Újra Kopócs Tibor az elnöki székben
A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete májusban ismét taggyűlést tartott, mivel az elmúlt időszak elhúzódó és feszült egyeztetései sem hoztak előrelépést a MAMSzE új vezetésének ügyében. A tagság nem tudott új elnököt választani, így a szervezet irányításának ügye továbbra is nyitott maradt. A tagok több lehetséges irányt és személyi alternatívát is megvitattak az elmúlt hónapokban, azonban a hosszadalmas tárgyalások végére sem született olyan konszenzus, amely biztos alapot jelentett volna a társaság stabil továbblépéséhez. A kialakult helyzet következtében májusban ismételten összehívták a tagságot.
A gyenge részvétel megnehezítette a döntéshozatalt, és tovább erősítette azokat az aggodalmakat, amelyek a szervezet jövőbeni működésével kapcsolatban megfogalmazódtak a tagság körében. A történtek egyre világosabban jelzik, hogy a MAMSzE nemcsak vezetőválasztási, hanem közösségi és szervezeti kihívásokkal is szembenéz. A tanácskozás egyszerre volt lezárása egy korszaknak és kezdete egy bizonytalan, sok kérdést felvető új időszaknak.
A jelenlévők egyértelműen elfogadták Kovács Csonga Anikó távozását, aki 2021-2026 között vezette a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületét, ugyanakkor több hozzászólásból is kiderült, hogy az általa képviselt működést sokan értéknek tartják.
A Kovács Csonga Anikó által vezetett, 2021–2026 közötti elnökségi ciklus dokumentációja PDF formátumban az alábbi linken érhető el.: https://url-shortener.me/MGJ7 A gyűlésen új tagok felvétele is napirendre került, amit a tagság alapvetően támogatóan fogadott, így Csillag András és Csizmadia István jelentkezők is tagfelvételt nyertek.
A valódi kérdés: ki és hogyan vezesse tovább az egyesületet?
A legélesebb viták azonban az elnökválasztás és a jövőbeni működés körül bontakoztak ki. Bár egyetlen jelöltként Kopócs Tibor képzőművész vállalta az elnöki pozíciót, több tag is hiányolta, hogy a szavazás előtt nem hangzott el világos program vagy koncepció.
A vezetőválasztás körüli bizonytalanság komoly feszültségeket is felszínre hozott a tagságon belül. Dolán György képzőművész Mikóczy Dénes véleményével egyetértésben hangsúlyozta, hogy egy ilyen horderejű döntést nem lehet világos koncepció nélkül meghozni. Mint fogalmazott, nem állítja, hogy Kopócs Tibor rossz elnök lenne, ugyanakkor „baráti alapon nem lehet szavazni”.
Más hozzászólók arra hívták fel a figyelmet, hogy a szervezet vezetése nem pusztán személyi kérdés, hanem elsősorban menedzseri és szervezési feladat, amely átgondolt struktúrát, világos feladatmegosztást és hosszú távú működési koncepciót igényel.
A vita során egyértelműen két irány rajzolódott ki a tagok között. Az egyik oldalon a folytonosság és a szakmai építkezés hívei álltak, akik az elmúlt évek lendületét, strukturált működését és a generációváltást előkészítő szemléletet tartanák meg. Ezt az álláspontot fogalmazta meg M. Kiss Márti képzőművész is, aki elismerően beszélt a Kovács Csonga Anikó és Balla Rita által vezetett időszakról, ami szerinte kiteljesedett, professzionális irányt adott a szervezet működésének. Ugyanakkor tisztelettel szólt a Kopócs Tibor nevével fémjelzett időszak értékeiről is, hangsúlyozva, hogy a jövőben mégis inkább a szakmailag innovatívabb, szervezettebb és szakértőibb működés mellett kötelezné el magát. Mint mondta, megfelelő feladatmegosztás mellett vezetőségi tagként is kész részt vállalni a munkában, ugyanakkor „visszafelé nem szeretne haladni”.
A vita egyik legfontosabb momentuma Balla Rita felvetése volt, aki radikális alternatívákat vázolt fel a kialakult helyzet súlyosságára reagálva. Elképzelései között szerepelt a szervezet működésének ideiglenes „szüneteltetése” is, mint lehetséges átmeneti megoldás a vezetési és működési válság rendezésére. A másik pedig egy kételnökös, generációkat összekötő vezetési modell, amelyben két különböző szemlélet együtt irányítaná a szervezetet.
A javaslat megosztotta a jelenlévőket, de sokak számára reménykeltő ideiglenes megoldásként jelent meg. Mások - köztük Dolán György - viszont attól tartottak, hogy ez inkább tovább mélyítené a már érzékelhető belső töréseket. A felvetéshez Fecsó Szilárd kassai képzőművész is hozzászólt, aki szerint a társelnöki modell lehetőséget teremthetne arra, hogy két eltérő koncepció egy szervezeti egységen belül működjön együtt, anélkül, hogy végleg elszakítaná egymástól a különböző generációkat.
A tagság végül Kopócs Tibor megválasztása mellett döntött, aki korábban már több alkalommal is betöltötte az elnöki tisztséget, legutóbb 2018 előtt. A döntés azonban korántsem bizonyult egyhangúnak, jól tükrözve a szervezeten belüli megosztottságot és a vita során kirajzolódó eltérő elképzeléseket.
A régi új elnök ezt követően viszonylag gyorsan kialakította a vezetőségi struktúrát, ám több felkért tag csak ideiglenesen, egyéves mandátummal vállalta a szerepet. Az alelnöki tisztséget Mikóczy Dénes vállalta, míg M. Kiss Márta a szervezői bizottság élére került. Az etikai bizottság vezetését A. Bak Péter vállalta, aki a teljes, négyéves időszakra kötelezte el magát a feladat mellett.
Az új elnök koncepciójában több konkrét terv is megjelent, a tagság „megtisztítása” és a tagdíjfizetési fegyelem helyreállítása, egy saját kiadvány elindítása, aukció és új közösségi események szervezése, valamint a szervezet erősebb kulturális szerepvállalása. A gyűlés végére ugyanakkor kirajzolódott, hogy a MAMSzE nem csupán vezetőt váltott, hanem működését és jövőbeli irányait illetően is komoly szakmai kérdések kerültek napirendre. A valódi kérdés már nem csak az, ki vezeti a szervezetet, hanem az is, milyen irányba fejlődik tovább. A következő hónapok dönthetik el, hogy a most felszínre került feszültségek szétfeszítik-e a közösséget, vagy épp egy új, tudatosabb működés alapjait rakják le.
