Új kiállítás a Mailáth József Regionális Múzeumban
Takács Pál mérnöknek, Bodrogköz egyik legnagyobb lokálpatriótájának a kiállítását 2018. szeptember 13-án nyitották meg Királyhelmecen. Az alkotó igazi polihisztor, aki már gyerekként rajzolt, festegetett, egyetemistaként gyurmaképeket készített. Lelkesedése csodálatra méltó, minden tevékenységében ott van a tenni akarás.
A bodrogközi Kisújlakon született, majd befejezve alapiskolai tanulmányait a losonci építészeti középiskolába jelentkezett. Az egyetemen hídépítészetet szeretett volna tanulni, ám a sors úgy akarta, hogy a Brünni Katonai Akadémián optoelektronikát hallgasson. Sokáig egyáltalán nem érdekelte a történelem, ám a 90-es években látva a vidék régi, pusztulóban lévő kastélyait, megismerve Viga Gyula és Bogoly János Bodrogközzel kapcsolatos könyveit, szerette volna maga is felhívni az emberek figyelmét gazdag történelmünkre. Arra törekedett, hogy felélessze a vidék elfeledett tradícióit, hogy azután profitálhasson belőle a régió. Nemcsak beszélt, példát is mutatott. Gyűjtötte mondáinkat, meséinket, tanulmányozta az értékes, ám lassan az enyészet fogságába került történelmi emlékeket, épületeket, megpróbálta őket maketteken rekonstruálni. Ha értékeinket összegyűjtjük és felelevenítjük—vallja--, van mire alapoznunk a vidéki turizmust.
Pedagógusokat, polgármestereket próbált mozgósítani, polgári társulásokat szólított meg ez ügyben, de mindenütt süket fülekre talált. Mostani kiállítása, amelyet csupán idén januárban álmodott meg és az elmúlt fél évben kivitelezett, egy utolsó jajkiáltás azon emberek felé, akikkel karöltve végre együtt munkálkodhatna Bodrogköz felvirágoztatása érdekében.
Bár 1991-től Nagymihályben él feleségével, szülőfalujától sem szakadt el, hiszen vásárolt ott egy nyári lakot, ahol szenvedélyének hódol. Mostani kiállításának azt a címet adta: Ismerjük meg történelmi és kulturális örökségünket! /Utánzatok kiállítása/
Ezzel a kiállítással többek között rámutat arra a tényre, hogy Felső-Bodrogköz rendkívül értékes régészeti leletekkel rendelkezik, sőt meggyőződése, hogy még sok-sok kincset rejt a kutatók számára. Az eddig feltárt anyagok is bizonyítják, hogy ezen a földön már a kőkorszakban éltek emberek. A leletek arra is utalnak: hogyan éltek, milyen kultúrát, művészetet képviseltek. Ezek a leletek ma múzeumokban vagy magángyűjtőknél találhatóak, szűkebb pátriánkban viszont egyetlen darab sem látható. Ezért határozott Takács Pál így, hogy utánzatok formájában bemutat belőlük néhányat a nagy nyilvánosságnak.
A szép számban összegyűlt érdeklődők előtt Zvolensky Gabriella igazgatónő köszöntötte az alkotót, majd a múzeum alkalmazottai bemutatták annak munkásságát. Végül Takács Pál emelkedett szólásra, aki kritikus gondolatokat tolmácsolt közönségének. Nehezményezte, hogy szűkebb szülőföldje a rendszerváltás óta nem gyarapodik, hanem inkább sorvad.
A vidékfejlesztés gyerekcipőben jár, Bodrogköz képtelen megragadni a történelmében és kultúrájában rejlő lehetőségeket. Nincs egy jó színvonalú hagyományőrző csoportja, egy értelmiségi társaság, amely összegyűjtené és feldolgozná a régió értékeit, egy skanzen….
Még egyszer felajánlotta önzetlen segítségét az iskoláknak, a polgármestereknek, hogy végre szülőföldje is elmozdulhasson a holtpontról. A megnyitó Takács Pál Mi lesz veled Felső-Bodrogköz című versével zárult.
