2020. április 26., 08:15

Zene, mandala, nevelés

A pozsonyeperjesi születésű Boros Volner Erika sokoldalú személyiség. Dunaszerdahelyen él a családjával, ahol a legtöbb szabadidejét mandalafestéssel tölti. A pedagóguslétről, a művészetek szeretetéről és a karantén nehézségeiről kérdeztük.

Milyen elhatározással lépett a pedagógiai pályára?

Családunkban sok pedagógus, tanító és tanár van. Anyukám is tanítónő volt. Én az alsó tagozaton tanítok, és óvónői végzettségem is van. Gyermekkoromban úgy gondoltam, sosem tanítanék iskoláskorúakat, túl makrancosnak tűnt az a korosztály. Ám mivel a kisebb gyerekekkel különösen jó viszonyt tudtam kialakítani, az óvónői munka már óvodáskorom óta vonzott. Csodálatosnak éreztem a saját gyermekkoromat is, szerencsés módon nagyon jó tanítóim voltak, akik meghatározó szerepet töltöttek be a pályaválasztásomban is.

A pedagóguslét fárasztó tud lenni, mégis jut ideje a családra és a hobbikra. A zene különösen nagy szerepet játszik az életében, hiszen a pozsonyeperjesi alapiskola énekkarát vezeti, valamint zenekara is volt. Mi vonzotta a zenéléshez?

A zene szeretete előre megalapozott volt az életemben. A szüleim a pozsonyperjesi énekkarban ismerték meg egymást. Anyai nagyapám kántor volt Zsigárdon, apai nagymamám az eperjesi falusi színház elismert énekes tagja volt, apukám és nagybátyám zongorázott, illetve gitározott. Nálunk mindig volt zene, énekszó. Természetes volt, hogy én is mindig énekeltem, énekkarban is. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának tizenhárom évig voltam a tagja, de a harmadik lányom születése után már nem tudtam vállalni a fellépéseket. Sokat tanultam ezekben az években. Szakmai igényességet tanultam a karnagyainktól, a megboldogult Vass Lajostól, Janda Ivántól, vagy a napjainkban is aktívan tevékenykedő Józsa Mónikától és Tóth Árpádtól. Hálás vagyok mindannyiuknak. A zene az egyik legjobb dolog, aminek részese lehet az ember. Akár hallgatja, akár műveli.

Közösségi oldalán szebbnél szebb mandalafestmények vannak. Mikor találkozott ezzel a művészeti ággal, és mi ragadta meg benne?

Nem emlékszem, mikor láttam először festett mandalát, de azonnal megragadta a figyelmemet a tökéletes forma, a vonalak és a színek. Több mint két évvel ezelőtt találkoztam Mucska Éva mandalafestő tanfolyamán a selyemre festett mandala készítésének módjával. Megláttam a felhívását a közösségi oldalon, és éreztem, ezt meg kell tanulnom! Éppen csendes időszakát éltem az életemnek, elveszítettem szeretett anyukámat, nem énekeltem, viszont az öttagú családom ellátása ugyanúgy megkövetelte a napi energiát. Szerettem volna feltöltődni, és a mandalafestés ezt meg is adta.

Milyen technikát használ?

Selyem, műselyem alapot feszítek ki fakeretre, majd rárajzolom a mintát. Selyemkontúrral pontosan kihúzom, és végül selyemfestékkel színezem. Egy-egy darabbal több napig dolgozom.

Mi inspirálja a mandalák elkészítésénél?

Van, hogy a színek, van, hogy valamilyen forma ragad meg. A motívumokat általában másolom, de mindig változtatok, sosem érem be ugyanannak a reprodukálásával. Nincs két egyforma alkotásom. A keleti kultúrák motívumai ugyanúgy érdekesek számomra, mint a természet, vagy a népi hímzés vonalai. Virágok, arcok, klasszikus motívumok, spirál, életfa, ezek mind-mind az élet és annak folyamatosan változó, de állandóan ismétlődő vonulatai.

Eladásra is kínálja a műveit, vagy csak az alkotói vágyat éli ki bennük?

A szabad alkotás vágya mellett van, hogy megrendelésre is készítek egy-egy darabot, de ez sokkal nagyobb kihívás. Nagyobb erőfeszítést igényel megrendelés alapján dolgozni. Itt is érvényes, hogy maximális odafigyeléssel, szeretettel festem meg a kért motívumokat. Mandalát ajándékozni is szeretek, akkor a személyes ismeretség alapján választok.

Hogyan jut idő erre a hétköznapokban?

Jut idő. Keresek. Késő este, reggel, délután. Mikor, hogyan sikerül beosztani a napomat. Ugyanis nem elvesz tőlem, hanem ad. Mindig megtaláljuk egymást, a festőkészletem és én.

mandala2.jpg

A járvány időszakában több idő jut a kreativitás kiélésére, de a pedagógusoknak így is nehéz dolguk van a gyerekekkel, hiszen online zajlik az oktatás. Mennyire tudják tartani a tempót?

Nagyon érdekes ez az online oktatás, főként úgy, hogy egy hónapja még fogalmam sem volt, egyáltalán hogyan kell az ilyet csinálni. Megvannak a maga nehézségei, de az előnyei is. A tempó észszerű szelektálással egészen jól tartható. Harmadikosokkal dolgozom, egy csodálatos osztállyal! A szülők sokat segítenek, hiszen rájuk is nagy teher zúdult. Ők osztják be otthon a gyerekek idejét. Az együttműködésre most óriási szükség van. Míg a kreatív, tanulni vágyó és ügyes gyerekek szinte szárnyalnak, önállósulnak és szépen haladnak, addig a kevésbé szerencsés adottságú, szülői támogatás nélkül dolgozni nem akaró gyerekek sajnos egyre inkább lemaradnak, megfelelő napirend és motiváció hiányában elveszítik a fonalat. Sok erőbe kerül újra munkára hangolni őket. Bízom benne, hogy néhány hónap múlva újra folytatódik a sokkal együttműködőbb és átgondoltabb közös munka.

Mi a véleménye az idei beíratásokról? Ön szerint miért fontos, hogy a magyar szülők magyar nyelvű iskolába írassák a gyermeküket?

Az előzetes felmérés, a nyitott napon való részvétel alapján több elsős gyermekre számítunk. A tanulás és a műveltség megszerzése anyanyelven történhet meg a leghatékonyabban. Ezt sok szülő belátja, és nem kell magyarázni. Nagyszerű, sikeresnek mondható ember abból lesz, aki büszke a gyökereire, tiszteli és műveli az anyanyelvét, építi a saját tudását, más nyelven is képes értekezni, nyitott és toleráns, szakmai tudásával megalapozza az életfeltételeket önmaga és szerettei számára. Életképes és erős, stabil értékrenddel. Ezt pedig csakis az anyanyelvünkön való tanulás alapozhatja meg. Ezért való a magyar gyermek magyar iskolába!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/16. számában.    

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.