Tóth Ferenc díjnyertes világa
Megdöbbentően komor képet fest jövőnkről a Műanyag világ (Plastic World) fotók első sorozata. A folytatásban már a megoldáskeresés kerül előtérbe, de kiviláglik, milyen hatalmas a rombolás, s milyen kicsik a lépések, amiket mi, egyszerű emberek tenni tudunk ellene.
A fényképsorozat készítője a tardoskeddi fényképész és zenetanár, Tóth Ferenc. Vele és alkotótársával, Melisek Blankával, az udvardi alapiskola pedagógusával beszélgetünk.
– mondja Ferenc.
– folytatja Blanka.
– Megegyeztünk a részletekben, és egy kora nyári napon elindultunk. Nem nagyon tudtam, tudom-e majd teljesíteni Ferenc instrukcióit, az ő fejében ugyanis már készen voltak a képek. Elmagyarázta, milyen mozdulatokat tegyek, milyen legyen a mimikám, hogy hideget vagy meleget kell éreznem, aszerint, mit képzelt el éppen háttérnek: Izlandot, hazai tájat, melegebb vidéket. Kezdetben tanácstalan voltam, utólag visszanézve a képeket, némelyiken bizony esetlen vagyok. Volt, amit nem tudtam eljátszani, azt az ötletet elvetettük. Amúgy semmi különösre nem kellett ügyelnem, kétféle ruha és egy fürdőruha volt variálva, a frizurám is természetes volt. Több ezer kép készült, a nyilvánosságra csak 20-25 került közülük. Mivel magam is szeretek fényképezni, nekem is volt pár gondolatom. Kedvenc képem, amelynek elkészítése egyébként nagy kihívás volt, hogy szeméttel teli vízben fekszem. Bele kellett mennem egy víztározóba, hínárok és az általunk beleöntött szemét közé. A víz hideg volt, hosszú ideig tartott a fotózás, járókelők is néztek minket, kellemetlenül éreztem magam. Talán ezért lett ez az általam legkedvesebbnek tartott fotó, na meg azért, hogy ez egy valós kép.
– Blankát könnyű volt fényképezni – szól közbe Feri. – Néha meg kellett tennie kellemetlen dolgokat, fura pózokat felvenni, ami azért is nehéz volt, mert nem volt ott az eszköz. Rá kellett lépnie például egy égig érő létra fokára, ami érthető módon nem volt sehol. Előfordult, hogy valamit nem sikerült megvalósítanunk, de menet közben improvizáltunk, és kitűnő képek születtek.
Feri elmondja, két sorozatot készített Műanyag világ témájában. Az első részben arra próbálja felhívni az emberek figyelmét, hogy rengeteg már a műanyag szemét, nincs mire várni. A képek többsége komor hangulatú, szürreális fotómanipuláció.
– meséli.
A sorozat második része javaslatot próbál adni a megoldásra. Hogy mit kell tennünk, és hogyan lehet a műanyagot helyettesíteni más termékekkel. Például elmentek egy kávézóba, ahol Blankának vissza kellett utasítania a szívószálat, de készültek képek egy érsekújvári csomagolásmentes boltban is, ahol csak ömlesztett áru található.
Blanka lelkesen meséli, nagyon sok pozitív visszajelzést kapott a barátaitól, kollégáitól és a közösségi média népétől, hogy közreműködött a mindenkit érintő probléma művészi megfogalmazásában. Ő maga is törekszik a műanyagmentes életre. Az már természetes számára, hogy saját vászontáskát vagy kosarat visz a pékségbe, a zöldségeshez vagy a henteshez. Vizet sem vesz műanyag palackban, mindenhová kulaccsal jár.
– Ezek már beépültek az életembe. Pár éve fedeztem fel a luffatököt, más néven szivacstököt mosogatáshoz, amit nem győzök dicsérni. Amellett, hogy lebomló, nagy előnye, hogy sokkal hamarabb kiszárad, mint a szivacs. Tanárként is azon vagyok, hogy a gyerekeket a környezettudatos életre neveljem. A szünetekben mindig figyelmeztetem az osztályomat, hogy a tízóraiszacskót nem kell egyszeri használat után eldobni, a saját kulacs pedig már nekik is olyan természetes, mint nekem. A föld napján szütyőket varrtak pékárura, amikkel a falubelieket ajándékozták meg.
Tóth Feritől megtudtuk, hogy az utóbbi egy évben sokat pályázott a Nemzetközi Fotószövetség égisze alatt.
Feri zenetanár, soha nem tanulta a fényképezést, de állítja, nagyon közeli ez a két művészeti ág. Mindkettőben van kompozíció, s míg az egyik képekkel van kifejezve, a másik hangokkal.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/48. számában.
