Tudom, bármerre lépek, az utam követ engem
„Szocializmus volt, édesanyám gyakran improvizált, én meg gyerekként érdeklődve figyeltem alkotómunkáját a kötésen, varráson keresztül. Szinte minden háztartásban ott lapult akkoriban a Burda magazin, ez a kreatív, színes világ… Engem is megfogott a textilek világa, és az alkotási vágyam egyre erőteljesebb tört utat magának, amit addig csak a magam szórakoztatására műveltem. Ma már a textil a legfontosabb médium számomra, az a 8. századi japán tradíciókon alapuló textilfestő technika, amit Shiborinak neveznek.” Így jellemezte a kezdeteket a bősi származású Bokros Rozália.
Hol tart ma Bokros Rozália, a textilművész?
A tökéletes tökéletlenség és a tökéletlen tökéletesség képviselője vagyok mind a művészetemen keresztül, mind a hétköznapjaimban. Fontos számomra, hogy a textilek milyen minőségű anyagok, mi az, amit magamra ötlök ki, ami körülvesz az életteremben.
Textiljeidnél lehet-e határt húzni a hétköznapi, funkcionális textilek és azok között, amelyeket műalkotásként definiálsz?
Éles választóvonalat tettem a kézműves termékek, azaz a hétköznapi, funkcionális textil és a műalkotások közé. Leginkább a technika, a festési eljárás és annak időigényessége határozza meg, hogy miként definiálom. A hordható textil kiegészítőket, (például egy sálat) egyszerűbb módon festem meg, kizárólag természetes eredetű és ökológiai színezékekkel. Ezek letisztultabb, visszafogottabb darabok, a legtöbb esetben egyszínűek, hogy könnyen kombinálhatóak legyenek, de mindenképpen követem a fenntarthatóság elvét. A műalkotások egyértelműen a művészi szabadságom legkedveltebb önkifejezési formái, ez ösztönöz a falikárpitok létrehozására, a művészeti alkotásra.
A különböző eljárásokkal – kötözés, hajtogatás, öltés, fércelés, préselés, redőzés, gyűrés – az anyag egyes részeitől elzárva, azaz taszítva a festéket, mintákat hozok létre. Az anyag blokkolására használt elemei korlátozzák a festék átjutását, így egyes területek színesek, mások pedig fehérek maradnak.
A textil speciális anyag, amely számos technika és technológia alkalmazását teszi lehetővé. Lehet hajlékony, puha, alakítható, de egyértelmű, tömör formákká is varázsolható, jól körülhatárolt felületekkel. Minden a választott anyagtól és a feldolgozástól függ. Te milyen anyaggal dolgozol szívesen?
Régebben nem kíméltem apu kinyúlt régi trikóit, az egyszínű pólókat, de a rég nem használt fehér lepedőket sem. Akkor még batikolásként bukkantam rá erre a textilfestési technikára. A 2010-es évek elején, illetve közepén elkezdtem kutatni a textilfestési technikákat, és akkor tárult elém a Shibori, ami a legkevésbé sem egyenlő a batikolással.
Csehországból, Prágából rendelem az anyagokat. Ezt követte később a gyapjú etamin, amire sok-sok keresgélés után bukkantam rá az interneten.
Milyen perspektívában látod magad a szlovákiai textilművészet területén? Milyen lehetőségeket tud számodra nyújtani az itthoni szcéna?
Szlovákiában jelenleg két időszaki kiállítás található, amelyek textilalkotásokat mutatnak be. Textilminiatűr, 2001-től és a Textile Art of Today textilművészeti triennálé 2006-tól. Mindkettőre jellemző a gazdag nemzetközi részvétel. Jelen pillanatban ezt a két lehetőséget látom magam előtt a szlovákiai művészeti szcénán, ami a következő lépés lehet ahhoz, hogy bekerüljek a textilművészet világának itthoni kis szegletébe.
Mindenesetre úgy gondolom, hogy a közeljövőben ez a művészeti terület fontos szerepet fog játszani a szlovákiai kreatív ipar fejlődésében, és ezáltal hozzájárul a jelenlegi generáció általános kulturális tudatosságának növeléséhez.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/39. számában.
