Történelmi fényképészműhely a Gombaszögi Nyári Táborban
A gombaszögi táborok újkori története számomra 2015-ben kezdődött érdekes módon Krasznahorkaváralján – ekkor még a váralji kempingben rendezték a tábort. Ebben az évben hívtak meg először fiatal barátaim, akik klasszikus fényképészettel foglalkoztak, hogy megmutassam nekik, hogy hogyan működik ez a nedves kollódiumos eljárás nevű csoda.
Ez volt a Hívd elő a Csacsit fényképészműhely, melyet brünni kötődésű magyar egyetemisták, fiatal értelmiségiek hívtak életre és működtettek, név szerint a teljesség igénye nélkül: ötletgazdája és első alapítója Jason (Tóth Péter), Gergő (Demjén Gergő), Csambi (Csambal Tamás), Gyuri (Szajkó György). Ők klasszikus fekete-fehér és színes filmeket hívtak elő és nagyítottak szolgáltató és bemutató jelleggel, fényképezőgépeket kölcsönöztek, és tanácsadást tartottak kezdőknek a táborok időtartama alatt.
Hozzájuk csatlakozott még a nyári táborok idejére Fodor Dániel János budapesti fotóművész, aki elsősorban lyukkamerás (camera obscura) műhelyeket vezetett és jómagam, Gyetvai Zoltán fotográfus, tanár - én elsősorban XIX. századi, történelmi fényképészeti eljárásokkal foglalkozok, ezen belül is a nedves kollódiumos műhelyeket tartottam. Az idén a következő felállásban dolgoztunk: Tóth Péter Jason, Demjén Gergő, Fodor Dániel János, Tuba Dániel Rajli, May Adél mint a médiasátor fényképésze, Gyetvai Anna mint pszichológus, Komka Péter barátom az MTI többszörös sajtófotó-díjas fotóriportere mint vendég, aki pár órára meglátogatott bennünket, néhány érdeklődő, aki csatlakozott hozzánk rövidebb, hosszabb időre, valamit szerény személyem. A kollódiumnak az idén is két napot szenteltünk, az első nap klasszikus műtermi portrékat (18x24cm-es méretű ambrotípiákat és ferrotípiákat) készítettünk – ehhez improvizált műtermet építettünk fel a javítás alatt álló női zuhanyozóban, stúdiólámpákkal, fotóháttérrel, mindennel, ami szükséges egy fotóműteremhez. A második nap egy 100x30cm összméretű panorámaképet készítettünk a gombaszögi völgyről, 4 darab 24x30cm-es ferrotípiából összeállítva.
Egy ilyen kurzus mindig a tanítás-tanulás folyamatról szól, persze egy kicsit lazítva. Meg kell mondanom, hogy ebben az évben is kitűnő képek születtek, kiváló fiatal barátaimmal ismét megtiszteltetés és öröm volt együtt dolgozni. Köszönet nekik.
A nedves kollódiumos eljárást Gustave Le Gray kísérletei alapján Frederick Scott Archer publikálta 1851-ben, mely ezt követően az 1880-as évekig az egész világon széles körben elterjedt és használt fotográfiai technikává vált. Mai szemmel nézve viszonylag hosszadalmas és munkaigényes folyamatról van szó. Annál is inkább, mert a fotográfus helyben készít el szinte mindent, a lemez fényérzékenyítését és előhívását is. Ebből következik, hogy a fényképezés helyszínén laborálásra alkalmas sötétkamrának is kell lennie. A munkafolyamat nagyon röviden és leegyszerűsítve a következő: az üveg- vagy fémlapot zsírtalanítjuk, utána kollódiummal vonjuk be. A kollódium alkohol, éter és lőgyapot keveréke, melybe előbb bromid és jodid sókat keverünk. A lemezt egy speciális mozdulatsorral felöntjük, majd rövid szikkadás után ezüst-nitrát fürdőben érzékenyítjük. Érzékenyítés után rögtön, nedvesen a gépbe helyezzük és exponáljuk. Előhívás, rögzítés és mosás után a megszárított lemezt rétegoldalán lakkozzuk. Az elkészült kép fekete háttérrel pozitívnak látszik, szürke (szürke - fekete) tónusú, fehér szín nem található rajta. Az üvegre készített direktpozitív képet ambrotípiának, míg a fémlemezre készültet ferrotípiának nevezzük.
Mivel egy 170 éves történelmi fényképészeti eljárásról beszélünk, szerintem szükséges, hogy a lehető legnagyobb mértékben autentikus eszközöket és anyagokat használjunk. A fényképezőgép, amivel dolgozunk, 1901-ben készült egy londoni manufaktúrában, kitűnő eredeti állapotban lévő ultranagyformátumú, 24x30cm-es képméretű, mahagóni fából készült harmonika-kihuzatos gépről van szó, mely masszív fa állványon használható.
Ugyanúgy fényképezünk, mint 170 éve, ugyanolyan nyersanyagokat és munkafolyamatokat használunk. Teljesen kézműves eljárásról van szó, értelemszerűen mindent a fényképész csinál – a hordozó üveg- és fémlemezeket is mi készítjük elő, a vegyszerek keverését is magunk végezzük, lakkozzuk, festjük, sőt magunk keretezzük a kész képet.
