája letétele előtt egy diploma-produkcióban is bizonyítania kellett. Mivel akkoriban gyakran játszott a kassai Thália Színházban, többedmagával együtt kimaradt az osztálya egyetemen készült diploma-produkciójából. Szakdolgozatát pedig a Vágsellyén született, majd Komáromban és Budapesten élt Kaszás Attila színművészről írta, aki az egykori kis Habi fellépését is zsűrizte a Tompa Mihály Országos Versenyen. Színészi munkáját azonban felvételekről ismerte meg.
„Mivel tavaly a Soproni Petőfi Színházban a Hyppolit, a lakájban szerepeltem, s az előadást egyetemünkön is bemutattuk, a vizsgabizottság az abban nyújtott alakításomat fogadta el vizsga-produkcióként. Azt előzőleg már több mint húsz alkalommal előadtuk, ezért a vizsga gyakorlati része nem okozott különösebb fejtörést.
A példaképemről, Kaszás Attiláról írt szakdolgozatomat pedig szeptembertől májusig írtam.
Ahhoz jeles aktorunk hajdani barátainak-kollégáinak, így Rudolf Péternek és Szarvas Józsefnek a segítségét is megkaptam. Témavezetőm, Kéri Kitty színművész-egyetemi tanár és a magyar-történelem szakos nővérem ugyancsak nagyon sokat segített nekem, valamint múzeumi anyaggyűjtést is végeztem.
Dolgozatommal és annak megvédése során sikerült bebizonyítanom:
bár Attila már 47 évesen elhunyt, de mivel szinte mindenféle színházi műfajban maradandót alkotott, ráadásul CD-jei is megjelentek, teljes életművet hagyott hátra.
Példa értékű a mindenkori helytállása, hazaszeretete, nemzettudata is. Bírálómtól, Kozma András dramaturgtól jelest kaptam a dolgozatomra“ - tudtuk meg a vonatkozó részleteket.
Kérdésünkre, hogy a téma iránt érdeklődők hol olvashatnák el a szakdolgozatát, azt felelte: nem szeretne kérkedni a munkájával, de a szakdolgozata nyilvános és megtalálható a Kaposvári Egyetemen.
Bár két évadon át a kassai színtársulatnál szakmai gyakorlaton vett részt, s négy előadásban jó szerepeket kapott, frissdiplomásként mégsem a Thália Színházhoz, hanem augusztus 1-vel a Pesti Magyar Színházhoz szerződött. Az elmúlt hetekben sikeres erdélyi turnén vett részt a jövendő kollégáival.
Egyébként a PMSZ elődje az Iglódi István által vezetett Nemzeti Színház volt. Ráadásul Budapesten élünk a kedvesemmel. A kiváló társulatban felvidéki származású színészként Rancsó Dezső és Telekes Péter játszik, s a Kaposváron jövőre végző, párkányi Szurcsik Ádám barátom pedig e színházban tölti a gyakorlati évét, s hosszú idő után majd együtt is fogunk játszani. Megkaptam Rancsó Dezső Ördög-szerepét a Legyetek jók, ha tudtok című produkcióban, amelyet júniusban Csíkszeredán négyszer telt ház előtt mutattunk be. Külön élmény számomra az, hogy a volt osztályfőnökömmel-mesteremmel, Eperjes Károly színművésszel sok közös jelenetben játszom együtt“ - ecsetelte az aktualitásokat.
A PMSZ reperoárjában nyolc éve szereplő Rumini című darabban Roland/ Nudli szerepét vette át az elődjétől.
„E darabban több szerepváltásra kerül sor, s a nyár folyamán indulnak annak próbái. Persze, a Legyetek jók, ha tudtok-ot az új évadban is játsszuk. Ősz elején pedig az első új bemutató, A kincses sziget című musical próbái kezdődnek, amelyben Pewet alakítom. Örülök annak, hogy már az évad elején ennyiféle feladat vár rám, s igyekszem minden szerepben minél jobban helyt állni.“
Végül azt hangsúlyozta, hogy emberileg és szakmailag is nagyon sokat kapott a kaposvári egyetemi évektől.
Annak ellenére, hogy eléggé bizonytalan a művészlét, ma sem választana más pályát magának.
„Engem mindaz épített, ami a selyés érettségi vizsgám után velem történt. Semmit sem kaptam könnyedén, igazságszerető és szókimondó emberként mindenért keményen meg kellett küzdenem. Mivel biztos voltam abban, hogy a színészpálya az életutam, két sikertelen felvételi vizsga után harmadszor is jelentkeztem az egyetemre. Miután felvettek, további kihívások vártak rám, de a nehézségek ellenére sosem mondtam le a nagy álmomról, hogy színművész legyek.
Bár ez nem csak a diplomán múlik, mégis jóleső érzés, hogy azt sok munkával megszereztem. Pozsonyban nem kaptam meg e lehetőséget, ezért Pesten próbálkoztam. Kassai kollégám, Bocsárszky Attila szokta mondogatni, hogy míg nekik, az idősebb színészeknek már van egy biztos múltjuk, előttünk, pályakezdők előtt bizonytalan jövő áll - mondta el a fiatalember.
- mondta el búcsúzóul.
