Tíz éve semmisült meg a Columbia
WASHINGTON. Tíz évvel ezelőtt semmisült meg hazatéréskor a Columbia űrsikló. Mind a hét asztronauta életét vesztette.
Tíz éve, 2003. február 1-jén, helyi idő szerint reggel 9 órakor eltűnt az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA radarjáról a Columbia űrsikló. A küldetésből akkor már csak 16 perc volt hátra, a Columbia azonban sohasem érte el a Kennedy-űrközpontot: a Földre való visszatérés közben felrobbant, a fedélzetén lévő hét űrhajós életét vesztette.
A Columbia - az első űrsikló - építését az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet első amerikai vitorlásként megkerülő bostoni hajó, valamint az Apollo-11 parancsnoki modulja nyomán kapta. Az űrjármű már az első repülés előtt életeket követelt: az utolsó tesztek során két munkás halt meg a kiszivárgó nitrogéntől. A próbarepülés azonban sikeres volt, az 1981. április 12-én útnak induló hajó két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet. Az 1982-es első "éles" küldetés után a visszatérő űrhajósokat Ronald Reagan elnök várta, aki a küldetést "Afganisztán szabadságáért küzdő népének" ajánlotta.
A program előrehaladtával további űrsiklók álltak szolgálatba: 1983-ban a Challenger (1986-ban tizedik küldetésén, fellövésekor megsemmisült), 1984-ben a Discovery, 1985-ben az Atlantis, majd 1992-ben az Endeavour. Ezekhez képest az elsőként elkészült Columbia robusztusnak számított, az Endeavournél például majd 4 tonnával volt nehezebb. A Columbiát tervezői száz repülésre szánták, a 2003-as katasztrófáig 27 alkalommal szállt fel, 301 űrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg.
A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből - Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és az első izraeli űrhajós, Ilan Ramon - négyen voltak újoncok. A 16 napos misszió alatt 80 kutatást végeztek el, és megjavították a Hubble űrteleszkópot is. Az űrsikló 2003. február 1-jén indult vissza, belépése után a Föld légkörébe, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött.
Amikor 9 óra 00 perckor a NASA és a Columbia között megszakadt a kapcsolat, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, 20 ezer kilométeres sebességgel haladt Texas fölött. A NASA csak este mondta ki először, amit mindenki sejtett: a legénység tagjai meghaltak. A több állam területén szétszóródó roncsok között az űrhajósok maradványait is megtalálták, és viszonylag épségben kerültek elő egyes tárgyak, így a Deep Purple-rajongó Kalpana Chawla CD-lemezei is.
A hosszas vizsgálat végül arra a következtetésre jutott, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia bal oldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hővédő pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegő áramlott az űrsikló szárnyának belsejébe, és szétégette annak szerkezetét. A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelődarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet. Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételődött, de ők erről - a híresztelésekkel ellentétben - nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia előtt pár perccel készült videofelvétel, amelyen a landolás előkészületeiről beszéltek.
Az elhunytakról kisbolygókat neveztek el, a Sziklás-hegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs őrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre innen tör az ég felé a másik űrsiklóbaleset emlékét őrző Challenger-csúcs.
A Columbia - az első űrsikló - építését az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet első amerikai vitorlásként megkerülő bostoni hajó, valamint az Apollo-11 parancsnoki modulja nyomán kapta. Az űrjármű már az első repülés előtt életeket követelt: az utolsó tesztek során két munkás halt meg a kiszivárgó nitrogéntől. A próbarepülés azonban sikeres volt, az 1981. április 12-én útnak induló hajó két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet. Az 1982-es első "éles" küldetés után a visszatérő űrhajósokat Ronald Reagan elnök várta, aki a küldetést "Afganisztán szabadságáért küzdő népének" ajánlotta.
A program előrehaladtával további űrsiklók álltak szolgálatba: 1983-ban a Challenger (1986-ban tizedik küldetésén, fellövésekor megsemmisült), 1984-ben a Discovery, 1985-ben az Atlantis, majd 1992-ben az Endeavour. Ezekhez képest az elsőként elkészült Columbia robusztusnak számított, az Endeavournél például majd 4 tonnával volt nehezebb. A Columbiát tervezői száz repülésre szánták, a 2003-as katasztrófáig 27 alkalommal szállt fel, 301 űrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg.
A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből - Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és az első izraeli űrhajós, Ilan Ramon - négyen voltak újoncok. A 16 napos misszió alatt 80 kutatást végeztek el, és megjavították a Hubble űrteleszkópot is. Az űrsikló 2003. február 1-jén indult vissza, belépése után a Föld légkörébe, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött.
Amikor 9 óra 00 perckor a NASA és a Columbia között megszakadt a kapcsolat, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, 20 ezer kilométeres sebességgel haladt Texas fölött. A NASA csak este mondta ki először, amit mindenki sejtett: a legénység tagjai meghaltak. A több állam területén szétszóródó roncsok között az űrhajósok maradványait is megtalálták, és viszonylag épségben kerültek elő egyes tárgyak, így a Deep Purple-rajongó Kalpana Chawla CD-lemezei is.
A hosszas vizsgálat végül arra a következtetésre jutott, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia bal oldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hővédő pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegő áramlott az űrsikló szárnyának belsejébe, és szétégette annak szerkezetét. A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelődarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet. Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételődött, de ők erről - a híresztelésekkel ellentétben - nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia előtt pár perccel készült videofelvétel, amelyen a landolás előkészületeiről beszéltek.
Az elhunytakról kisbolygókat neveztek el, a Sziklás-hegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs őrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre innen tör az ég felé a másik űrsiklóbaleset emlékét őrző Challenger-csúcs.
Forrás
MTI
