Tűzzománc – az energia és az idő lenyomata
Az esztergomi Rondella Galéria a Párkány-Esztergom régió egyik meghatározó kortárs művészeti központja, amely havonta megújuló kiállítási programjával aktívan hozzájárul a térség kulturális életéhez, legutóbb Végh Éva, a MAMSzE művésze mutatkozott itt be.
A Rondella Galéria az MNM Esztergomi Vármúzeuma része, a Várhegy délnyugati részén található, közvetlenül a Szent Adalbert-székesegyház mellett. A kiállítótér a történelmi várfalhoz simuló, kör alaprajzú rondellában kapott helyet, amelynek nyers kőfalai és boltíves belső terei különleges, misztikus atmoszférát kölcsönöznek a kiállításoknak. Ez a középkori hangulatú környezet éles, mégis harmonikus kontrasztot alkot az ott bemutatott kortárs művekkel, így a kiállított alkotások nemcsak térben, hanem történeti időben is párbeszédet képeznek a hellyel. A Rondella Galéria programjában elsősorban kortárs magyar művészek szerepelnek sokszínű műfaji kínálattal. A tér nemcsak kiállítótérként, hanem közösségi helyszínként is működik, a megnyitók mellett tárlatvezetések és művészeti beszélgetések is gazdagítják a város és a galéria programját.
Az elmúlt időszakban itt állított ki az Esztergomhoz közeli Dorogon élő Végh Éva is, akit szoros szálak fűznek a felvidéki kortárs képzőművészeti élethez, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének is a tagja. Munkái megtalálhatók szlovákiai közgyűjteményben is, Naszvadon és a Csemadok Alapszervezet által gondozott Tűzvirág Nemzetközi Zománcművészeti Gyűjteményben.
Felvidéki kiállításai széles időszakot ölelnek fel, és jól mutatják a régióval való nagy múltra tekintő kapcsolatát. Egyéni kiállításai közül említésre méltó a 2018-as Emlékezés című tárlat a Limes Galériában, valamint a 2014-es komáromi bemutatkozása a Csemadok Galériában. Csoportos kiállításai közül kiemelkedik a Grendel 75 pályázati kiállítás a Csallóközi Múzeumban. 2022-ben több helyszínen is bemutatkozott: az ipolysági Zsinagóga Galériában megrendezett Tűzzel – Lélekkel kortárs tűzzománc kiállításon, illetve a gyűgyi (Dudince) Őszi Szimpóziumon. Korábban, 2019-ben Kassán és Dunaszerdahelyen is szerepelt a MAMSzE 30 éves jubileumát ünneplő kiállításokon, 2021-ben pedig a Nemzedék-Kapcsok című tárlaton a Limes Galériában. Végh Éva több évtizedes következetes és magas színvonalú művészeti tevékenysége során számos szakmai elismerésben részesült. Munkásságát 2022-ben Művészeti Nívódíjjal jutalmazták, korábban, 2007-ben megkapta a Rauscher György Díjat, 1998-ban pedig Pro Urbe Díjat.
A művésznő idén áprilisban ünnepelte 70. születésnapját, ami kivételes alkalmat kínált számára, hogy életművének egy szeletét egy átfogó koncepció kialakításával Az idő formáló ereje címmel állítsa ki. A cím feltételezhetően az évtizedeken átívelő alkotói útjára is utalhat, másrészt a zománcművészet sajátos technikai folyamatára, ahol a hő, az idő és az anyag kölcsönhatása alakítja ki a végső formát.
Így válhatott a kiállítás címe és tematikája egyfajta elmélyült gondolattá az idő és az alkotás viszonyáról. A kiállítóhely falaira mintegy hetven (a kerek évfordulóhoz közeli számú) zománcalkotás került ki, ami szimbolikusan is összefonódott a művész pályaívével és az idő múlásának tapasztalatával. Végh Éva elmondása szerint számos további mű is bemutatásra várna, ám – mint minden térnek – a Rondella Galériának is megvannak a fizikai határai, amelyeket a kurátori szándék finom egyensúlyban kezel.
Végh Éva 1969 óta készít zománcmunkákat, a mostani tűzzománcokból álló tárlata inkább egy visszatekintő kiállítás. A művésznő többféle alapra és felületre dolgozik; vörösrézlemezre, illetve iparilag alapozott acéllemezre, régebben kerámiára. Az esztergomi kiállítás anyaga csak acéllemezekre készült, melyek főleg nagy méretű zománcok. Ezekre a munkáira egyfajta vizuális kutatásként tekint, miként születik meg egy szerves rendszer a fém és a tűz közegében, hogyan bomlik fel vagy épül újra az anyag, ha energiák, fények és törések mentén szemléljük. A képei, kompozíciói szétfeszítik a sík kereteket, organikus mintázatok, ideghálókra, gyökérrendszerekre vagy ipari struktúrákra emlékeztető elemek váltakoznak geometrikus építményekkel, metszetszerű képekkel. A zománc anyagában rejlő fény és mélység nemcsak esztétikai játék, hanem a művek belső idejének megjelenítései, minden egyes réteg, csurgatás vagy áttörés a transzformáció egy fázisát rögzíti.
A zománc – mint anyag és eljárás – itt nem csupán díszítő közeg, hanem médium, amely rögzíti az energia és az idő lenyomatait. A felületek erősen strukturáltak, a textúra eleven, mozgalmas, organikus eredetűnek hat, ahol az áttűnések, folyások, rétegek együttesen hozzák létre a térhatást.
A kiállítást Feledy Balázs művészeti író, művészetkritikus nyitotta meg, aki a következőképpen fogalmazott Végh Éva munkáiról: „A zománc az egyik legősibb technika. Ahhoz, hogy ilyen »tárgyak« jöjjenek létre, ahhoz bonyolult folyamatokat kell követni, a felületkezelésnek különleges módjait, a zománc különleges alkalmazását kell figyelnie és alkalmaznia a művésznek, amiből végül megszületik a mű. Végh Éva esztergomi tárlata szemléletileg sokkal áttételesebb, geometrikus konstruktív fogalmazásmódban alkot, az elvont és a valóságalapú látványelemek is fontosak munkáin, és igénybe veszi a mi azonosulási szándékainkat is. Nagyon sok absztrakció van jelen, de a kiállított anyag egészét líraiság lengi át, ami a zománcra nem jellemző, mivel a zománc egy kemény anyag, olyan felület, ami minden terhelést kibír.
A kiállítás augusztus 3-ig tekinthető meg a hétfői napok kivételével 11:00–16:00 óra között.
Megjelent a Magyar7 2025/28.számában.
