Újrahasznosítás a kőkorszakban
BARCELONA. Katalán kutatók frissen kiadott tanulmányából kiderült, hogy a felső-paleolitikumban élők újrahasznosították korábbi kőből készült tárgyaikat. A kutatás alapjául a kelet-spanyolországi Tarragona város Molí del Salt régészeti helyszínén talált égetett leletek szolgáltak.
A kőeszközök újrahasznosításának őskori gyakorlata több nehézséget is felvetett a régészeti feljegyzéseknél. „Az újrafeldolgozás azonosítása esetén meg kell különböztetni a tárgy eredeti alakját, készítési idejét, illetve az újrahasznosítás utáni felhasználási célját. A lelet két időszakát elválasztja egy fontos tényező, az a pillanat, amikor az eszköz a változáson átesett. Ez az első alkalom, amikor a tárgyak ilyen mértékű, szisztematikus átvizsgálása megtörtént” – magyarázta Manuel Vaquero, a Rovira i Virgili Egyetem kutatója.
A régészek nagy százalékban találtak égetett maradványokat a tarragonai helyszínen, amelyeket a felső paleolitikum időszakára, 13 ezer évvel ezelőttre datáltak. A szakértők kiválogatták a leletek közül azokat az eszközöket, amelyeket utólag még módosítottak. Az eredmények az újrahasznosított leletek száma alapján azt mutatták, hogy mindez megszokott volt a felsőkőkor idején. Az újrahasznosított eszközök használata gyakoribb volt a háztartási tárgyaknál és úgy tűnik, szoros kapcsolatban voltak az azonnali szükségletekkel.
A „kőkori recycling” az átalakuló viselkedési formákhoz kapcsolható, ami egyszerű alakú és gyorsan rendelkezésre álló eszközök használatát igényelte. A vadászatra használt eszközök, például a lövedékek, sohasem készültek újrahasznosított tárgyakból. Ezzel szemben azokban a folyamatokban, ahol két eszközt használtak egyszerre, gyakrabban fordultak elő újrahasznosított anyagok.
Vaquero kiemelte: a tárgyak esetében a kulturális értékük a legfontosabb, különösen az olyan korszakokban, mint a felső paleolitikum, ahol az „élesebb eszköz-élesebb agy” elve az elfogadott. Az újrahasznosítás különösen fontos lehetett a kőkori vadászó-gyűjtögető életmódot folytató populációknál, amelyek ezzel energiát és időt spóroltak meg, hiszen nem kellett az anyagok forrásai után kutatni. Csupán azokat a tárgyakat kellett megtalálniuk, amelyeket korábban ott járt társaik a helyszínen hagytak.
A régészek nagy százalékban találtak égetett maradványokat a tarragonai helyszínen, amelyeket a felső paleolitikum időszakára, 13 ezer évvel ezelőttre datáltak. A szakértők kiválogatták a leletek közül azokat az eszközöket, amelyeket utólag még módosítottak. Az eredmények az újrahasznosított leletek száma alapján azt mutatták, hogy mindez megszokott volt a felsőkőkor idején. Az újrahasznosított eszközök használata gyakoribb volt a háztartási tárgyaknál és úgy tűnik, szoros kapcsolatban voltak az azonnali szükségletekkel.
A „kőkori recycling” az átalakuló viselkedési formákhoz kapcsolható, ami egyszerű alakú és gyorsan rendelkezésre álló eszközök használatát igényelte. A vadászatra használt eszközök, például a lövedékek, sohasem készültek újrahasznosított tárgyakból. Ezzel szemben azokban a folyamatokban, ahol két eszközt használtak egyszerre, gyakrabban fordultak elő újrahasznosított anyagok.
Vaquero kiemelte: a tárgyak esetében a kulturális értékük a legfontosabb, különösen az olyan korszakokban, mint a felső paleolitikum, ahol az „élesebb eszköz-élesebb agy” elve az elfogadott. Az újrahasznosítás különösen fontos lehetett a kőkori vadászó-gyűjtögető életmódot folytató populációknál, amelyek ezzel energiát és időt spóroltak meg, hiszen nem kellett az anyagok forrásai után kutatni. Csupán azokat a tárgyakat kellett megtalálniuk, amelyeket korábban ott járt társaik a helyszínen hagytak.
Forrás
mult-kor.hu
