Utazások Entrópiában, világunk romlódása közben – Nagy Miklós fotókiállítása a komáromi PLATZ Galériában – KÉPEKKEL
A térképen hiába keresnénk, sehol sem lelnénk Entrópiát. Ehelyett a termodinamika rejtelmeibe kell beásni magunkat ahhoz, hogy megértsük, az Utazások Entrópiában tárlatcímmel mit is akar kifejezni a komáromi PLATZ Galériában május 9-től hat héten át látható fotók szerzője. A művészi vénával is megáldott Nagy Miklós, győrszentiváni orvos, fotográfus, műgyűjtő fotókiállítását Závada Pál Kossuth- és József Attila-díjas író, szerkesztő, szociológus nyitotta meg. Stummer Márton, győri gitárművész és zeneszerző játékát is élvezhettük, aki az „artdokinál” született. A megnyitó alatt a háttérben szerényen meghúzódott a főszereplők jeles művészbarátja, Presser Gábor Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas előadóművész, zeneszerző, Érdemes Művész.
Nagy Miklós több családtagjával együtt érkezett a galériába, ahol szívesen nyilatkozott a Ma7-nek.
„Nagyatádon születtem 1951-ben, huszonnégy évvel később pedig a Pécsi Orvostudományi Egyetemen diplomáztam. 1979-ben szülész - nőgyógyász szakvizsgát tettem Budapesten, szakterületem az ultrahang és a genetika. Jelenleg Győrszentivánban élek a feleségemmel, két fiúgyermekünk és három unokánk van” – mondta el portálunknak.
Hozzátette: bár ifjúkorától érdekelte őt a képzőművészet, főleg a fényképezés, de az orvosi munkája mellett nem jutott elég ideje arra, hogy az utóbbival komolyabban foglalkozzon.
„2004-ben, már a digitális technikát alkalmazva, fogtam bele a művészi munkám kiteljesítésébe. A képeim egyre inkább letisztultak és váltak rám jellemzővé. Az itt szemrevételezhető, hozzávetőleg negyven darabos tárlatanyag az utóbbi tíz évem termése. Annak az Utazások Entrópiában címet adtam azért, mert az entrópia termodinamikai fogalom egy rendszerből nem kinyerhető energia mértékét jelöli a hasznos energiához képest. Ezzel arra utalok, hogyha az életünk során valamibe nem fektetünk elég energiát, akkor az semmivé lesz. Azt is hangsúlyoznám, hogy bár a világunk egyre romlik, de e sajnálatos folyamat közben is megtalálhatjuk az élet szépségeit. Én is ezt tettem az utazásaim során, s azoknak a szép, örömteli pillanatait megőriztem magamban. A lencsevégre kapott pillanatokat pedig e kiállításon osztom meg a galéria látogatóival” – fejtette ki Nagy Miklós.
Kérdésemre, hogy számára mi jelenti a legnagyobb értéket, örömforrást, gondolkodás nélkül rávágta: „A három unokám jelenti, akik ide is eljöttek velem. Mindegyiküket imádom! Továbbá a munkám is örömforrás, mert szívesen végzem: szülész-nőgyógyászként a győri kórházban dolgozom, főleg az ultrahangos és genetikai kivizsgálásokkal foglalkozom. Idesorolnám a fotózást is, amihez egy digitális kompakt fényképezőgép áll rendelkezésemre, de az elég ahhoz, hogy megörökítsem a világról alkotott vízióimat”.
Az utóbbi kijelentése kapcsán felidézett egy anekdotát: „Egy társasági vacsora során a háziasszony a jeles fotóművészt arról faggatja, hogy a kiváló képei készítéséhez milyen nagyszerű fényképezőgéppel rendelkezik. Erre a művész azt feleli, hogy a kérdezőnek pedig biztos szuper fazekai vannak, ha ilyen finom ételeket tud főzni. Nos, én is úgy vélem, hogy a színvonal egyik esetben sem a drága gépen vagy az extra fazékon múlik, hanem önmagán, az emberen…”.
Interjúalanyom azt is elárulta: azért kérte fel Závada Pált arra, hogy a házigazda, Méhes Vilmos üdvözlő szavai után mutassa be a kiállítási anyagát, mert ő az egyik kedvenc írója, s örül annak, hogy a baráti köréhez tartozik, akárcsak Presser Gábor, aki később érkezett meg Budapestről.
„Stummer Márton győri gitárművész és zeneszerző pedig 1991-ben nálam, a győri szülészeten látta meg a napvilágot, s jó érzéssel tölt el az, hogy most pedig gitárjátékával színesíti a PLATZ-ban hat hétig látható kiállításom megnyitóját” – egészítette ki az elmondottakat.
Mivel Nagy Miklós ismert műgyűjtő hírében is áll, megkértem, hogy e tevékenységéről is ejtsen pár szót.
„A családi házunkban közel nyolcszáz darabos gyűjtemény van, amely egyes darabjait nagyon ritkán állítottam ki, ugyanis azok szállítása és biztonságának szavatolása bonyolultabb, mint a fotóimé. Azok többsége az általam kedvelt kortárs szerzők festményei, de pár szobrom is van” – válaszolta.
Idekívánkozik Parti Nagy Lajos korábban róla mondott értékelése: „Fotósként ugyanúgy az elalanytalanodás, lassú romlódás, sötétbe veszés, elenyészés izgatja, mint gyűjtőként. A szenvedélyes magányosság, a sehová vezető utak, elhagyott terek robbanásveszélyes melankóliája, hétköznapi jelek, nyomok, kopások, s mögöttük, alattuk a rémségek gyanúanyaga, saját és mindannyiunk démona…”.
Miközben többen fotózták és a róla szóló könyv dedikálására kérték fel az időközben megérkezett, hamarosan 77. életévét betöltő Presser Gábort, azaz „Pici bácsit”, a Ma7-nek röviden a komáromi látogatása okáról és a további terveiről is nyilatkozott.
„Több mint tíz évvel ezelőtt csatlakoztam Miklós baráti társaságához, s azóta ha az időm engedi, szívesen elmegyek a tárlatnyitóra. Sőt, a Parti Nagy Lajos irodalmárral a budapesti B32 Galériában 2022-ben közösen rendezett, Puderettek a Létbüfében című kiállításukat én nyitottam meg azért, mert mindkettőjüket nagyon szeretem. Ide, Méhes Viliék galériájába pedig akár látogatóként, mint most is, mindig szívesen térek vissza. A telt házas komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központban is többször felléptem, de a következő hónapokban arra nem kerül sor. Ugyanis az október 11-én (főpróba 10-én) 20 órakor kezdődő, a”403. billentyű című, nagyszabású koncertem előtt, melynek helyszíne a budapesti MVM Dome lesz, már sehol sem adok koncertet. Oda azonban mindenkit szeretettel várunk!” – tudatta olvasóinkkal a magyar könnyűzene egyik legkiemelkedőbb személyisége.
