Távolságokon át
Az Indonéz mitológia Jáva szigetén alakult ki és fejlődött. Gazdag és összetett mitológiai rendszere van, amely különböző forrásokból merít, beleértve az ősi animista hiedelmeket. Egyik jellegzetessége a különböző vallási és kulturális elemek összefonódása. A hindu, buddhista és iszlám elemek mind beépültek a helyi hitrendszerbe, gyakran úgy, hogy azok harmonikusan együtt léteznek. Méry Beáta képzőművész munkáit ugyanez a harmonikus sokaság szövi át, munkáiban a keresztény ikonográfia éppúgy fontos vizuális mozzanat, mint az Indonéz mitológia alakjai.
Méry Beáta a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa 2024. május 3-a és 24-e között állított ki a Katonatemplom falai között Komáromban. Kiállítását a galéria két fizikai terében helyezték el. Az emeleten, a Dúdor István-teremben régebbi alkotásai szerepeltek, akár 2019-ből is felfedezhettünk alkotásokat a képzőművésztől. A főhajóban legfrissebb művei kaptak helyet, közülük a legtöbbet a művész Indonéziában készítette az elmúlt fél év során.
A főhajó első, a bejárathoz legközelebb eső termében a szénrajzoknak és a miniatűr kerámia szobroknak adott helyet. Filozófiai értelemben ez a tér az, ami az anyagi világunkhoz legközelebb eső. Kőszerű, halotti maszkokra emlékeztető szobrokat tapinthattunk meg, háttérben a fekete-piros horror vacui, vagyis a műalkotás teljes felületét befedő szénrajzokkal. Ezek az alkotások tele vannak apró részletekkel és tartalommal, a lehető legkevesebb ürességet hagyják maguk után. Ez a nyüzsgő részletgazdag világ még az e világihoz, az itt és most fizikai valónkhoz köthető. Fölöttük a ritmikusan kifeszített hajók, melyek rattan és papír megmunkálásából nyerték el végső formájukat.
A tér következő beosztásában a vizesbázisú olajjal megfestett képek és a viaszos batik festmények foglaltak helyet. A jávai batik technika egy olyan grafikai technika, ahol írókával visszük fel a viaszréteget, egy szín egy réteg. Ez időigényes folyamat, ahol a világos színtől haladunk a legsötétebbig. A jávai batik természetes alapanyagú festékeket használ, Méry Beátánál az indigó és a fakéreg dominált.
A kiállítótérben lassan lépkedünk a kitapintható, az anyagtól sokkal elszakadóbb világ felé, mellőzzük a buja, mindent beborító formát és egy letisztult geometrizáló objektumhoz jutunk. A Katonatemplom szentélyében kapott helyet a venyigéből készült Lépcsős Szentély.
A Lépcsős Szentély formailag már egy letisztult geometriai alakzat. Ebben a térben egyedül maradtunk ezzel a „testtel”. Az objektum körbejárható, rajta egy ajtóval, ami arra késztette a látogatót, hogy nyissa ki a szentély bejáratát, lépjen be és töltsön időt a belsejében. A kevés férőhelyes szentély belső része esélyt teremtett az ember számára az egyedül eltöltött idő megélésére. Ennél a szintnél letisztul, egyszerűsödik a világképzetünk, magunkra maradunk.
A jávai emberek hiedelmei szerint minden természeti tárgynak és jelenségnek lelke van. A hegyek, folyók, fák és más természeti elemek gyakran lakóhelyei a szellemeknek, akiket tisztelni kell. Úgy tűnik, Méry Beáta nemcsak az Indonéz szigetvilág mitikus alakjait tiszteli, de a magyar népmesék és népdalok világát, alakjait és hagyományait is, éppúgy, mint a római katolikus dogmákat.
