V. Nagy János Lászlóra emlékeztek
A „Mert mertek magyarnak maradni“ mottó jegyében október 7-én a komáromi Csemadok Galériában nyílt válogatás a 2018 karácsonyán elhunyt Vitéz Nagy János László műveiből. Az Ógyallán élt alkotónak ez alkalommal javarészt az élete utolsó fél évében készített festményeit tárták a nyilvánosság elé, míg korábban a fafaragványait állították ki.
A helyieken kívül Ógyalláról és a környező településekről is érkeztek érdeklődők a páratlan életművet hátrahagyott alkotó és kiváló magyar ember emlékkiállítására, amely az e napokban esedékes születésnapja, valamint a házasságkötése és a Felvidékre való visszatérése jubileumának jegyében telt.
Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a galériát zsúfolásig megtöltő jelenlevőket. Hangsúlyozta: „János, az igaz magyar ember hamiskás, huncut mosolyával belopta magát a szívünkbe. A Concordia és a Gaudium Vegyeskarban is szívesen énekelt, jóadag humorral rendelkezett, s mindnyájunknak hiányzik a kedves lénye, énekhangja...“.
Majd Gaál Ida művészettörténész-tárlatkurátor az alkotó életútját ismertette. V. Nagy János László 1945. X.4-én egy németországi, Passau melletti, hajdani amerikai fogolytáborban látta meg a napvilágot. Édesanyja nemesócsai, édesapja pedig gútai születésű volt. Miután apja nyugat felé vette az irányt, ő 9 hónapos korában, az anyukájával együtt visszatért a Felvidékre. Majd 1947-ben a nagyszüleivel együtt kitelepítettek őket a magyarországi Mór községbe, ahol 1956-ig élt. Azután családostul kiköltöztek Kanadába, ahol 48 évet töltött. 2004-ben azonban a szíve visszahúzta Felvidékre. Nejével Ógyallán, Feszty Árpád festőművész szülőhelyén telepedtek le. Kanadában grafikusként dolgozott és főiskolai szinten oktatta a karikatúra-készítést, majd fafaragással is elkezdett foglalkozni. Ógyallai nyugdíjasként pedig előbb a fafaragásnak, főként domborművek készítésének, majd élete utolsó fél évében a festészetnek hódolt, s a művei által igyekezett bemutatni a valós magyar történelemet, erősíteni nemzettudatunkat, ekképp sajátos missziót teljesítve.
Sokalakos kompozícióival a vérzivataros történelmünk fontos eseményeit és azok jeles szereplőit fába vésve tárta elénk, hozzájárulva a hamis történelemoktatás korrigálásához. A hozzávetőleg 180 akvarellje és rajza, amelyek közül Komáromban 40 látható, az egykori természetszeretetéről árulkodnak, s a számára fontos helyszíneket és emlékeit idézik fel.
A látogatókat szembesíti a méltatlan életkörülmények közé kényszerült kanadai őslakosokkal: az eszkimókkal és az indiánokkal is, akikkel együttérzett. Továbbá a felvidéki tájak, utcarészletek és a parasztélet szépségei felett sem siklott el.
A kiállításon egyebeken kívül helyet kapott a vérszerződő Árpád apánkat és a markáns arcvonású harcosait, illetve a csatajeleneteket megörökítő Árpád népe című ciklus, a Horthy Miklós magyar honvédség élén Komáromba történő bevonulását felidéző 1938. november 7., a Felvidékről kitelepített és deportált magyarok helytállása előtt pedig a Mert mertek magyarnak maradni című művével tisztelgett az alkotó. „A művek tematikája és kivitelezési módja is sokrétű. Azok a szülőföldje és a nemzete iránti mindenkori hűségét tükrözik. Az alkotás öröme volt számára a legnagyobb motiváció és éltető erő“ – szögezte le a munkásságát méltató szakember.
A megnyitó ünnepségen közreműködtek a Komáromi Művészeti Alapiskola diákjai Fekete Éva zenetanár vezetésével. Meglepetésként pedig a Concordia Vegyeskar tagjai odaillő szép dalokkal emlékeztek társukra, akit sosem felednek.
