Vaszary, az ismeretlen ismerős
Ezzel a címmel tekinthetőek meg a kaposvári születésű Vaszary János alkotásai – immár közkívánatra április 2-áig meghosszabbítva – a Magyar Nemzeti Galériában. A festőművész 1867-ben látta meg a napvilágot, előbb a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan tanítványa lett, majd a müncheni Képzőművészeti Akadémiát látogatta. 1893-ban a párizsi Julian Akadémián tanult, 1900-ban az Aranykor c. művével a párizsi világkiállításon bronzérmet nyert.
Első egyéni kiállítására 1906-ban került sor, egy évvel később a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének egyik alapítója és kiállítója lett. A világháborúban hadi festőként dolgozott. 1924-1925-ben gyűjteményes tárlata nyílt Budapesten, részt vett a Képzőművészek Új Társaságának megszervezésében, majd részese volt az Új Művészek Egyesülete életre hívásának. 1927 és 1930 között hosszabb időt töltött Franciaországban és Olaszországban, a Magyar Állam ekkortájt vásárolta meg a Városi világítás című képét.
A 30-as évek elején méltatlan módon eltávolították a Képzőművészeti Főiskoláról, egy magániskolában tanított. Kiállításainak magyar helyszíne szinte folyamatosan az Ernst Múzeum volt. 72 évesen hunyt el Budapesten, Tatán helyezték örök nyugalomra.
A szecesszió egyik első magyar képviselője volt, később az impresszionizmus és az expresszionizmus, valamint az art deco szellemében is alkotott. A galéria második emeletén mintegy 70 műve kínál keresztmetszetet életművéből.
Az 1939-ben bekövetkezett halála után özvegye gondozta hagyatékát, amely előbb a Szépművészeti Múzeumba, majd az 1957-ben létrejött Magyar Nemzeti Galériába került. 2012-ben a két intézmény újra egyesült, és 2016-ban az egyik raktár rendezése során két vászontekercsre bukkantak. Ezekből egyenként 20-20 Vaszary-olajfestmény került elő, többségük jó minőségben.
A kiállítás szenzációja az újonnan előkerült festmények legjobb 24 darabja, amelyek a festő különböző korszakaiban készültek, de az egyes darabok az adott korszak analóg darabjaival együtt szerepelnek a tárlaton.
Az érintett alkotások ezüstszínű keretet és sötétszürke feliratot kaptak. A kiállításon magángyűjteményekből származó festményei is láthatóak.
A Szent Péter és Szent Pál apostolok római térítését ábrázoló festmény anno megrendelésre, az esztergomi belvárosi plébániatemplom főoltárához készült. A falfestészet római emlékei érzékelhető hatással voltak rá egyrészt a figurák beállítása, másrészt az alakok erőteljes megformálása terén
A Kávéházi jelenet a nagyvárosi polgári életformához tartozó gondtalan időtöltést jeleníti meg. Ez idő tájt készült a Fekete kalapos nő c. olajtanulmánya is. Mindkettőt a könnyed formaalakítás jellemzi. Alkotásuk közben alighanem a francia áramlatok érinthették meg a festő lelkét.
A Nyári lak II. valószínűleg Vaszary szülőházát ábrázolja, párja pedig a Rippl-Rónai gyűjteményben található. Az előzőekben említett puha kontúrok itt is fellelhetőek A kisvárosi környezet vidám, nyári színekben pompázik. Ezek a fiatal festő legizgalmasabb darabjai. Őket az 1919-1924-es években született alkotásai követik. A festő ekkor visszavonultan élt és tatai műtermében alkotott.
A háború borzalmai megrendítették, ugyanakkor forrongó indulatok is munkáltak benne. Festői látomásai érzelmi- indulati élményekből és személyes tapasztalatainak tanulságaiból születtek. A háborús témájú képek mellett Krisztus-ábrázolások, aktok, csendéletek is vászonra kerültek. Ekkor képein ún. fekete alapos technikát alkalmazott. A sötét alapozásra élénk színű festékrétegeket vitt fel.
A Budapest kálváriája III. c. képen, ahogyan annyi más képén is, a Duna-korzó divatos közönsége sétál. Az emberek alig figyelnek egymásra, semmi sem zökkenti ki őket a semmittevés nyugalmából. Azt sem veszik észre, hogy közöttük van a kereszt alatt görnyedő Krisztus.
A tekercsekből előkerült festmények között több olyan is akadt, amely Tatához illetve a festő kertes nyaralójához kapcsolódik. Ilyen az Akt virágok között vagy az Akt kertben, zöld kerítés előtt.
Ez idő tájt Európában a keleti tanítások a polgári szalonokat is meghódították. Az otthonokban is megjelentek a Buddha-szobrok. Vaszary Buddha-figuráját tatai otthona nappalijában őrizte. /Lásd a Csendélet boncfigurával c. képét./Csendéletei közül kiemelhetjük a Tulipánok vázában illetve a Virágok kék égbolt előtt címűeket.
Izgalmasak a pasztellszíneket felvonultató Kilátás a verandára c., illetve a Verandán álló piros pizsamás hölgy c. alkotásai is. A 30-as években a művész feleségével együtt tavasztól őszig Tatán tartózkodott, ahol barátaik gyakran meglátogatták őket. A teraszajtót is rendre kitárták a virágoskert felé. A teraszajtón túli világ mellett a lakberendezésbe is bepillantást nyerhetünk festményei által. Vaszary műhelyében virágcsendéletek sokasága is született. A legkülönbözőbb virágokat festette vászonra, de a feltűnő strandöltözeteket és a meztelenül napfürdőző testeket is megörökítette. Ez az otthon láthatóan nyugodt környezetet biztosított az élet viszontagságai elől visszavonuló művésznek.
1927-ben Bálint Jenő kritikus az alábbiakat nyilatkozta Vaszaryról: „Érzésvilága szinte magnetikus erővel a keleti miszticizmus varázslata felé húzza újabban, annak ideológiája izgatja képzeletét, inspirálja őt festői elmélyülésre….” Kelet és Nyugat c. festményén Buddha fekete teste a frivol szépségű Európával szembesül. A nőalak hiába próbál közeledni, az eltérő gondolkodásmód áthatolhatatlan távolságot von kettőjük közé. A festmény külföldi magántulajdonban van.
A hosszú bezártságot követően a húszas évek végén, a harmincas évek elején a párizsi élet kavalkádja felszabadítóan hatott festészetére. Belemerült az éjszakai élet örömeibe, érdeklődéssel örökítette meg a lokálok, a bárok és a revük szereplőit, hangulatát.
Ez az időszak a modern nő színre lépésének és felszabadulásának a kora. A nők bármit kipróbálhattak, ami korábban még tabunak számított, szabad volt az erotika és a testi szerelem vállalása. Vaszary műveiben is megjelentek a csábító női aktok.
Festőnk rajongott a tengerért is, több nyarat is eltöltöttek az Adrián, az olasz Riviérán és Szicílián feleségével. A mediterrán világ pozitív életszemlélete intenzív festői kifejezésre inspirálta. Technikája egyre letisztultabb és kifinomultabb lett.
Vaszary kíváncsi természetű, széles látókörű művész volt. Sok minden érdekelte, nem csoda hát, ha az iparművészet számos ágában is tevékenykedett: könyvillusztrációk, bútor-és edénytervek, plakátok, faliszőnyegek is kikerültek keze alól. Gobelinjeinek témái a népművészetben gyökereztek. Mindvégig azt vallotta:
