V. Nagy János László fafaragó művész emlékére

Nagy MIskó Ildikó 2018. december 27., 13:30

Újabb sokoldalú művész, nemzettudaterősítő alkotásaival sajátos missziót teljesítő, kiváló ember távozott körünkből. Október 4-én töltötte be 73. életévét az Ógyallán élő-alkotó Vitéz Nagy János László fafaragó művész, aki ilyen minőségében, valamint kórus- és zenekartagként, festőként is még számos tervét szerette volna valóra váltani. Karácsony második ünnepén azonban váratlanul távozott az élők sorából.

„Elment!!! Megtörve és fájó szívvel tudatom veletek, hogy több mint 45 éven át a legjobb barátom és jóban-rosszban kitartó társam ma délután megtért teremtőjéhez. Mától az égiek ének- és zenekarának tagja, de ismerve őt, ott is tele tervekkel, szabadidejében vagy fest vagy farag. Nagyon fogsz hiányozni“ – olvastuk ma megdöbbenve a gyászhírt szeretett párja, Nagy Sára facebookos oldalán.

V. Nagy János László a II. világháború végének közeledtével egy németországi, Passau melletti, hajdani amerikai fogolytáborban látta meg a napvilágot. Édesanyja nemesócsai, édesapja pedig gútai születésű volt. Apja a háború végén nyugat felé vette az irányt, ő pedig az anyukájával együtt visszatért a Felvidékre. Majd 1947-ben a nagyszüleivel együtt kitelepítettek őket a magyarországi Mór községbe, ahol 1956-ig élt. Azután családostul kiköltöztek Kanadába, ahol 48 évet töltött.

2004-ben azonban a szíve visszahúzta Felvidékre. Nejével Ógyallán, Feszty Árpád festőművész szülőhelyén telepedtek le. Kanadában grafikusként dolgozott és főiskolai szinten oktatta a karikatúra-készítést, majd fafaragással is elkezdett foglalkozni. Ógyallai nyugdíjasként pedig leginkább a fafaragásnak hódolt, amely segítségével igyekezett bemutatni a valós magyar történelemet, s erősíteni nemzettudatunkat – „dióhéjban“ ekképp foglalható össze hányatott életútja.

Fába vésett történelmünk

Kiállításain a magyar történelem dicső és mindmáig fájó fejezeteit örökítette meg a jelen és az utókor számára. A magyarok bejövetelétől kezdve a vérszerződésen, illetve a szégyenletes trianoni eseményeken és a felvidéki magyarság kitelepítésén-deportálásán át Horthy Miklós komáromi bevonulásáig elénk tárultak a sorsformáló történelmi események, amelyek továbbgondolásra is késztetik a látogatókat.

„Arra tettem fel az életem utolsó éveit, hogy a műveim segítségével, sajátos történelem-könyvként tárjam a közönség elé magyarságunk valós történelmét, az eddigi tabutémákat, feledtetve velük a tankönyvekben megtalálható csúsztatásokat, ferdítéseket. Kiállítási anyagom egy része a felvidéki magyarság kitelepítésével foglalkozik, további tabutémának számít az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emberáldozatokat követelő megtorlása. Ugyancsak kényes téma Trianon, amelynek a Rekviem egy nemzetért című életfámmal állítottam emléket. Azon az 1849-es világosi fegyverletételtől kezdve 2004-ig a történelem több sorstragédiáját is megemlítettem. Kőbe véstem Feszty Árpád a Magyarok bejövetele című körképének központi jelenetét és a vérszerződést is...“ – említett párat kedvenc témái közül a 2016 júniusában a Hírek.sk portálnak adott interjújában a termékeny művész.

V. Nagy János László fafaragványait már számtalan hazai és magyarországi kiállításon nagy sikerrel mutatták be, s a saját krónikájába a látogatók által emlékül hagyott bejegyzések is dicsérik művészetét, kézügyességét és sajátos magyarság-misszióját. Akkor azt is megjegyezte: számára az a legfontosabb, hogy eljusson a fafaragványai által közvetített üzenet a magyar tárlatlátogatókhoz.

„Mindennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a műveimmel hozzájáruljak a magyarságtudat erősítéséhez, a hamis történelemoktatás korrigálásához és talán nem túlzás azt állítanom, hogy némileg az asszimiláció megfékezéséhez is. Tulajdonképpen ez a segíteni akarás az ars poeticám lényege“ – magyarázta interjújában az ógyallai alkotó.

Azt is örömmel nyugtázta, hogy két komáromi kórusban is énekelhet, amit nagyon élvezett. Majd zenészként is megcsillogtatta tehetségét.

„Mivel a magyar történelem kimeríthetetlen témakör, még nagyon sok fejezetét szeretném fába vésni. Úgy érzem, hogy foghíjas a tárlatom, hiszen például még az 1848-as magyar szabadságharc és forradalom témakörével sem foglalkoztam. A török időkből csak egy képem van, amely Eger várának ostromát örökíti meg. A kuruc időkkel is szívesen foglalkoznék, hogy teljes körűbbé váljon a kiállítási anyagom. Ha majd egyszer végleg távoznom kell, akkor szeretnék magam mögött hagyni egy átfogó tárlatanyagot, amely láttán az idősebbek esetleg nosztalgiázhatnak, a fiatalabbak pedig abból okulhatnak és elgondolkodhatnak egy-egy esemény következményein, tanulságain“ – visszhangoznak fülünkben V. Nagy János László egykori szavai.

Fába vésett történelmünk formájában nagyon értékes életművet hagyott hátra, amiért ezúton is köszönetet mondunk. Hiányát már most érezzük, nyugodjon békében!

Az özvegyétől, Nagy Sárától kapott tájékoztatás szerint végső búcsúztatására december 30-án, vasárnap 14,30 órától az ógyallai közös temető ravatalozójában kerül sor.

0 HOZZÁSZÓLÁS