2020. január 18., 07:35

Tisztelői sokasága emlékezett V. Nagy János Lászlóra

Halálának első évfordulóján méltóbb módon, mint a műveiből rendezett emlékkiállítással nem is lehetett volna megemlékezni a 2018 karácsonyán elhunyt Vitéz Nagy János László fafaragó művészről. A Csemadok Ógyallai Alapszervezete által kezdeményezett és január 17-én a helyi Hagyományok Házában megnyitott Életút című tárlaton Szekeres Tamás mutatta be a földi létből váratlanul távozott néhai barátja egészséges nemzettudattal átitatott életútját, s idézte fel a vele kapcsolatos emlékeit.

Galéria
+15 kép a galériában
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Az ógyallai érdeklődőkön kívül Komáromból és a környező falvakból, továbbá Budapestről, Bécsből és Szőgyénből is érkeztek a páratlan életművet hátrahagyott alkotó és kiváló magyar ember rokonai, barátai, tisztelői kultúránk Vasút utcai oázisába. Közel százötvenen szemrevételeztük az idén esedékes 75. születésnapját már meg nem élt V. Nagy János László legnevezetesebb fafaragványait és az élete utolsó hónapjaiban készített festményeit. Az előbbiek javarészt a vérzivataros történelmünk fontos eseményeit fába vésve tárják elénk. Az akvarelljei az egykori természetszeretetéről árulkodnak, s a számára fontos helyszíneket és emlékeit idézik fel.

A szűkös hely korlátot szabott a korábban közel félszáz kiállításon bemutatott valamennyi fafaragványa kiállításának, de ez alkalommal is helyet kapott a vérszerződő Árpádot és vezéreit a Vereckei-hágónál ábrázoló Hazatérés, továbbá a Horthy Miklós magyar honvédség élén Komáromba történő bevonulását felidéző 1938. november 7., valamint a Csaba királyfit és hun harcosait megörökítő A Hadak útján. Nem hiányozhatott az Ógyalla jeles szülöttjét, Feszty Árpád festőművészt elénk táró portréja és a Requiem egy nemzetért című életfája sem, amely a nemzetünket sújtó igazságtalanságokra, történelmi tragédiákra és katasztrófákra hívja fel az utókor figyelmét. A Felvidékről kitelepített és deportált magyarok helytállása előtt pedig a Mert mertek Magyarnak maradni című művével tisztelgett az alkotó.

Festményein egyebek mellett Fesztyék hajdani Kingyes művésztanyáját, a tengeri naplementét, a pusztai vihart, egy vadászat emlékezetes pillanatait és a természet őt elbűvölő szépségeit tárta elénk. Élete párja, Sára elmondása szerint az utolsó hónapjaiban ideje nagy részét új hobbijának, a festészetnek szentelte, s az is nagy örömmel töltötte el őt, ha felléphetett a komáromi Concordia és Gaudium Vegyeskarral, illetve az ógyallai Nosztalgia Vokállal.

A Tóth Szilvia és Zsapka Katalin által rendezett emlékkiállítást Hajtman Zsófia, a helyi Feszty Árpád Alapiskola diákja a Kell még egy szó című Koltay-dallal nyitotta meg, majd Bagin Árpád, a Csemadok Ógyallai Alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Azután Szekeres Tamás, az alkotó néhai barátja mutatta be a földi létből 73 évesen váratlanul távozott művész egészséges nemzettudattal átitatott életútját, s idézte fel a vele kapcsolatos emlékeit.

V. Nagy János László 1945. X.4-én egy németországi, Passau melletti, hajdani amerikai fogolytáborban látta meg a napvilágot. Édesanyja nemesócsai, édesapja pedig gútai születésű volt. Miután apja nyugat felé vette az irányt, ő 9 hónapos korában, az anyukájával együtt visszatért a Felvidékre. Majd 1947-ben a nagyszüleivel együtt kitelepítettek őket a magyarországi Mór községbe, ahol 1956-ig élt. Azután családostul kiköltöztek Kanadába, ahol 48 évet töltött. 2004-ben azonban a szíve visszahúzta Felvidékre. Nejével Ógyallán, Feszty Árpád festőművész szülőhelyén telepedtek le. Kanadában grafikusként dolgozott és főiskolai szinten oktatta a karikatúra-készítést, majd fafaragással is elkezdett foglalkozni. Ógyallai nyugdíjasként pedig leginkább a fafaragásnak hódolt, amely segítségével igyekezett bemutatni a valós magyar történelemet, s erősíteni nemzettudatunkat – „dióhéjban“ ekképp foglalható össze hányatott életútja. Ettől azonban jóval többet tudhattunk meg a hozzá hasonló értékrendet valló Szekeres Tamástól, aki azt is elárulta, hogy a sajátos missziót teljesítő János a feltétel nélküli magyar összefogás híve volt. Végül II. János Pál pápa szavait idézte, amelyekkel mindketten azonosulni tudtak: „Ne féljetek, csak együtt vagyunk erősek, ne féljetek!“.

A továbbgondolásra késztető emlékkiállítás előzetes bejelentkezés alapján január végéig tekinthető meg a Hagyományok Házában.

Galéria
+15 kép a galériában
Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.