Szűcs László: a munkám a hobbim és hobbim a munkám
Mi tagadás, meglepődtem, amikor a Limes Galéria hangulatos hajójába érve a tavaly 80. életjubileumát ünneplő alkotót kerestem, s a korát meghazudtolóan délceg, életvidám „örökifjúnak“ tűnő Szűcs Lászlóval találkoztam, aki a tárlatnyitó ünnepséget kitartóan végigállva, mosolyogva hárította el a neki felkínált széket. Azt már csak később tudtam meg, hogy megjelenése és kisugárzása egyszerűen nagyszerű ars poeticájából fakad: „Szerencsésnek és boldognak mondhatom magam, mert a munkám a hobbim és hobbim a munkám“.
A zselíziek Szűcs László és a magyar kultúra iránti szeretetét bizonyítja, hogy a város alpolgármesterének vezetésével egy busznyi látogató érkezett a péntek esti megnyitó ünnepségre, amely nívóját a Fölszállott a páva népzenei és néptáncos tehetségkutató műsor sikeres felvidéki versenyzőjének, a zselízi Apró Kincső Néptáncegyüttesnek és a fürge lábú alapiskolásokat kísérő Gereben zenekarnak a proukciója emelte. Ugyancsak említést érdemel Récsei Noéminek, a Pátria Rádió munkatársának szereplése is, aki Csontos Vilmos, Ozsvald Árpád és Sándor Károly hazafias verseivel örvendeztette meg a nézőket, akik között Stubendek László, Komárom polgármestere is helyet foglalt. Csáky Pál védnök ez alkalommal külföldi hivatalos útja miatt nem lehetett jelen a meghitt hangulatú tárlatnyitón.
A Zselízen 1935-ben született művészt a házigazda galéria nevében Polák Ildikó mutatta be. Egyebek mellett elmondta, hogy Szűcs László a pozsonyi Iparművészeti Középiskola reklámgrafikai szakán végzett, majd a brünni Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán folytatta tanulmányait. Előbb a nyitrai Optima reklámcégnél, majd a lévai járási kultúrközpontban, később pedig nyugdíjazásáig az ottani Jednota fogyasztási szövetkezetnél reklámtervezőként dolgozott. Eközben évekig a Garamvölgye című járási lap külső munkatársaként annak ünnepi címoldalait tervezte. Munkahelyi tevékenysége kiegészítéseként „vasárnapi festőként” képeket rajzolt és festett. Saját bevallása szerint feleségét annak köszönheti, hogy 1999-ben szülővárosa testvérvárosi kapcsolatba lépett a magyarországi Barccsal, ahol meglelte élete párját. Miután megnősült, éveken át felváltva Zselízen és Barcson élt, majd 2012-ben nejével Pécsre költözött. Eddig Zselízen, Léván, Ipolyságon, Komáromban, Dunaszerdahelyen, Párkányban, Hetényen, Esztergomban, Barcson, Makón, Szigetváron, Mátrafüreden, Szarvason, Kaposváron és Kecskeméten rendezték meg önálló kiállításait. Több mint 16 éve tagja a makói művésztelepnek, s részt vesz annak közös kiállításain is. Műveit csoportos tárlatok keretében Budapesten, Léván, a csehországi Mladá Boleslavban, Zólyomban (Zvolen), Makón, Barcson és a horvátországi Verőcén (Virovitica) is kiállították. Mivel sokat utazik, ezért a változatos tájak javarészt pasztelltechnikával készített képei kimeríthetetlen témáiként szolgálnak.
Farkas Veronika művészettörténész, a Limes Galéria igazgatója méltatta az alkotót. Komáromi kiállítása címének kapcsán leszögezte: „Az élet maga napok, évek, évtizedek eseményeiből áll össze. Örömök, bánatok, gondok, nehézségek, de annak szépségei is váltakozva töltik ki az ember idejét, életterét. Szűcs László ihleteit, indíttatásait megörökíti olajképein, pasztelljein, rajzain, de ifjúkorában nagy igyekezettel szobrászkodott is... Õ a mindennapok festője, a kisváros, Zselíz, Léva, de Kecskemét, Pécs, Róma városrészleteit is más-más fényviszonyokban állítja elénk. Pontosan szerkeszti a képeit, lelket lehel azokba, és finom, hangulatos látványt állít a néző elé. Élményt, érzéseket közvetítenek művei...”. Arról is szólt, hogy a 12 hónap jellegzetességét absztrakt kompozícióban dolgozta fel, és nagyon izgalmas képnek tartja Az Árpádok kora című művet. "A művész megkülönböztetett figyelmet szentel a Garam folyó mellett eltöltött élményeinek. A befagyott folyó látványának, a partok növényzetének, a kavicsbányáknak és a víztükörnek. Alkotónk a Garam folyó és szűkebb pátriája szerelmese. Képei szeretetének darabjai, amelyekkel megajándékozza a hálás utókort...”- fejtette ki. A tárlatkurátor méltatása végén köszönetet mondott az alkalmi színes katalógus megjelentetését is anyagilag támogató szlovák kormányhivatalnak, a komáromi városi önkormányzatnak, Nyitra megyének és a Bethlen Gábor Alapnak.
Miközben a látogatók sokasága érdeklődve szemrevételezte a harmóniát árasztó és-vagy továbbgondolásra késztető (pl.: Minden háború győztese) műveket, tájképeket, csendéleteket, portrékat, absztrakt kompozíciókat és gipsz szobrokat, alkotójuk portálunk kérdésére elárulta, hogy azokkal úgy van, mint egy jó szülő a saját gyermekeivel – mindegyiket egyformán szereti, egyiket sem tartja kiemelt kedvencének.
Elmondta, hogy tavaly betöltötte a 80. életévét, s ez alkalomból először a szülővárosában, Zselízen rendezték meg az életmű-kiállítását. "Most, túl a 81. életévemen pedig ez a különleges hangulatú galéria adott otthont gyűjteményes kiállításomnak, ahol jól megférnek egymás mellett az ´50-es években készített szobraim a folyamatosan festett tájképeimmel, portréimmal és az 1981-2016 között alkotott absztrakt munkáimmal. Először három évtizeddel ezelőtt a Duna Menti Múzeumban, majd röviddel a Komáromi Jókai Színház megnyitása után annak előcsarnokában mutathattam be több művemet, de mindegyik közül ez a legátfogóbb kiállítás”.
Azt is elárulta, hogy manapság is az alkotómunka élteti: „Amikor huzamosabb ideig festegetek, akkor hiányozni kezdenek a nagy dobozomban tárolt kréták, és fordítva, tehát mostanában is több technikát alkalmazok. Szívesen utazgatok, nézelődöm, vázlatokat készítek vagy az adott helyszínen be is fejezek egy-egy művet. Ki sem bírnám alkotómunka nélkül”.
Fontosnak tartotta elmondani, hogy a kiállítás védnökével, Csáky Pál EP képviselővel Léván ismerkedett meg: „Amikor a lévai járási kultúrközpontba kerültem, Csáky Pál az ottani Csemadok- alapszervezet és kultúrközpont mellett működő amatőr színjátszó csoportban előbb színészként, majd rendezőként is tevékenykedett. A színházcsinálók engem kértek fel az egyes produkciók díszleteinek, kosztümeinek és brosúráinak a tervezésére, amit szívesen elvállaltam. Amikor Farkas Veronika galériaigazgató tudatta velem, hogy kellene egy kiállítás-védnök, az egyik általa is látott hajdani színházi brosúra kapcsán jött az ötlet: Csáky Pált kérjük fel erre a szerepre. Nagyon jól esett, hogy a védnökséget első szóra elvállalta, ám jelezte, hogy hivatalos teendői miatt nem tud Komáromba utazni".
