Több mint tárlatnyitó - Kürthy Veronikával a komáromi Csemadok Galériában
Stubendek László polgármester, a Csemadok komáromi alapszervezete elnökének üdvözlő szavai után Pfeiferlik Tamás operaénekes, Kalmár Zsuzsanna zongoratanár és Kulin Eduárd hegedűtanár műsorát élvezhette a közönség, majd Nagy Ildikó lélekmelengető szavalata következett. A kiállító alkotó pályáját Mák Ildikó színművész mutatta be.
„1956-ban sikeres felvételi vizsgát tettem a Komáromi Óvónőképző Középiskolába. Az akkori osztályfőnökömet, dr. Szénássy Zoltán tanár urat meghatározó személyiségként és szinte megmentőmként tartom számon. Miután az osztálytársaim elárulták neki, hogy sajnos, a szüleim hamar távoztak az élők sorából, én pedig fázom, éhezem, olykor az Európa Szállóval szemebeni parkban alszom, elintézte, hogy felvegyenek az internátusba. Ezzel elindított a pedagógusi pályán...“ – idézte Kürthy Veronika vallomását méltatója.
Felidézte azt is, hogy özv. Oláh Imréné középiskolai tanárnő hogyan is emlékezett egykori tanítványára: „Veronikát a nehéz gyerekkor, az anyagi problémák edzették acélossá, de mélyenérző, lírikus természetű kislányá. Már akkor becsültem a szívós kislányt, aki mind az iskolában, mind az internátusban mindenütt ott volt, ahol valami érdekes történt. Festett, verseket írt, nagyon agilis és önálló volt...“.
A sanyarú sorsából önerővel kitörni vágyó fiatal lány Nyitrán magyar-szlovák nyelv szakos pedagógusnak tanult, Pozsonyban pedig lektori diplomát szerzett. „Mégis sorsom, végzetem őfelsége az ecset. Amikor a kezembe veszem, igyekszem a valóság erejével hatni. Szeretem az egyszerűséget. Az élet ellesett pillanatait örökítem meg“ – hallottuk a továbbiakban a kiállító művész festészet iránti vonzalmáról. Önfegyelme és kitartása segítette abban, hogy rajzait és festményeit művészi szintre emelje, és külföldön is elismerésben legyen része.
A Mák Ildikó által elmondottakból az is kiderült, hogy Július Muška, az Eperjesi (Prešov) Képzőművészeti Főiskola docense miként jellemezte művészetét: „A festői szenvedélyt ragyogóan hangsúlyozza jellegzetes ecsetvezetése, valamint lüktető ritmusa és visszafogott színvilága. Engedi, hogy a képei beszéljenek helyette“. Végül kiemelte: „Azt hiszem, hogy olyan festőt-írót köszönthetünk, akinek elkötelezett emberszeretete, tisztessége őt arra érdemesíti, hogy még a pályán sokat szerepeljen. Ehhez kívánok neki sok erőt, egészséget és sikert!“.
Kürthy Veronika egy tátrai szanatóriumi kezelése során festett tájképpel ajándékozta meg Stubendek Lászlót, akinek azért is hálás, hogy egy-egy kiállítása alkalmából hajlandó személyesen a galériába szállítani, és ott elrendezni a műveit. Azután a 46 évvel ezelőtt elhunyt Fábry Zoltán (Stósz, 1897 – Stósz, 1970) író, publicista, kritikus és antifasiszta harcos munkásságáról, illetve annak az elveiért és a békéért vívott szélmalomharcáról szólt. Az eddigi tárlatai megnyitóin is megszokhattuk, hogy sosem elégedett meg csak a saját művei kiállításával, hanem mindig valamiféle időszerű többletet akart nyújtani a közönségnek. A közönség soraiban a helyi érdeklődőkön kívül ez alkalommal győri, füzesabonyi és pozsonyi látogatók is helyet foglaltak.
Miután az alkotó a tőle megszokott szerénységgel és kedves szavakkal fogadta a jókívánságokat, szívesen dedikálta a helyszínen megvásárolható könyveit és elbeszélgetett a jelenlevőkkel. Ismerős és távolabbi tájakat, hajdani gyermekeket és jótevőit is odaidéző kiállítása június 10-ig tekinthető meg a komáromi Csemadok-székházban. Szinte sugallva: mindegy, hogy honnan jöttél, kellő akarattal, szorgalommal, kitartással és szakmai alázattal szinte bármit elérhetsz az életben...