Vajon hol lesz lelkemnek menedéke...?
Az idei esztendő az irgalmasság éve volt, a kiállítás tematikája is e fogalom mai értelmezése köré szerveződik. A tárlaton csaknem ötven alkotás szerepel, többek között Angyal Júlia, Jáger Margit, Makkai Márta, Katona Kata, Orient Enikő, Csovelák Edit, Oláh Szilveszter, Rényi Eszter, Sinkó Veronika, A. Bak Péter, Vámos István, Hús Zoltán, Benkő Gyula, Végseő Klára művei tekinthetők meg.
A kiállítást Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a mintegy 50 alkotás a különböző technikák és stílusok sokszínűségén keresztül is érzékeltetik egy fizikai világon túli, mégis valósággal létező erő számtalan megnyilvánulási formáját. „A művek, a keresztény szimbólumok alkalmazásával az irgalmasság eszméjét járják körül, de ez a vizsgálat nem áll meg egy külső, részvéttelen ténymegállapításnál, hanem sokkal inkább együtt érző, segíteni akaró alkotófolyamatot jelent. Miként Jelenits István rámutatott a tárlat budapesti kiállításán: A mai világban nem panaszkodni kell, hanem felemelni az embert, meglátni a rosszban is a jót, a szépet” – fogalmazott Molnár Imre.
"Jelenits tanár úr ugyanitt beszélt az irgalom szó kétféle jelentéséről is. Az egyik, hogy irgalommal tekintünk a nehéz sorsú emberekre, akik nem azért szenvednek olyan sokat, mert megérdemelték, hanem mert nap mint nap súlyos terheket kell hordozniuk, melyek alatt meggörnyednek, s akiknek különösen szükségük van arra, hogy tudják: nincsenek egyedül, még ha sokszor így érzik is. De jelenti az irgalmasság az esendő emberhez való odafordulást is. Ez esetben sem elég pusztán haragudni, ítélkezni világunk, társadalmunk jelen állapota felett, mert az ebben élő embernek talán leginkább arra van szüksége, hogy irgalmas szívvel megnyissuk számára az utat a lelki megtisztulás és a megújulás lehetősége felé is. Ezek a gondolatok jelennek meg, színek, fények és árnyékok kavargó játékában a mai tárlaton kiállított képeken is" – mutatott rá megnyitó beszédében Molnár Imre.
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke külön kiemelte, hogy a túlságosan is zajos adventi várakozásunkban megállásra, gondolkodásra ösztönöznek az alkotások. „Ne csak gyönyörködjünk bennük, hanem gondolkodjunk is el rajtuk, s adjuk át magunkat annak a megszólító erőnek, mely ezekből a műtárgyakból árad felénk. Az egyre zajosabb ádventi forgatagban talán épp a csönddel, illetve az abból fakadó jámbor szándékkal tudjuk jobbá és igazabbá tenni a világunkat, az irgalmasság lelke által“ - fogalmazott.
A kiállítást megtisztelte jelenlétével az egyik kiállító művész, Oláh Szilveszter szobrász leánya, Andrea van der Smissen bécsi operaénekesnő, aki Bach- és Händel-műveket énekelt Ferienèík Ágnes pozsonyi csembalóművész kíséretében.
A megnyitó végén Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke átvette a Betlehemi Békelángot, amelyet már hagyományosan a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tagjai hoztak el a Felvidékre.
